Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-283

360 283. országos ülés Julius 25. 1874. E törvényjavaslatnak tehát azon tulajdonsága: vajon a vesztegetéseket előmozditja-e vagy sem? abból ítélendő meg: vajon nyujt-e az könnyű, biztos módot és alkalmat a vesztegetések megtörténhetésére. Már pedig egy oly törvényjavaslatot, a mely mellett az adó kifizetése általi megvesztegetés a legkedvezőbb esetben csak a választást kilencz hónappal megelőzőleg eszközölhető, kérdem : lehet-e a vesztegetés előmozdítójának tekintem. (Csernátony Lajos közbeszól: A nyugtát a zsebében tártjai Zaj.) Kérdem, ezen gyakorlatot látjuk-e, ha az életet megnézzük, hogy a szavazatok félévre előre szereztetnek meg? Ha én valakinek szavazatát meg akarom vásárolni, azt kilencz hónappal előbb kell megvásárolnom, mert ha a kilencz hónapból csak egy fél hónapot késem is : többé azon szavazatnak hasznát nem veszem. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy az állandó liszták a megelőző évben készülnek, és igy ezen év május havának elsejéig ki kell fizetni mindazoknak adóját, a kik a jövő év január havában szavazat-jogukat gyakorolni akarják. Ha tehát a választást megelőző évben a liszták kiigazítását akarom arra használni, hogy az adó kifizetése által magamnak szavazókat szerezzek: nem kell-e legalább kilencz hónappal előbb azon reményben, hogy rám fognak szavazni: a megvásároltaknak adóját kifizetnem? (Ugy vanl jobb felől) Ha ez igy van: akkor azon állítás, hogy ez megkönnyíti a vesztegetéseket, azon átalános igazságba ütközik, hogy minél távolabbi időpontra van halasztva annak teljesítése, a mit megvásároltam: az illetők részéről annál bizonytalanabb, és igy minél bizonytalanabb ez, annál ritkábban fog a vesztegetés történni. (Helyeslés jobb felől.) És ha meghozzuk a törvényt, ugyan méltóztassék megmondani: mi egyéb gátolja minden más képzelhető nemét a vesztegetéseknek. mint épen azon §., mely ezen törvény egyik későbbi fejezetébe behozatott. Ez kiterjed mindennemű vesztegetésre, azzal a különbséggel, hogy míg minden más vesztegetés 24 órával, fél nappal előbb történhetnek meg a szavazás előtt: ezen törvény értelmében az adó kifizetése általi vesztegetésnek legalább kilencz hónappal előbb kell történni. Ha tehát a vesztegetést illetőleg ezen törvényjavaslatból érvet meríthetni: ugy ez inkább az, hogy senkit sem fog arra csábítani, hogy a választók szavazatát ily módon akarja magának előre biztosítani. Tisztelt képviselőtársam Simonyi fölhozta azt, hogy Kerkapoly képviselő ur okoskodásában igen nagy hézagnak tekinti, hogy Kerkapoly képviselő ur az egyesek jogával szemben az állam jogát, szükségét tekintetbe vétetni hangsúlyozza. (Olvas:) „A polgárok java — úgymond a tisztelt képviselő ur — a czél; tehát természetes, hogy a czélra következtetünk és nem az eszközre. Hiszen azon argumentum, hogy ne tekintsük a polgárokat, hanem az államot, csakugyan meg nem állhat; mert a polgárnak saját személyes szükségletének födözése az első, mire nézve az államnak kötelessége gondot viselni, és ezután következik az állam szükséglete." Már én, tisztelt ház, részemről tévesnek, tökéletesen tévesnek tartom azon tételt azon átalánosságban, hogy a polgár szükségleteiről első sorban az állam volna hivatva gondoskodni. Minden polgár gondoskodjék a saját szükségletéről, az állam nem tartozik többel, mint azzal, hogy erre az átalános föltételeket, lehetőséget nyújtsa az egyes polgárnak; de a szüségletekről magok tartoznak gondoskodni. Ha valaki szerencsétlenség által vitetett volna oda, hogy maga-magáról nem képes gondoskodni: akkor igenis előáll az állam gondoskodási kötelezettsége. De ugyan kérdem a tisztelt képviselő urat: teljesitheti-e az állam az ily nyomorultak iránti gondoskodási kötelezettséget akkor, ha mindenki ugy okoskodnék, mint a tisztelt képviselő ur, hogy tudniillik a maga szükségleteiről gondoskodnék legelőbb, s csak azután jönne az állam ? (Tetszés jobb felől.) Ugyan mivel fogja akkor az állam a valóban szűkölködőket segíthetni: ha mindenki csak akkor fog reá gondolni, ha maga-magát teljesen kielégítette. (Élénk helyeslés jobb felől.) A tisztelt képviselő ur ezen §. intézkedésében a gazdagok és szegények harczának kezdetét látja; de én arról vagyok meggyőződve, hogy nem ugyan a képviselő ur értelmében, mert azzal én vádolni nem akarom, de az ilynemű átalánosságban kimondott okoskodásokat, hogy a polgárok szükségletéről az államnak volna kötelessége gondoskodni : az ilynemű okoskodásokat látom logikai következésükben ezen harezravezetőknek. (Ugy van jobb felől.) Mert ha önföntartásukra az eröfeszitést az egyes polgároktól, és azon átalános föltételek fölhasználását, melyet nekik az állam e czélra nyújt, meg nem kivannak: abban az esetben természetesnek tartom, ha arra a gondolatra jönnek, hogy egyenesen az államtól követelik eltartásukat, és mindazt, a mit saját munkájok által kellene elérnie. Én azt tartom, hogy nem ez a szakasz, mely a kötelességérzetet a legalsóbb rétegekig akarja fölébreszteni: nem ez vezet harezra a gazdagok és szegények közt; hanem vezet azon okoskodás,—természetesen, megengedem, nem a képviselő ur értelmében, mely az állampolgárok szükségleteinek kielégítését az állam első kötelességévé teszi. Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy ezen javaslat 13-ik §-ának 5-ik pontja oda sem illik, iniquitás, mert oly módon van fogalmazva, és a 108-ik §. által oly módon módosítva, hogy a szegényt sújtja és a gazdagnak kedvez; ez iniquitás, ezt nem szabad tenni. Mert ha valamit tenni akarunk : mér-