Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-283

283. országos ülés Julius 25. 1874. 257 a nemzetet, hogy a ki leghívebb adófizetője volt az államnak: kényszerítve van nem fizetni addig, mig nem jő az adó-executio. Példákat idézhetek arra, hogy az illető megfizette az adót, és mégis eljött az executio. Prileszky ur csak néhány nappal panaszkodott, hogy lefizette az adót 3—5 évvel ezelőtt, és mégis most akarják érte exequálni. Ezrekre megy az ilyenek száma az országban. És mit hozott ez létre ? Azt, hogy senki sem fizet adót addig, mig az executio nem jő. Mert ha kifizeti is, ki van téve annak, hogy exequálják; tehát jobbnak tartja mindjárt bevárni az executiot, és akkor oda adja neki a pénzt: legalább kétszer nem exequálják. Hevesmegyében épen Kerkapoly képviselő ur ministersége alatt azon intézkedés tétetett, hogy azon tisztviselőknek, kik adójokkal hátralékban vannak, le kell azt vonni fizetéseikből. Az adóhivatal megküldötte a hátralékosok névjegyzékét az alispánnak, és midőn az átnézetett, constatáltatott, hogy a kimutatott 10 adóhátralékos közül csak három volt valósággal hátralékban ; mert a többi régen megfizette adóját. S midőn ilyenek történnek, bátor vagyok kérdezni : ki oka annak, hogy az adófizetők mintegy kényszerítve vannak arra, hogy bevárják az adóexecutiot ? mert hisz akár fizette le az adót, akár nem: ki van téve azon eshetőségnek, hogy családja nyugtalanittatik, — hogy másodszor is megveszik rajta az adót, és ha ekkor az illető jár-kel utána, — és reclamál, azt mondják neki, hogy majd a jövő évi adójába irják elő neki a már befizetett többletet; mert az tudvalévő átalánosan mindenki előtt, hogy a mi egyszer az adópénztárba befizettetett : az onnan többé vissza nem kapható. íme, tisztelt ház, ezt akartam elmondani arra nézve, hogy ha a magyar nemzet, a magyar nép nem fizeti oly pontosan adóját : azért nem őtet illeti a vád. Én megengedem ugyan, a mit Kerkapoly képviselőtársam mondott, hogy vannak olyanok, a kik talán hanyagságból nem fizetik azt; de a nemzet nagy többségéről nem szabad föltenni azt, hogy az nem ismeri az állam iránti kötelességeit, s különösen Kerkapoly képviselőtársamnak nincs joga a nemzetnek szemrehányást tenni. Ezeket akartam, tisztelt ház, elmondani, és miután beszédem elején kifejtettem azt, hogy a túloldalról a törvényjavaslat védelmére elmondott érvek valódi értékökre már leszállittattak: én egyszerűen ezen egész szakasz törlésére szavazok. Szilágyi Dezső: Tisztelt ház ! Én ugyan abban a nézetben vagyok, hogy azon beszéd által, mely ezen oldalról tegnap elmondatott, az e törvényjavaslat ellen a túloldalról fölhozott érvek és okoskodások nagy része, ugy a mint az előttem szólott mondta, a kellő mértékökre vannak leszállítva. Es így hosszasabb fölszólalással a tisztelt ház idejét igénybe venni nem fogom. A miért szólni akarok, az: az, hogy az ellenzék tisztelt vezérférfia részéről ezen oldal ellenében tegnap fölhozott vádat némileg részletes fejtegetés alá vegyem és ennek folytán kimutassam, hogy a minden képzelhető okok közül azon főok a legtarthatatlanabb, a melyből ő a törvényjavaslatot visszautasítani szándékozik. (Halljuh!) Mielőtt erre rátérnék, egy formai tekintettel óhajtanám a tisztelt ház figyelmét igénybe venni. A legátalánosabb és minden oldalról fölhozott, kifogás a törvényjavaslat szóban lévő határozata ellen formái. Azt hozzák föl, hogy a törvényjavaslatnak ezen határozata nem a választási törvénybe ; hanem az adóbehajtási törvénybe való. Már, tisztelt ház, egy tekintet ezen §. tartalmára mindenkit meg fog győzni arról hogy ugy, a mint ezen §. 5-ik pontja szerkesztve van: az a választói jognak átalános előfeltétele. Azt pedig a tisztelt ház tagjai közül senki sem fogja kétségbe vonni, hogy a mi a törvényjavaslat intentioja szerint a választási jog átalános föltételéül van szánva: máshova nem, hanem épen a választási törvénybe tartozik. És tegnap ezen oldalról Kerkapoly tisztelt képviselőtársam kifejtette az okokat, melyek ezen oldalt arra birják, hogy a censusban megszabott általános választói föltételeket azokon fölül, a melyek az 1848-iki törvényben vannak : még egygyel egészítse ki, tudniillik az adó befizetésével. A tisztelt túlsó oldalnak a forma tekintetében fölhozott oka tehát tökéletesen tarthatatlan. Van azonban egy más és általam is figyelemre méltónak tekintett ok, melyet a tisztelt túloldal vezérférfia fölhozott. ő ugyanis ugy okoskodott, hogy ezen törvényjavaslatba ezen §. azért hozatott be, hogy, a mit az állandó névjegyzék, a mit a választói jogosultság fölötti itélethozatali jognak a curiara való ruházása által ezen párt veszt: azt ezen §. kerülőjén visszanyerje; hogy miután ingerültség által nem voltak képesek oda vinni a túloldalt, hogy ezen törvényjavaslat létrehozatala meggátoltassák: e szakaszt a törvényjavaslatba beiktatják, és ez által a központi bizottságot és a belügyminister helyett az ország, azaz az uralkodó párt főkortesévé a pénzügyministert teszik, (FöIkiáltásoJc a hal oldalon: Ugy is van l) Ez az egyik bő ok, a melyre épiti ő a törvényjavaslat elvetését, erre épiti ö a pénzügymínisternek Tezzelhez való hasonlatát, erre épiti azon állítását, hogy az adók befolyása ezen törvényjavaslat következtében még roszabb lesz; hogy a pénzügyi kormányzat meg fog romlani; hogy ezen párt sürgetésének a pénzügyminister nem lesz képes ellenállani, szóval erre az egy tételre épiti azt, hogy nemhogy államháztartásunk rendbehozatalát, nemhogy a választás tisztaságát és őszinteségét mozditanók