Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-270
20 270. országos ülés Julius 11. 1874. ugy tartassék meg most azon arány: akkor én igen szívesen ráállok arra, mit ő e tekintetben kivan; mert, miután kétségtelen, hogy akkor J /4 telek megért legalább még egyszer annyit, átlagos értékét véve föl, mint a 300 frtos értékű ház, ha ma például azt mondjuk, hogy most 2.000 frt az értéke az x /4 teleknek, adjunk tehát oly szavazati jogot az oly háztulajdonosoknak, a mely 1.000 frtot ér: ekkor meglesz a kellő proportio." És kétségkívül igazsága van a képviselő urnák. Ő helytelennek tartja, és nézetem szerint, erős okokkal bizonyítja, hogy a lakrészek számából a házak értékére biztos következtetést vonni nem lehet; ha tehát az V4 telekkel a házak mai értékét akarjuk megszabni: sokkal egyszerűbb, biztosabb lett volna ezt a kinyomozott érték alapján tenni. El is fogadnám az eszmét; de tartok tőle, hogy ez oly nagy bonyodalmakat okozna, s oly költséges gépezetet kivan, hogy ily intézkedés a választási törvényben alkalmazhatlan leend, és elfogadnám, ha nálunk a házadó akár érték, akár jövedelmi kataster alapján volna kivetve ; de midőn a választői jogot biztosító házak nagy része osztály-adóval van megróva, és ezen osztály-adó az értékhez semmi arányban sincs: akkor, megvallom, azon tőkéletlenebb módhoz csakis annak hiányában ragaszkodom, hogy a tisztelt képviselő ur helyesebb eszméjének megvalósítására vezető gépezet jelenleg nem alkalmazható. Azonban nem ezen okból említem én ezt föl, hanem azért emelem ki, mert ezzel a tisztelt képviselő ur beismeri azt. hogy a ház-census megállapításánál a helyes álláspont nem az, hogy a 315 frt értéknek betű szerinti értelméhez ragaszkodjunk; hanem egy bizonyos arányt kell alapul venni a választói jogot adó X U telek és ház értéke között, és a képviselő ur az 1 / i telek értékének emelkedéséhez viszonyítva, például egy 1.000 frtos ház értéknek censusul való elfogadására késznek nyilatkozik. Távol van tőlem, hogy azért én bármi ellenvetéssel illessem a tisztelt képviselő urat, hanem kénytelen vagyok öt arra emiékeztetni, s tőle azt kérdeni, hogyan lehet e nézettel megegyeztetni azon ellenvetést, melyet a tisztelt képviselő úrtól oly gyakorta hallunk ezen oldalon, hogy a ház-census oly módoni szabályozásával, mint azt e javaslat teszi: mi jogfosztást követünk el, hogy sokakat a kik ház-census alapján gyakorolták választői jogukat megfosztjuk, megraboljuk választói joguktól? Hiszen a tisztelt képviselő ur sem akart egyebet tenni. Ha most azon eszmét, melyet helyesnek nyilvánított, s melyhez hozzájárulását kijelenté, a törvénybe iktatnók: akkor mindazokat, a kiknek 300 frt értékű, vagy annál több, de 100 írtnál kevesebb értékű házuk van, javaslata értelmében választói joguktól megfosztaná. És most méltóztassék a kettő közt választani; vagy a jobb oldal jugfosztási elmélete nem olyan átkozatos, s az ellene használt szenvedélyes kikelések üres declamatiok; vagy a képviselő ur is ezen kárhozatos cselekvény részesévé várni késznek nyilatkozván, pártja szemében mindazt elkövette, a mivel minket pártja helyeslése közt vádolt. Én ugyan azt tartom, hogy a szerzett jogok fogalma politikában nem alkalmazható. Annak értelme, helye a magán-jogban van, ha az politikában is alkalmaztatnék : minden haladás lehetetlen volna, vagy szerfölött megnehezittetnék. De ez nem menti ki a képviselő urat, nem menti ki különösen azon vád ellenében, hogy ezen véleménye ellenmondásban van, ugy egy másik mint ugyanazon beszédében e tárgyról nyilvánított elveivel; (Helyeslés jobb felől.) én meg vagyok győződve arról, hogy az ellenmondásból ugy fog kibonyolodni, hogy e két vélemény közt annak fogja adni az elsőséget, mely a javaslat alapelvével megegyez. Mielőtt beszédemet bevégezném, némi észrevételem van Simonyi Ernő képviselő urnák azon kijelentésére, hogy ezen szakasznak nincs létjogosultsága a központi bizottság szervezésében, nincs tudniillik azért, mert az osztályok többsége ezt nem javasolta, mert az osztályokban áíalában ily szerkezet nem hozatott javaslatba. Én ennek ellenében azt mondom, hogy a minek nincs létjogosultsága; az azon alaptalan declamatio, a melylyel a képviselő ur a központi bizottság ellen föllépett; a minek nincs létjogosultsága, nem a központi bizottság eljárása : hanem azon könnyelmű megítélés, melylvei a képviselő ur a ház egyik bizottságáról nyilatkozik a nélkül, hogy a dolog állásáról meggyőződést szerzett volna. Azon szerkezet, mely a központi bizottság szerkezetében foglaltatik: az osztályok többsége által előbb elfogadtatott, s mint ilyen jött be a központi bizottságnak a ház elé terjesztett javaslatába, és igy van létjogosultsága legalább annyi, mennyi ezen javaslat bármely szakaszának és több mint azon figyelmetlen könnyelmű eljárásnak, melyet a képviselő ur a há,z egyik bizottsága iránt tanúsított. Tisztelt ház ! e szakasz kétségtelenül egyike azoknak, a hol az 1848-ki törvény betűszerinti értelmét, ha annak alapgondolatához hűk akarunk maradni : megtartani nem lehetett. Eltaláltuk-e föltétlenül a legjobb módot a 1848. alapgondolatának kifejezésére, a lehető leghelyesebben huztuk-e meg a határvonalat ? állítani nem merem ; de a mit bizton állítok: az, hogy a javaslatban foglalt határozat jobb, s a 48 alapgondolatának megfelelőbb, s a census többi részeivel inkább öszhangban van, mint bár mely módositvány, mely ajánltatott. Midőn én éhez járulok, azt nem mint minden képzelhető jó közöl a legjobbat fogadtam el, mert ilyennek nem is tartom; de ismétlem, mindazon javaslatok
