Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-270

270. országos ülés Julius 11. 1874. 15 mörmegyében a kereskedelem, ipar és gyár alapján a választók síáma 652. Ebből a falusi községekre esik 598, tehát maradna a városokra 54. Van pedig Gömörmegyében négy rendezett tanácsú város: Rozsnyó, Dobsina, Rimaszombat és NagyRőcze. E szerint tebát e városokban mindössze 54 gyáros, iparos és kereskedő volna, a mit alig lehet elhinni. De megczáfolja ezt az V. kimutatás első melléklete, melyben ki van mutatva, hogy egyedül Rozsnyó városában ily czimen 48 választó van beírva, Dobsinán pedig 35, összesen 83, vagyis 29-el több, mint a mennyi a ministeri kimutatás szerint mind a négy rendezett tanácsú városra esik. Nem vitatom, hogy az én kimutatásom minden pontja helyes, tévedhettnek az illetők; de miután látom azt, hogy a minister ur indokolásaira ott sem építhetek, a hol számokat mutatott föl, hogy építsek ott, a hol állítását számokkal nem bizonyítja. Én tehát, miután az általam szerzett adatok alapján meg vagyok győződve, hogy a választók száma tetemesen meg fog szoríttatni, a mit semmi tekintetben nem akarok: tehát nem fogadhatom el az illető szakaszt. Azt mondta továbbá a tisztelt belügyminister ur, hogy nem az a kérdés: bir-e ma már valaki 300 frt értékű házzal; hanem az a kérdés: birt-e azzal 1848-ban, ezt, megvallom, oly nehéz bebizonyítani, hogy arra nem vállalkozom. De egyszersmmd ugyanakkor elmulasztotta bebizonyítani a bel ügyminister ur ennek ellenkezőjét; azt, hogy azok, a kik 1848-ban és folytatólag 1872-ig beírattak, és most kimaradnak, sem 1848-ban nem birtak 300 frt értékkel, sem most nem bírják az ennek megfelelt értékét. Ha bebizonyítja ezt a belügyminister ur: én készséggel hozzájárulok ahoz, hogy ezeknek ne adassék meg a választójog. Nekem, tisztelt ház, nincs okom kételkedni az összeíró küldöttségek sem lelkiismeretessége-, becsületességében, sem alkotmányos kötelesség-érzületében. Ha azon összeíró küldöttségek, melyek három ízben külön-külön kiküldettek, meggyőződtek volna arról, hogy sokan a beirottak közül nem bírnak szavazati joggal: bizonyára kitörölték volna. De a három összeírás között nincs oly különbség, a mely a 400 számot fölérné; tehát mondani lehet, hogy azon 400 választó jogosan, törvényesen volt beirva, s választói jogukat törvény szerint gyakorolták. Ha most ezek mégis kimaradnak, ez világosan bizonyítja, hogy ezen szakasz intézkedése megszorítja a választói jogosultságot: mit én semmi tekintetben nem akarok, s ezért nem fogadhatom el e szakaszt. Fölötte csodálom, tisztelt ház, azon kifejezést hallva, túloldalról, hogy azok, a kik beírattak, mint 300 frt értékű, vagy nagyobb értékű, de három lakrészszel nem bíró házak tulajdonosai, hogy ezek a szavazati jogot bitorolják. Én nem értem azt, hogy lehet valakinek törvény alapján jogot bitorolni. A ki törvény alapján gyakorol valamely jogot: az már nem bitorolja azt, és épen azok, a kik tegnap hozzájárultak ahoz, hogy azon választók, a kik 1872-ig be vannak írva, habár időközben elvesztették volna qualificatiojokat, vagy ez talán akkor sem volt meg, midőn beírattak, miután a 2. §. erre kivételt nem tesz, ha az 1848—1872-ig valamely választói névjegyzékben benfoglaltatnak, — a választók névjegyzékében benmaradjanak. Nem inkább ezekre lehet e mondani, hogy a választói jogot bitorolták, s fogják bitorolni jövőre is épen az önök szavazata folytán. Ne ítéljünk tisztelt képviselő urak elfogultan, mérjünk egyforma mértékkel mindenkinek, mert a mi az egynek igazságos, másnál méltányos, — ha meg adták a jogot azoknak, leghelytelenebb, mert születés, kiváltság, véletlen jog czimén birnak igénynyel, — azért, mert ennek gyakorlatában voltak: adják meg azoknak is, kik erre a törvény egyedül helyes magyarázata folytán nyert qualificatio alapján három külön egyénekből álló összeíró küldöttség egyező ítélete értelmében kapták választói jogukat, s ennek épen ugy, mint amazok folytonos gyakorlatában voltak. Ha ezt nem teszik önök : akkor ne mondják azt, hogy e törvényjavaslat a választó jognak szabályozása, hanem mondják azt, hogy az a választóknak megrendszabályozása. De nem fogadhatom el e szakaszt tisztelt ház, azért sem, mert politikailag sem tartom helyesnek és czélszerünek elvenni a választóktól oly jogot, melyet azoknak a törvény megadott, s melyet azok törvényesen és jogosan gyakoroltak. Igaz. hogy a törvényhozás a mint adhat és kiterjeszthet jogokat, ugy el is veheti; ha kiterjeszti a jogot ez nem okoz soha elégedetlenséget, de kétszer is meg kell gondolni a törvényhozásnál, hogy indokolatlanul vegyen el jogokat. Mivel lenne indokolható itt e jogelvonás? Szerintem csak azzal, hogy azok annak bírására érdemetleneknek bizonyították magukat vagy vissza éltek volna azzal. Én részemről nem hallottam legalább az egész vita alatt arra súlyt fektetni, hogy azért, mert visszaéltek vele: szorittatik meg a választói jog; senkisem élt vissza és ha visszaéltek egyes helyeken azok, kiktől önök most e jogot elvenni akarják, semmivel sem éltek nagyob mértékben vissza, mint azok, a kiknek épen tegnapelőtti szavazatokkal hagyták meg választói jogukat. Én ugy tapasztaltam, hogy azok semmivel sem mutatták magokat a választói jogra érdemesebbeknek, mint azok, a kiket a törvény ezen §. a választói jogokból kizárni akar; és én ezeket épen oly jó hazafiaknak tartom,