Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-275

140 275. országos ülés Julius 16. 1874. kormánynyal egyetértóleg igenis uagy mértékben hódolt, s ép ugy, mint Francziaországban minden csak a fővárosért, és a főváros érdekében történt. Nagyfontosságú egyéb kereskedelmi helyek, az ország többi városai a legmenthetlenebb módon elhanyagoltainak ; inert ha a tisztelt képviselő ur azt kérdi, mit tett a főváros érdekében a törvényhozás : én meg azt kérdem: mit hanyagolt el más magyar városok irányában, milyenek: Győr, Sopron, Kassa, Arad, Temesvár, Szeged, Nagyvárad, s egyéb másodrendű városok, melyek a kereskedelem tekintetében az illető vidéknek fontos központjait képezik ? A tisztelt képviselő ur a pesti kereskedelem hanyatlásának tulajdonitja, hogy Pestről sok kereskedő elment és Bécsbe költözött át. Ez természetes, és ez még soká fog igy történni. Ezt azonban nem az okozta, hogy a törvényhozás a pesti kereskedelmet elhanyagolta; hanem okozta az, hogy bizonyos tőkével biró kereskedők a 8—900 ezer lakossal biró Bécsben sokkal nagyobb tevékenységi kört és hálásabb tért találnak, mint Pesten. Másrészt pedig ezen elköltözéseket, és a kereskedelem elhanyagolását korántsem okozta kiválólag a rósz termés, és szerintem is a hibás vasúti politika; hanem a solidiíás azon hiánya, mely különösen a legutóbbi években, és már 1867 óta is, fájdalom, mindnyájunk tudtával a főváros kereskedelmi köreiben lábra kapott. A másik ellenvetés alapját a differentialis tarifa kérdése képezi, s e tekintetben nem hallgathatom el azon meggyőződésemet, hogy a közvélemény, a sajtó bizonyos orgánumai által, nem mondom szándékosan, de valósággal tévútra vezettetett. Tény az, hogy a differentialis tarifák mellőzése, habár itt-ott a főváros kereskedelmére nézve előnyös volna: egészbenvéve a magyarországi nyerstermények versenyképességét lenyomná épen azon összegig, a melyig a differentialis tarifák az áruszállítási dijakat leszállították. Ha sikerülne a közvetített tarifát azon színvonalig leszállítani, melyen jelenleg a közvetlen tarifa áll, vagyis ha sikerülne kieszközölni azt, hogy a közbeeső állomásokra nézve is a végponti állomások közt divatozó minimalis tarifa-tételek alkalmaztassanak: akkor elismerem, hogy ezen törekvések észszerüek, és az egyetemes magyar kereskedelem szempontjából igazolhatók volnának. Minthogy azonban erre jelenleg kilátás nincs, és minthogy bizonyos különérdekek szempontjából kívántatnak a tarifák egész Magyarországra, tehát az ország gabona-kamarájára is a differentialis tarifák mellőzése által tényleg fölemeltetni, tehát világos, hogy ezen törekvés mellőzése a képviselőház által egyértelmű volna a különérdekek pártolásával szemben az ország érdekével. Azonban azt hiszem, hogy jelenleg az államnak ez nincs módjában különösen a mostani viszonyoknál fogva, melyek sürgősen parancsolják, hogy minden hely és különérdek az országos nagy érdekek mellett háttérbe szoruljon. Az elmondott ok, tisztelt ház, teljesen elegendő arra, hogy a differentialis tarifák kérdését a jelenleg szőnyegen forgó kérdéssel ne keverjük össze. A differentialis tarifák kérdése, a nélkül is meglehetősen odiosus kérdés, miután, a ki a vasúti ügyekkel bármily kevéssé is, de valamennyire mégis foglalkozott: az tökéletesen igazat fog adni a tisztelt pénzügyminister ur múltkori megjegyzésének, hogy ha mindjárt a differentialis tarifát mellőzzük, minden nagyobb hálózattal biró vasut-társulatuak módjában van a refactiok által kedvezéseket nyújtani, akár egyes szállitöknak, akár egész vidékeknek, a nélkül, hogy ellenőriztethetnék. A különbség a kettő közt csak az, hogy ha a differentialis tarifák mellőzésével a refactiok systemaja, vagy mondjuk visszaélése még inkább lábra kaj)na : ez tág ajtót nyitna épen ellenőrizhetetlenségénél fogva arra, hogy egyes érdekek legyeztessenek ; vagy pedig sympáthiák és antipathiak egyeseknek és egész vidékeknek kárára a legérzékenyebb módon érvényesíttethessenek. Az iránt, tisztelt ház, ugy hiszem, mindnyájan egyetértünk, hogy vasut-hálózatunknak azon hézagot, mely Magyarország és a kelet között tátong: ki kell tölteni. Észak és nyugot felé talán a kelleténél is bővebben gondoskodtunk vasúti összeköttetésekről. Azt hiszem, annál inkább keli gondoskodnunk ilyenről kelet felé; mert erre nemzetgazdászati, és igen fontos politikai érdekek is utalnak. A ki azonban ezen összeköttetéstől talán a verseny miatt fél, a mely pedig, az én meggyőződésem szerint föl fogja fokozni azt, a mire Magyarországnak oly igen nagy szüksége van: a tevékenységet a termelés és ipar minden ágában ; mondom, a ki a versenytől való felelmében tartózkodik az internationalis csatlakozástól: annak csakugyan nem marad egyéb hátra, mint igyekezni, hogy az internationalis sínek az ország minden határa felé fölszedessenek ; de ezenkívül a Duna is elrekesztestessék, és körül vegyük bástyával magunkat, nem azért, hogy megfúljunk saját zsírunkban, melyet a legutóbbi évek meglehetősen leolvasztottak rólunk; hanem azért, hogy elpenészedjünk anyagilag és szellemileg elmaradva. Ha tehát az összeköttetés szükséges: miért épen szükséges a temesvár-orsovai összeköttetés? Miért nem az alföldi hálózatnak egy másik pontja, például Arad? Erre felelni könnyű. Azért, mert e pillanatban ez az egyedüli vonal, a melyre nézve, kamat-biztosítás követelése nélkül ajánlkozott vállalkozó. Már pedig, megvallom, hogy e pillanatban nem képzelek magamnak lehető kormányt Magyarországon, mely 26 mértföldnyi vasútvonalra az or-