Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-274
274. országos ülés julins 15. 1874. 127 szenvedni, és azt méltóztatott mondani, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy ha ezen vasútnak érdekében van a kivitel : akkor ép oly érdekében van a visszfuvarozás is; s ennélfogva, ha Magyarország csakugyan szenvedne némi kárt kivitelében Észak-Németország felé; kárpótlást nyer az által, hogy visszajövet az osztrák vaspálya olcsó áron fogja vinni gabonánkat Galacz felé és igy versenyezhetünk. A mi azt illeti, hogy mi gabonánkat Galacz felé vihetjük: köszönjük azt a szives tanácsot; de épen nem hiszem, hogyha a mi gazdáink e tanácsot követnék, képesek lennének azon kötelezettségeket, a melyek, hogy teljesíttessenek, főképen a pénzügyminister urnák kell kívánni, — mondom — nem hiszem, hogy ekkor azon árak szerint, a melyeket kapnának : képesek legyenek adókötelezettségüknek megfelelni, nem hogy még kárpótlást is nyerjenek, ha mi a fejedelemségek számára kinyitjuk áruik számára a legdrágább piaczokat, nekünk pedig cserébe fölajánlják a legolcsóbbat, a hol a \;erseny merőben lehetetlen. Másrészről előnyt lát a tisztelt pénzügyminister ur a visszafuvarozásban. Mi fog történni ezen visszfuvarozással más tekintetben? Az osztrák államvasút nem innen fuvaroz vissza ; hanem kezd visszafuvarozni Pardubiczból, Bodenbachbol. Idáig nem fog üresen jönni az ő kocsijaival. Mit fog tehát tenni? Szintén differentiális tarifák alkalmazásával, nagy kedvezményekkel lehetővé fogja tenni a külföldi iparnak, hogy országunkon keresztül menjen kelet felé, és igy elérjük azt, hogy mig egyrészről földmivelésünket teszik tönkre : egyúttal biztosítjuk iparunk tönkretételét is. Ha más előnyt nem tud ajánlani a minister ur: ennek alapján lehetetlen elfogadni a törvényjavaslatot. De argumentumot hozott föl a tisztelt pénzügyminister ur, — nem találva már fényes tehetségei daczára, semmiféle jó érvet széles Magyarországon,— Angliából. Bebarangolta Angliát s emlékezetünkbe idézte a hires Corn-bill történetét. Akkor is — úgymond — Angolország azt hitte, hogy ez által tönkre lesz téve, s a következés az ellenkezőt mutatta. Csodálkozom, hogy a tisztelt pénzügyminister ur egy ily érvhez folyamodott; megfeledkezett arról, hogy ez oly országban történt, melynek nemcsak kereskedelme, de igen kifejlett ipara is van, mely rá nézve sokkal fontosabb életkérdés, mint minekünk a gabonakereskedés, és hogy positive tudta, hogy ha egyrészt veszteni kellene is a gabonakivitel által, másrészt tetemesen nyer az ipar terén és az a nyereség visszaháramol magukra a termelőkre, bő kárpótlást fog nekik nyújtani azért, a mit talán más oldalon veszítenek; holott minálunk, mint szerencsém volt kimutatni, a gabonakereskedés tönkretételével egyidejűleg tönkre teszszük iparunkat. Beszédének végén a tisztelt pénzügyminister ur kiemelte ez ügynek politikai oldalát, hogy menynyire előnyös ránk nézve, testvéri jó viszonyban lenni a szomszéd Oláhországgal, és itt olyasvalamit czáfolt, a mit senki itt a házban kétségbe nem vont, legkevésbé ezen oldalon ; mert nincs senki, ki nem adott volna kifejezést annak, hogy igenis ezen nemzettel, mint minden mással, jó viszonyban kell maradnunk, sőt nincs a ki ki ne fejezte volna, hogy a csatlakozást is óhajtjuk; de óhajtjuk oly föltétel alatt, hogy ez hazánk javára váljék : nem pedig, hogy hazánkat tönkre tegyük. Még csak néhány szót leszek bátor mondani, és ezt legyen szabad a tisztelt túloldalhoz intézni. Mi tagadás benne, három dolog van. a mely a tisztelt túloldalra nyomást gyakorol ez ügyben. Az egyik a pénzügyi kérdés; félnek tőle, hogy ha mi magunkra haragítjuk azt a hatalmas consortiumot, csőd alá jutunk. Erre a pontra már bőségesen megfelelt Simonyi Ernő barátom, másrészről Steiger tisztelt képviselőtársam. A másik dolog az, hogy a kormány — a mi egyébiránt utolsó időben, ugy látszik, szokássá vált: — kabinet-kérdést csinált ezen ügyből. Bocsánatot kérek, ha ez a kifejezés nem elég, mondom, hogy még többet csinált belőle ; mert oly kifejezéssel élt, milyet én még soha sem hallottam ministerium részéről. Azt mondotta ugyanis a minister elnök ur, hogy a kormány nem vállal felelősséget ezen törvényjavaslatok elvetéseért. Ez oly homályban hagyása a sejtelmek hosszú lánczolatának, mintha isten tudja mi történnék az országgal: ha a törvényjavaslatokat meg nem szavazná a ház. Ez több, mint kabinet-kérdés. Harmadik az, hogy becsületkérdéssé tétetett a parlamentre nézve, hogy kormányunk aláírása, firmája a külföldön respeetáltassék; mert aláíratván a szerződés : a kormány tekintélyének ártana a többség, ha nem nyújtana alkalmat arra, hogy a kormány adott szavát beválthassa. A mi az elsőt, a kabinetkérdést illeti : megvallom, azt ugy fogom föl, hogy a kormány, melynek tagjaiban mindenesetre fölteszek annyi hazafiságot, hogy nem akarnak szándékosan rosszat tenni, szándékosan folyamodott ezen eszközhöz, gondolván, hiszen csak lesz pártomnak annyi esze, hogy választani kellvén a két rósz között, engem fog elküldeni, igy gondolván a dolgot kabinet-kérdéssel igen jól megoldhatni; de figyelmeztetem a tisztelt kormányt, hogy alig két évvel ezelőtt egy hasonló ugyanezen tárgyra vonatkozó törvényjavaslat beterjesztetvén a romániai országgyűlésnek : ez rosznak tartván a törvényjavaslatot saját érdekeire nézve,
