Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-273
104 273. országos ülés Julius 14. 1874. Magam is óhajtom, hogy mennél előbb álljon be azon állapot, melyre tisztelt barátom czélzott, hogy az 1871-iki pénzügyi viszonyok Temesvárott vissza fognak állani. Meglehet, hogy ez be fog következni. De az én véleményem és talán jóslatom szerint, akkor, mikor a legújabb eredmények azt mutatják, hogy azon nagyszerű temesvári vállalatok, melyek fényét és diszét képezték azon város és vidék kereskedelme és iparának, azon szegény, elnyomott aradi magánosok kezébe jönnek: akkor be fog következhetni és az ismét szoros kapcsolatban van a törvényjavaslattal és az eddigi intézkedésekkel egy más eset is. Az tudniillik, hogy oly népesség, oly ipar és kereskedelem, mely hivatva volna a keleti kereskedelmet kezei közé ragadni és hazánk közjdléte javára kiaknázni, hacsak ezen tervezett összeköttetés által, attól elzárva nem lesz: az aradi ipar, mely hivatva volna azon magasztos szerepre, melyet oly szépen czélzott a minister ur: kénytelen lesz talán végkép odahagyni tűzhelyét, és azon helyre költözködni, azon helyet megnépesiteni és gazdagítani, mely a kormányoknak, nemcsak a múlt kormányok, de a jelenleginek is ugy látszik, minden pártfogásában folytonosan részesül. Ezeknek elmondása után, tisztelt ház, még csak helyreigazítás végett bátor vagyok fölemliteni, hogy az igen tisztelt minister ur, midőn az egyes beadott kérvények czáfolatára méltóztatott bocsátkozni: Arad városa kérvényéről is méltóztatott említést tenni, és ez nekem kissé megfoghatóvá teszi azt, hogy ezen kérvény ily kevés figyelembe részesült, hogy azt ugy a tisztelt minister ur, mint azon — bocsánat a kifejezésért — nagy bölcsességü pénzügyi bizottság figyelmen kivül méltóztatott hagyni. Pedig ezen kérvény nem képvisel localis érdeket. Országos érdeket képvisel az ipar és kereskedelmi kamarának fölterjesztése, azon kereskedelmi és iparkamarának, melyről elmondhatom azt, hogy talán sok baj lett volna elhárítható, ha az ő felszólalásai eddig is annyiszor figyelmen í kivül nem hagyatnak. Most csak egész röviden akarom indokolni szavazatomat. Én, tisztelt ház, midőn az elnökség fölhívására, a mint előbb is kijelentettem, igennel fogok válaszolni: nem tehetek róla, meglehet, hogy önök roszalni fogják lépésemet, de én azt egészen nyugodtan teszem; engem magasabb szempont vezet. Nekem meggyőződésem az, hogy crisist előidézni csak annak szabad, a ki hiszi, hogy az általa előidézett crisist vagy bonyodalmat más utón tán helyre hozhatja, és az abból származható bajokat eligazíthatja. Igaz, hogy nagyon hibás ez a vasúti csatlakozás; de én azt hiszem, hogy azon elhallgatott indoknak, azon érvnek, mely e törvényjavaslat mellett fölhozható lett volna: elegendőnek kell lenni arra nézve, a ki egyébként teljes bizalommal viseltetik a kormány iránt, hogy azt megszavazza. De, van még egy más szempont is, és ez az, hogy én sok bajaink egyik főokát abban látom és találom, hogy a kormány tekintélye, hatalma és hitele nemcsak az országban, de az ország határain kivül is, nemcsak megállapítva nincs; hanem egyenesen meg van támadva: én pedig azt hiszem, hogy az állam, főleg ennyi bajok közepette, rendezett, erős, hatalmas csak ugy lehet, ha annak élén erős, hatalmas kormány áll; a mi pénzügyi viszonyaink pedig rendezettek, hatalmasak csak akkor lehetnek: ha nem compromittáljuk a kormány hitelét. Ennélfogva, tisztelt ház, a mint mondám, most is helytelenítem, roszallom a javaslatokat; de az említettem okokból az elnök ur fölhívására „igen"-nel fogok szavazni. (Derültség bal felől; helyeslés jobb felől.) Elnök: Az idő előhaladottságánál fogva a mai ülést föloszlatom. Holnap 10 órakor folytatjuk az átalános tárgyalást. (Az ülés végződik d. u. 2 1 / 4r órakor.)
