Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-273

98 273. országos ülés Julius 14. 1874. Ezen tekintetből is kérem a tisztelt házat, méltóztassék a ház asztalán levő törvényjavaslatot elfogadni. (Elénk, hosszan tartó éljenzés és helyeslés jobb felől.) Orbán Balázs: Tisztelt ház! Az a mit az előttem fölszólaltak a törvényjavaslatról átalában s különösen a személyes tapasztalataim körén úgyis kivül eső orsovai csatlakozásra vonatkozólag elmondottak : fölment engem az e tekintetbeni tüzetesebb hozzászólástól, s igy csakis, a tömösi csatlakozásra vonatkozó néhány rövid észrevételre szorítkozom. Tisztelt ház! Minket mindannyiszor, valahányszor távol eső székely testvéreink érdekében e házban fölszólalunk: rendesen particularismussal vádolnak s azt szokták mondani, hogy itt nem egyes vidékek, vagy néptöredékek, hanem az összhaza ügyei tárgyaltatván, ennek kell döntő szerepet játszani még akkor is, ha netalán valamely vidék hátrányt szenvedne általa. Készségesen elismerem tisztelt ház, ez elmélet igazságát s e szabálynak mindig alá is rendelem egyéni érzelmeimet és rokonszenveimet; azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy jelen esetben nem az összhaza parancsoló érdeke játsza a döntő szerepet, nem az összhaza előnye kívánja a beterjesztett szerződésben már tényként előttünk álló tömösi csatlakozást; hanem itt két particularis érdek összeütközésével állunk szemben: egyfelől Brassó világkereskedelmi várossá tételének s ez által a királyföld fölgazdagodásának máris minden vasutainkat oda terelt particularis érdeke, és túlról a vasutak jótéteményétől és nyereményeitői eddig is megfosztott s most annak még reményétől is elütött szegény, véginségre juttatott Székelyföldnek particularis érdeke. A különbség a két helyi érdek közt csak az: hogy a székelység nem tudott se e házban, se e hazában érvényesülést szerezni érdekeinek ; míg a másik particularis érdek fölényt vívott ki mindig a kormánykörökben, s azt vivand ki alkalmasint jelen esetben e házban is. E tudat, tisztelt ház, annál fájdalmasabb, mert azt hiszem, hogy ez érdek fölénye ellentétes nemcsak a székelység, hanem az összhaza érdekével is; azt kell hinnem, hogy ezen particularis érdek érvényesülhet azért, mert meg tudta szerezni azon kül-factorok kézalatti támogatását, melyek az ujabb időben akaraterejét s önállóságát vesztett kormányunk által mindent ki tudnak vitetni, kieszközli azon servílismusi hajlam, mely bizonyos idő s bizonyos egyén távozta óta, mintegy befészkelte magát intéző köreink minden műveletébe. Azt mondám, tisztelt ház, fönebb, hogy a székelyek particularis érdeke itt az összhaza érdekével azonos levén, természetesen ennek kellene érvényesülnie ; és ezt nemcsak azért állitám, mert az összhazának e sokat [szenvedett s még mindig veszélymentessé nem tett Magyarországnak nagyon is érdekében van, sőt létföltételét alkotja az, hogy á távol kelet határain elhelyezett székely nép fönálb hasson és a véginség örvényébe készakarva bele ne taszitassék; hanem mondám azért: mert az összhaza nemzetgazdászati, kereskedelmi és hadászati érdekei egyenesen az ojtozi csatlakozást követelték. Ezt állította föl mint egyedül lehetségest nagy Szécliónyinktől kezdve napjainkig minden országos tekintély ; ezt követelte minden strategikus ; ezt állította előtérbe mint legkönnyebben, legolcsóbban kivihetőt minden szakférfiú. E csatlakozást szorgalmazta évtizedeken át nemcsak hazánk, hanem a szomszéd Románia közvéleménye és sajtója; ezt a világkereskedelem s igy összes nyugat és kelet Európa népeinek jól fölfogott érdeke : mert itt a főczél ugy a mi, mint a világkereskedelemre nézve a mihamarabbi s mi rövidebb utón való tengerhez jutás volt, a mi egyedül az ojtoz-galaczi vasút által volt csak létesíthető. Ezt iktatták be a keleti vasút engedélyokmányába. Ezt igérte — azon esetre, ha technikai nehézségek nem merülnek föl — a volt közlekedési ministerur is, midőn mint képviselőjelölt jelent meg Kézdi-Vásárhelyen, s miután az épen jelen volt főmérnök biztositá, hogy kivitele előtt mi nehézségek sem állanak : kiépítését biztosítottnak jelenté ki. Honnan van tehát, hogy a székelység, az összmagyar haza, Románia, sőt Európa érdeke kövefelte s a ministeri biztosítás alapján bizonyosnak hitt ojtozi csatlakozás elejtésével: mégis az e czéíok és érdekekkel homlokegyenest ellenkező tömösi csatlakozás jött most előtérbe, azon tömösi csatlakozás, a melyről eddig soha szó nem volt. a melynek, a mint maga az egyezmény 5-ik pontja mondja, még csak műszaki szemléje sem történt meg, s ma mégis a tömösi csatlakozás a jelszó a kormánykörökben s ez a tisztelt ház annak oldalán? Onnan, tisztelt ház, mert az előbb emiitett particularis érdek eszélyesen föl tudta használni hazánk pénzügyi caíamitásait, s nyílt titok, tisztelt ház, hogy a gyorsan igénylett kölcsön valósithatásának kényszer-föltételei közt első rendben ott szerepelt a tömösi csatlakozás is. Mindenesetre tagadliatlanul ügyes diplomaticai fogás ez, mely egy birkáról két gyapjút tud egyszerre lenyírni: a pénzt roppant kamatra elhelyezni s ráadásul egy oly vasúti csatlakozást ránk parancsolni, a mely Bécs kereskedelmi suprematiaját hazánk és fővárosunk kifátszásával örökre biztosítja. De nem tehetem, hogy ne bámuljam azoknak jóhiszeműségét, kik ezen szánandó műtétnek csupa pártfegyelemből vak eszközeiül szolgálnak. Nem akarok, tisztelt ház, hosszabb fejtegetésekbe ereszkedni; hisz e kérdés minden oldalról meg volt világítva a hazafias sajtó által, annak körülményei tüzetesen fölfejtegettettek e házban is, az