Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-255

04 255. országos ülés június 23. 1874. nek június 28-ki beszédében pedig egyenesen a kö­telező polgári házasság szükséges behozataláról van szó. (Ugg van\ bal felöl.) Az igazságügyminister ur a tegnapi eset ana­lógiájából akar következtetést vonni mai eljárá­sunkra, és a képviselőház méltányosságára appellál, mondván, hogy valamint tegnap a zsidó-kérdésben megadtuk az elhalasztást: ugy méltányos, hogy ma ebben is megadjuk. Igaz, hogy tegnap a ház beleegyezett azon in­dítványba, hogy a zsidó-kérdésnek napirendre kitű­zött tárgyalása elhalasztassék, és ugy látszik, hogy a minister ur ezen előzékenységet uzsorás kama­tok mellett akarja a képviselőház által prolongál­tatni. A zsidó-kérdés esetéből analógiát vonni nem lehet; mert ott egy uj okmány volt, a mely beho­zatott, és ennek alapján egyezett a ház az elhalasz­tásba. Van-e tehát e kérdésben is valamely uj ok­mány, és merült-e föl tegnapelőtt óta egy uj ok, a mely parancsolólag szükségessé tenné, hogy e kérdés elhalasztassék? Midőn a napirend megállapittatott, szombaton: igen jól emlékszem rá, a cultusminister ur is jelen volt, és nem szólalt föl ellene. Ha tehát van egy uj okmány és uj ok, mely az elhalasztást követeli: az a cultusminister urnák csak azóta jöhetett tudomására, és ha tudomására jött, reménylem, nem fogja a házat megfosztani azon alkalomtól, hogy a ministerelnök ur által elénk ter­jesztett kívánság fölött határozhasson. (Helyeslés bal felől.) Ha pedig nincs ilyen ok: akkor nincs ok arra sem, hogy a kormány ma ellenezze azt, a mit a cultusminister ur szombaton elfogadott. (Ugyvanl bal felöl.) Végre az előrebocsátottak után tartozom még a tisztelt háznak és magának rövid kijelentésével annak, hogy én mostani pártállásomnál fogva miért mondhattam el azt, a mit elmondottam. Midőn az országgyűlési középpárt, melyhez tartozni szerencsém van, a múlt deczemberben meg­alakult, egyenesen és határozottan kimondotta, hogy akkor, midőn a közjogi kiegyezés alapjára áll: bel­ügyi és culturális reform-kérdések szabadelvű meg­oldására nézve, eddigi asjáratioit érintetlenül fön­tartja; és mert az országgyűlési középpárt ezt kimon­dotta, mint a középpárt tagjának, kétszeres köteles­ségem kijelenteni, hogy addig, mig azon esetleges ok létezéséről fölvilágosítást nem nyerek : a minister­elnök ur kívánságához nem járulhatok. (Helyeslés bal felől.) Hoffmann Pál: Tisztelt ház! A bizott­ság, mely a tisztelt képviselőház által az állam és egyház közti viszonyok rendezésére vonatkozólag ki van küldve, s mely a most szőnyegen lévő jelentést a tisztelt házhoz beterjesztette, e jelentésben hár­mat czéloz. Első az, hogy a kormány utasittassék egy a polgári házasság behozatalát tárgyazó tör­vényjavaslat előterjesztésére; másodszor ezen tör­vényjavaslatnak még e folyó évben leendő előter­jesztésére ; s harmadszor a bizottság jelentésében egyúttal három pontot jelez, melyek a leendő tör­vényjavaslatnak tartalmát fogják képezni. A képviselőház ezen javaslat elfogadásával — ezen kérdést vetem föl — mit nyerne ? Nyerne ezen három pont iránt a mai napon történő meg­állapodást; tudniillik morális bizonyságot az iránt, hogy a kormány még ezen folyó év folyamában fog ily javaslatot előterjeszteni, s hogy azon néhány pont, mely a leendő törvény tartalmára nézve e je­lentésben foglaltatnak, mintegy irányadásul fognak szolgálni. Ha, tisztelt ház, csakugyan állana az, hogy a tisztelt ministerelnök által mai nap tett kijelentése, és az annak alapján a tisztelt háznak a napirenden lévő jelentésnek a napirendről való letétele elodá­zást tartalmazna: én részemről nem fognék a napi­xend megváltoztatásához járulni. De épen mivel nemcsak nem vagyok ezen nézetben, sőt azt hiszem, hogy a ministerelnök ur kijelentése tökéletesen ugyanodáig juttatja el a polgári házasság kérdését, mintha az egyház és állam közti viszony rendezése tárgyában kiküldött bizottság jelentése és javaslata elfogadtatnék: kénytelen vagyok már azért is ellen­kező értelemben fölszólalni, nehogy az az értelme­zés, a melyet épen most az előttem szóló részéről s' a ház ezen részéről Zsedényi képviselő ur fölszóla­lásában hallottam, nehogy ezen interpellatio az egye­düli maradjon, s talán a ház többségének hozandó határozata csakugyan oda magyaráztassék, mintha ezen napirendről való letétel által a képviselőház a polgári házasság behozatalának kérdését, — a mint mondani szokás, —• ad graecas calendas akarta volna elhalasztani. Én ezt nem hiszem, tisztelt ház; nem pedig a következő okokból. A tisztelt ministerelnök ur a képviselőház szine előtt mai nap kijelentette, hogy a kormány még ezen országgyűlés folyama alatt egy a polgári házasságot tárgyazó törvényjavaslatot fog előterjeszteni; (Közbekiáltások bal felől: De a kötelező!) abban, tisztelt ház, kétkednünk nem sza­bad ; ha a fölött is kétkedünk: akkor tegyünk le minden reményről az iránt, hogy az alkotmányos­ság e hazában fön fog állani. Én tehát erről nem kételkedem, s azt hiszem, szolgálatot teszek azon ügynek, melynek helyessé­géről meg vagyok győződve; szolgálatot teszek a polgári házasság behozatalának, midőn a ministerel­nök ur ezen kijelentését erősen azon értelemben hangsúlyozom, hogy az garantiát képez arra nézve,, hogy a polgári házasságról szóló tötvényjavaslat csakugyan kellő időben elő fog terjesztetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom