Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-255

•*>i« 255. országos ülés tióban mondani szokták: ad primam classem aecedit. Kötelességemnek és hivatásomnak tartom kijelenteni, hogy bennünket semmi más érdekek, mint e hazának érdeke: nem vezet, és soha vezetni nem fog; (Helyeslés jobb felöl. Mozgás a bal oldalon) és épen azért, mert mi e hazának érdekeit szemmel tartjuk, mert e nagyfontosságú kérdést is e haza viszonyaira való tekintettel, kívánjuk megoldani, azért, mert nemcsak az abstract elvet, hanem annak alkalmazását azon körülményekre, melyekben vagyunk és élünk, tekintve az ország minden viszonyait, akarjuk megoldani: azért kértük a tisztelt háztól, hogy ezen nagyfontosságú kérdésben ma rögtönözve ne határozzon. (Mozgás a bal oldalon.) Történt ez máskor is, történt más kérdésekben is, épen tegnap például a zsidó iskolai alap kérdésében. Ebben nincs semmi rendkívüli és nincs semmi, a mi a ház méltóságával ellenkeznék. És épen azért, mert ezen munkálat nemcsak elvet, de részleteket is foglal magában, részleteket a kivitelre nézve, mely kivitel módozataitól magának az intézménynek sikeres vagy sikertelen volta függ. Ezen részletek iránt pedig magunkat, az ország viszonyaira való tekintettel, tájékoznunk kötelességünk. És mai nap, midőn oly fontos kérdések vannak kitűzve, milyen az incompatibilitás : nem foghatunk egy uj kérdés tárgyalásához, mely valószínűleg hosszú vitára adna alkalmat, és a már kitűzött kérdések tárgyalását megakadályozná. Kérem tehát a tisztelt házat, méltóztassék ezen kérdést a napirendről levenni, méggyőződve lenni arról, hogy bennünket nem más érdek és czél vezet, minthogy a kérdés ugy oldassék meg : miként azt hazánk java és fölvirágzása megkívánja. (Élénk helyeslés jobb felől.) Csiky Sándor: Tisztelt ház! Azok után, miket a ministerelnök urnák és a jobboldal részéről pártolólag fölszólalók előadásai folytán Irányi Dániel, Tisza Kálmán és több ezen oldalról fölszólaló képviselőtársaim elmondtak : igen kevés mondani valóm van. Fölszólalok tehát, és megteszem ellenészrevételeimet azon egy-két észrevételre, melyeket a túloldalról különösen Zsedényi Ede képviselőtársam fölemiitett. ő ugyanis azt mondta, hogy az állam és egyház közötti viszonyok rendezésére kiküldött bizottságnak a polgári házasság behozataláról és a vallás szabad gyakorlatáról szóló jelentésének tárgyalás alá vételét elhalasztani szükségesnek tartja a ministerelnök ur kivánata szerint, azért különösen, mert annak behozatala magával a vallásos erkölcsiséggel is ellentétben áll. Én nem tudom, honnan vette el ezt a fogalmat .Zsedényi képviselőtársam; de azok után, miket e tárgyról igen régi időtől fogva a lapok utján, röpiratokban és komoly munkákban olvasni módunk volfcí én legalább azon meggyőződésre jutottam, hogy s június 23. 1874. különösen a vallásosságnak, a tiszta erkölcsösségnek és ezzel kapcsolatban a nép és családi jólétnek emeltyűjeként szolgált a polgári házasság mindenütt,, a hol az behozatott; nálunk pedig, ha hazánk helyzetét tekintetbe veszszük, és figyelünk különösem arra, hogy 1868-ban izraelita atyánkfiai, kik ezelőtt e hazában csak türettek, polgári jogot nyertek, a jogegyenlőség kimondatott, mondom, tisztelt ház, ezeket szem előtt tartva: én ugy tapasztaltam, és arra a meggyőződésre jöttem, miként a családi jólétnek is emeltyűjéül és biztositékául szolgál a polgári házasságnak behozatala. Azért bővebben, — a mennyiben nem az most a kérdésnek lényege, hogy indokait soroljuk elő annak, miért vezet az erkölcsiségnek, családi boldogságnak, és a nemzeti jólétnek magasabb fokára a polgári házasság behozatala, — éhez most részletesen szólani nem kívánok; mert most az a kérdés : hogy vajon a bizottság jelentésének tárgyalása, a mely hozott határozat által a jövő szombatra van kitűzve, elhalasztassék-e ? mint a ministerelnök ur indítványozta; most az a kérdés tehát: vajon az ő inditványa és elhalasztási kérése elfogadtassék-e vagy nem? Én tehát éhez akarok szólani; nem pedig a polgári házasság behozatalának szükségessége, vagy szükségtelen voltának megbirálásához; tehát én csak azon indokot mondom el, melyet a ministerelnök ur indítványának elfogadására, mint fő tényezőt említett meg. Nevezetesen, hogy ez oly nagyfontosságú kérdés, melyet igy rögtönözve létrehozni, a nélkül, hogy a kormány magának kellő tájékozást merítsen, nem volna üdvös, sőt inkább hátrányos a közerkölcsiségre nézve. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy a kormány ekkoráig eléggé tájékozhatta magát azok után, mik e kérdésben itt e házban is elmondattak. Hiszen 1868-ban már volt itt indítványozva a polgári házasság behozatala, és az akként volt indokolva, hogy azon indokolások alapján vagy meg kellett volna czáfolni, vagy pedig teljesen elfogadni, és elfogadva, nem lett volna szükséges még hosszas tájékozási időt kérni a ministeriumnak. De hiszen méltóztassék az 1869-ben megjelent folyóiratot, az úgynevezett „Uj korszakot" olvasni, ott tüzetes tárgyalások foglaltatnak a polgári házasságnak minden részleteire nézve; tehát ebből is lett volna módjuk magoknak tájékozást szerezni, ha akartak volna; de tovább megyek. Hiszen a polgári házasság nem olyan uj intézmény Magyarországon, hiszen már 1784-ben József császár, nem ugyan alkotmányosan, de önkényüíeg itt, a magyar hazában is létrehozta, és ellenében más panasz nem volt emelve, mint az, hogy azt nem kormányi királyi rendelettel; hanem törvényes és alkotmányos utón kellett volna létesíteni.