Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-254
254. országos ülés jnuius 22. 187-1 •íl nem követelménye. Oka főképen a kezelésben ás a közegeknek számtalan visszaélésében rejlik. Reflectálva igen tisztelt barátom Dulovics előadására, hogy most az igazságszolgáltatás olcsóbb lenne: én az ellenkezőt mondhatom ; tudniillik, hogy drágább, mint ezen intézmény behozatala előtt. Hogy a különböző közegek különféleképen teljesitik a végrehajtásokat : kitűnik abból, hogy a bírói személyek jelenleg is sok esetben teljesítenek végrehajtásokat, és ezen végrehajtások a törvény rendje szerint szoktak lefolyni, nem is hallani azokra panaszt, legalább átalánosságban nem; ámde annál többet a végrehajtók által foganatosított ebbeli ügyletek ellen, és nemcsak a visszaélésekre, hanem a hibás végrehajtások által okozott kárra nézve, melyek a jogorvoslatok számát fölötte szaporítják ; de itt még lehet segíteni; de követnek el oly hibákat is, a melyeket perrendtartásunk szerint jogorvosolni sem lehet. A főbaj abban fekszik, hogy ezen végrehajtók, mint a biróságokhoz szorosan fűzve nem lévők, közvetlenül, illetőleg a végrehajtás foganatosítása alkalmával se fölügyelet, se utasítás alatt nem állanak. Ezen intézménynek, mint különálló testületnek íöntartása szellemi és anyagi garantia nélkül, az állam és a felek irányában, az igazságügyminister urnák azon legjobb szándékkal igért módosítás és szabályozással szemben is igazságszolgáltatásunk administratiojának gyakorlatából látható tapasztalatok szerint meg nem nyugtató ; mert az ellenőrzés oly hathatósan és szigorúan nem lesz keresztülvihető, hogy ezen intézmény a mennyire palliative megváltoztatja, ezen módosítás által hivatásának és czéljának adott viszonyaink között megfelelhessen. Szabad legyen egy rövid példával illustrálnom: Pesten egy birói végrehajtó egy árverés végrehajtásával lévén megbízva, az úgynevezett .Újvilág" város mulató helyén, a mellett, hogy 80 egynehány tételből álló ingó tárgyak elárvereztetésére három teljes napot specificált, fölszámított kocsizási kiadásai fejében 15 frtot, tudniillik minden kimenetelért fiakerre 5 frtot; azonkívül fölszámított jegyzőkönyvi bélyeg fejében 15 frtot, jegyzőkönyvre 10 frtot illesztett, — a fölszámított összes dijait és fölszámított költségeket a vételárból levonta, azaz visszatartotta magának, és csupán a fönmaradt vételárösszeget adta át. Ha már a ministerium székhelyén oly látogatott és nyilvános helyen, hol annyi értelmiség fordul meg: ilyen megtörténhetik; hogy fog kinézni akkor a vidéken, ahol sokkal behatóbb példákat lehetne találni. Az ez ügyben eddig elmondottak és különben átalánosan ismeretesek alapján azon szükségszerű következtetésére jövök, hogy Horánszky tisztelt képviselő ur által beadott határozati javaslatot, mely a bírósági végrehajtói intézmény, ügy, a mint áll, megszüntetésének elvileg kimondását czélozza, pártolom. (Helyeslés bal felől.) KÉPY. H. NAPLÓ. 18™. XI. KÖTET. Eötvös Károly: Tisztelt ház! (Eláll! Bálijuk!) Valóban tanácsos a vitának ezen előhaladott stádiumában, a melyben vagyunk, röviden szólani; mindamellett nem tehetem, hogy Horánszky tisztelt képviselő ur néhány megjegyzésére némi észrevételt ne tegyek. (Halljuk!) E munkámat az előttem szólott tisztelt képviselő urak, különösen Dálnoky és Dulovics tisztelt képviselőtársaim, meglehetősen megkönnyítették. Én mindenekelőtt csak pár észrevételt akarok tenni azokra, a miket Horánszky tisztelt képviselőtársam határozati javaslatának indokolásául adott elő; tudniillik, hogy ha a végrehajtói intézmény az igazságszolgáltatás szervezetéből kiküszöböltetnék, a végrehajtói teendők: kire, illetőleg kikre fognak bízatni, véleménye szerint. Említette a közjegyzőket. Én bizonyos föltételek mellett lehetőnek tartottam volna a fontosabb végrehajtási esetek teljesítését a közjegyzőkre bízni; de ennek előföltétc-le mindenesetre az lett volna, hogy legalább minden bíróság székhelyén legyen közjegyző, s ennek ismét előföltételét képezte volna az, hogy a közjegyzői kényszer bizonyos mértékben hozassék be. Igen jól emlékszem: Horánszky képviselőtársam volt egyike azoknak, kik a közjegyzői kényszer kiterjesztését ellenezték, kik tehát megakadályoztatták, hogy a közjegyzői intézmény olyan elterjedést nyerjen, hogy esetleg a birói végrehajtás is az közjegyzőkre bízathassák. Ezt akkor kellett volna meggondolni: mikor a közjegyzői intézmény megalkotásáról volt szó; de akkor épen tisztelt barátom nyilatkozott másként. Most már arról, hogy a végrehajtást a közjegyzőkre bízzuk, szó sem lehet, még pedig nem elvi szempontból, hanem egy igen közelálló és a perlekedő feleket igen mélyen érintő gyakorlati szempontból. Közjegyzők a megalkotott törvény értelmében leginkább a törvényszékek székhelyén fognak kineveztetni. Már most, ha egy ilyen magas qualificatioju ember 5—10—15 mértföldre kiküldetik, s az a maga fuvarját és napidiját, mely nem két forint, mint a mostani végrehajtóké, hanem 6—7 frt legalább, fölszámítja: akkor tessék megnézni, minő lesz a végrehajtás miatti panasz, s akkor tessék constatálni azon hangot, mely támadni fog az ország perlekedő feleinek közvéleményében a végrehajtás ténye és közegei ellen. Tisztelt barátom a végrehajtást szintén lehetőnek tartja a bírósági kezelő-személyzetre bizni. Bocsánatot kérek, a kezelő-személyzet már föladatánál fogva sem alkalmas erre. E személyzetnek az igazságszolgáltatás administrativ részét kell vinnie, és pedig azon lehető pontossággal, mely épen az igazságszolgáltatás administrativ részénél legkiválóbban s legelengedhetlenebbül szükséges. A kezelő-személyzetet az, ha a végrehajtás rábízatnék, napokig képtelenné tenné arra, hogy saját szerepét betöltse, o
