Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-254

•i ö 254. országos ülés juiiius 22. 1874. kozó törvényt az igazságügyminister adja be ; de minthogy az igazságügyminister ur kijelentette, hogy e tekintetben a törvényjavaslat már elkészült, és azt legközelebb be fogja adni: ezen szándékomtól elállottam. Minthogy azon részét Horánszky képviselő ur határozati javaslatának el nem fogadhatom, hogy a végrehajtói intézmény egészen töröltessék el: magát a határozati javaslatot sem fogadom el. (Helyeslés.) Lázár Ádám : Tisztelt ház!• A tárgyalás alatt lévő határozati javaslatot sokkal fontosabbnak tartom, semhogy ahhoz itt most tüzetesen szólam, köteles ne lennék. A legfőbb baj kezdettől fogva igazságügyi szervezetünkben az volt, hogy soha előleges elvek és rendszer, bizonyos kiindulási pontok nem állapíttattak meg, hanem minden intézkedés töredékekben, különböző részletekben, úgyszólván, toldozások és foltozások után jött létre. így volt ez a bírósági végrehajtókról szóló törvényjavaslatnál is. Miután az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól merev különválasztása kimondatott; miután továbbá a végrehajtói intézmény meghonosítását se jogi reformjaink, se a fölemelt bélyegilletékek melletti uj abb kísérletek nem indokolták, mit azon körülmény igazol, hogy az igazságszolgáltatás érdekében a birói teendőktől a végrehajtói teendők megint elválasztattak. Később még a tárgyalás alatt lévő közjegyzői intézmény által ismét egy más különválasztása számos birói teendőknek czéloztatik, mig elvégre oda jutunk, hogy a sok tudományos elméleti különválasztás következtében nehéz lesz ma-holnap codificálni, mi a tulajdonképeni birói teendő. Épen ez az, mi engem ez alkalommal, és ezen határozati javaslat tárgyalásánál mély aggodalommal tölt el, hogy itt ismét egy oly intézmény fön- vagy fön nem tartásáról van szó, mely kezdettől fogva bebizonyította azt, hogy igazságszolgáltatás keretébe nem való. Ha az illető minister ur kezdetben, midőn a végrehajtói intézmény meghonosítását ajánlotta, az igazságszolgáltatás minden tényezőit komoly figyelemre méltatta volna: bizonyára nem állanánk szemben az általa is kilátásba helyezett lépéssel, hogy a birói végrehajtók egyik teendőjét merőben elvegyük, és a másikat némileg korlátozva meghagyjuk. Legfőbb oka tehát egyfelől az elv és rendszer nélküli intézkedések, másfelől a különválasztásnak a gyakorlati élettel meg nem felelhető megoldása, hogy a birói, közigazgatási és végrehajtói teendők miként különöztessenek el, önként keletkezett a helyzet, melyen valami utón segíteni kell. A kérdés csak az: miféle expediens találkozik ezek között. A minister ur e hó 16-án tartott beszédében fölemiitette, hogy e czélból fölszólította a törvényszékeket, és ezek mind a kézbesítések, mind a végrehajtásokra vonatkozólag nyilatkoztak; a kézbesítések iránt azon meggyőződést jelentették ki, melyet a minister ur is helyeselt, hogy e részben a végrehajtói intézmény továbbra tarthatatlan ; ellenben a végrehajtókra azt mondja, hogy a törvényszékeknek nagyobb része az intézmény megtartása mellett nyilatkozott, bárha kiemelte a hiányokat, melyeken segíteni kell, és épen ezekre támaszkodva jelentette ki a minister a háznak, hogy a legközelebbi ülésszak elején két törvényjavaslattal szándékozik előállani, melyeknek egyike a kézbesítések szabályozását, illetőleg a végrehajtóktólí elvételét, a másik pedig a végrehajtásoknak máskénti elrendezését foglalná magában. Azonkívül jelezte még a legközelebb beterjesztett, a polgári törvénykezési rendtartásra vonatkozó módosításokat, melyek közt szintén a végrehajtások szabályozásáról, és ujabb végrehajtási közegekről lesz szó. Ennélfogva a minister ur maga is elismeri azt, hogy, daczára a törvényszékek kedvező véleményeinek, mégis szükség ezen intézményt lényegesen változtatni. Nem kérdem azt, hogy a tisztelt minister ur miért nem szólította föl egyúttal a 360 járásbíróságot is, melyeknél tudvalévőleg az apróbb ügyekbeni költséges eljárások miatt legnagyobb károk keletkeznek a perlekedőkre nézve ; ezektől, reménylem, egészen ellenkező jelentések jöttek volna be, s ezek meggyőzték volna a minister urat arról, hogy ezen végrehajtókkal tovább megélni teljes lehetetlen. Azt hiszem, hogy a minister ur ezenkívül is saját elfogadó termében meggyőződhetett volna azon számos szóbeli panaszokból, hogy nemcsak az értelmi és erkölcsi fejlettség színvonalán sokan nem állanak, nemcsak ügyetlenség, kijátszás, egyetértés, zsarolás és visszaélés a bírósági végrehajtók egy részénél, csaknem minden napi jelenet, sőt igen gyakran a tudatlanság roszakarattal párosulva szülte azon visszaélést, melyen mielőbb segíteni akarunk, annál inkább a reájok bizott hivatalos cselekményeket bármely irányban és módon a pörlekedők hátrányára ki ne zsákmányolhassák. Ezen segíteni, azt hiszem, a minister urnák, a mint már egyszer beszédében kijelentette, komoly szándéka ; de épen ezen segítség a kérdés, hogy miként intézze el ezen határozati javaslat ötletéből a végrehajtói intézmény más alakban szerkesztését, illetőleg a jelen szerkezetben megszüntetését. Én részemről nem osztozom azok véleményében, kik a közjegyzői intézményre hivatkoznak, mely még nem is törvény, és igy én időelőttinek tartom, hogy bárminemű intézkedések foglaltassanak a végrehajtások, az okiratok fölvétele, és különböző birói teendőkre nézve, a mely által mindenesetre apadni fog a bíróság teendője, ha arra jóravaló, becsületes és képes emberek lesznek megnyerve. Én más fontosabb tényezőkre vagyok bátor a tisztelt ház és a tisztelt minister ur figyelmét föl-