Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-268

358 268. orsíágos ülés Julius 5>. 1874. Eláll!) mely szerint a beadott módosítások közül csak egy van, melyhez hozzájárulhatok, s ez a Fab­riczius képviselő uré; mert, uraim, ez a legmeg­egyezőbb azon állásponttal, melyet ezen szélső bal elfoglal. Értem a tiszta demokratia álláspontját. Mél­tóztatott fölhozni, hogy e kiváltságokat, melyek egyéneknél gyakorlatban voltak, nem lehet egyszerre megszüntetni. Ezen elv azonban ellenmondást tar­tarmaz, a mennyiben épen azon indokot a tisztelt túloldalon hallottam, melynek szüleménye ezen vá­lasztói novella. Vajon megtartották-e azt, hogy jog­fosztás ne történjék ezen törvényjavaslatban. Én ugy látom, hogy már a 3-ik §-nál sem tartották meg, midőn városi polgároknál a három lakosztályt akar­ják behozni, holott eddig voltak, kik egy lakosz­tály mellett is szavazhattak. Ebben tisztán jogfosz­tást látok. Hasonlót látok a 11. §-ban is. Már pe­dig ez,i miután egyéb vagyoni qualificatioval bir, a választásban résztvehet; most már absolute ki van rekesztve a 12. §-ban szintén, (Zaj. EiálU EMUI) tudniillik az ötödik pontban, a hol az mondatik, hogy az adóhátralékosok (Zaj. Szónok nem érthető.) többé választási joggal nem birnak, kik ezen jog­fosztási indokból állapítják meg a régi kiváltság fönállását, nem jöttek-e magokkal ellenmondásba, midőn védelmezték ezen §-okat, melyek magokban­véve jogfosztást tartalmaznak. Ezenkívül van egy jezsuita példabeszéd: a czél szentesíti az eszközt. Nem akarom ezen czélt elérni, a melyre eszköz legyen. A régi kiváltság föntartá­sával nem akarok az átalános szavazati joghoz kö­zelebb jutni ily hidon, ily eszköz fölhasználásával; inkább azon alapról, melyet elfoglalok, lemondok, és inkább megszorítom, mintsem hogy ezt a törvényben to­vább is föntartsuk; mert e két elv összeférhetetlen. Még egy indokot méltóztatott fölhozni; azt, hogy igenis óhajtandó lenne, hogy a nemesség kép­viselve legyen a törvényhozó-testületben; hiszen nem fogunk veszíteni semmit, hogy ha régi kiváltságok gyakorlatát beszüntetjük is; mert a magasabb ne­messég, mint a törvényhozás másik faktora, a fő­rendiházban igen szép számmal képviselve van. Mondják, és ez szintén egyik hathatós érvül hozatott föl, miszerint az 1848-iki törvényhozásnak nem lehetett ezélja azon régi, kiváltságos osztályo­kat szavazatuktól megfosztani. Tisztelt ház! Minden törvény, mely kiváltságon alapszik, kizárja a haladás lehetőségét, s a haladás csakis akkor lehetséges, ha a kiváltságokból tabula rasat csinálunk. A ki haladni akar, szakítania kell a kiváltságokkal, privilégiumokkal. Avagy kérdem, tisztelt ház, hogy ha ezen az utón tovább haladunk, valamint most is ezen tör­vényjavaslatban méltóztatnak fölhozni, hogy az 1872-ig beirottak bírjanak szavazati joggal, sőt Simonyi kép­viselőtársunk még tovább megy s azt mondja, hogy mindazok birnak szavazati joggal azon időig, mig ezen törvényjavaslat törvénynyé válik; midőn azt méltóz­tatnak mondani, hogy ez csak novella s maholnap egy önálló választási törvényt fogunk alkotni: ismét ezen az utón fogunk-e haladni, és ismét meg fogjuk-e tartani a szavazók közt azokat, a kik ezen kivált­ságok alapján írattak be? Hiszen akkor sohasem fogunk radicalis törvényt alkotni. Én ezen okoknál fogva, tisztelt ház, méltóztat­nak látni, hogy nem nemzetiségi indok beszéltet en­gem, mert hiszen tudva van, hogy a románok közt igen szép számmal vannak képviselve a nemesek; de én inkább azoktól is elveszem a jogot, csakhogy az elvet megmenthessem, és azért Fabriczius mó­dosiíványához járulok mindazon okoknál fogva, me­lyeket előadtam, ugy értvén a módositványt, hogy az eredeti 2. §. csakis ekképen szóljon: „Választói jog az 1848 előtt fönállott kiváltságokra jövőben nem alapítható", a többi kimarad. Elnök: Szólásra senki fölírva nem lévén: a 2. §. fölött a vitát bezártnak jelentem ki. Még az előadó urnák van szava. Szeniczey Ödön előddé : Tisztelt ház ! .... (Eláll) Elállók. Elnök : Mielőtt a kérdést szavazásra fölten­ném, föl fognak olvastatni a 2. §-hoz beadott mó­dositványok és indítványok. Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa az Orbán Baláss, Gosmán János, Irányi Dániel, Fabriczius Károly, VidMczJcay József, Tisza Kálmán és Simonyi Ernő módositványait.) Elnök: Stanesku képviselő ur módositványa összeesik Fabriczius módositványával. Az első kérdés az lesz : méltóztatnak-e elfo­gadni a központi bizottság szövegezését; ezután kö vetkeznék Vidliczkay képviselő ur módositványa, mely csak egy szót kíván közbeszuratni. Erre kö­vetkeznék Tisza Kálmán képviselő ur módositványa, utána Simonyi Ernő, továbbá Irányi Dániel, Fab­riczius Károly és végül Orbán Balázs módositványa. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: A kérdés föltételéhez csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a kérdé­sek különben a házszabályok szerint vannak föltéve, melyek azt mondják, hogy az eredeti szerkezet után a hozzá legközelebb eső kérdés tétessék föl; Vid­liczkay képviselő ur indítványát nem látom a szer­kezettel ellentétben lévőnek, tehát nem kívánnám ugy tekinteni, mint a mely a szerkezet elfogadása esetében elesnék, hanem ezen módositvány iránt kü­lön kellé megkérdezni a házat. Elnök: Én is igy fogom föl a kérdést. A kik tehát elfogadják a 2. §. szerkezetét a központi­bizottság szövegezése szerint: méltóztassanak fölál­lani. (Megtörténik. Elletipróhátl) Méltóztassanak föl­álíani azok, kik a szerkezetet változatlanul elfogad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom