Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-268
268. országos ülés Julius 9. 1874. 355 pitható. Ez ellen nincs észrevételem. Én is azt mondom, hogy azon koron tul vagyunk már, midőn kiváltságra lehetett jogot alapítani. Szüntessük meg tehát a kiváltságot tökéletesen; de midőn ezt teszszük, ne menjünk túl azon határokon, melyek a békés időben tanácskozó törvényhozást megosztják, azaz, maradjunk szorosan a szigorú jog terén. A méltányosság szempontjából induljunk ki, mint Irányi tisztelt barátom kívánta, hanem maradjunk szigorúan a jog mellett; de nézetem szerint, nem a természeti jog mellett, mely az embert a társadalmon kivül megilletné; mert hát történésen társadalomban élünk; hanem maradjunk azon szigorú jog mellett, mely a társadalmat kötelezi, tudniillik a törvényes jog mellett. Már most mi a törvényes jog ? Annyi bizonyos, hogy ezen nemesi osztály, a szabad kerületek lakosai és a városi polgárok 1848-ig élvezték a választói kiváltságot. Az 1848-iki törvény, mely a választói jogot másokra is kiterjesztette, azt mondja : hogy a politikai jogélvezetet azoktól, kik annak gyakorlatában voltak, elvenni a jelen országgyűlés nem érezvén hivatásának, mindazok, kik a szabad kerületekben eddig szavazattal bírtak : ezen joguk gyakorlatában ezennel meghagyatnak. Ezen szövegezés, meg kell vallani, nem annyira határozott, hogy meglehetne "mondani, mit értett? Vajon : a mint Szilágyi Dezső képviselő ur mondja, az egyéneknek hagyta-e meg a szavazatot, vagy az osztályoknak ? így, midőn a törvény nem világos : ki dönt fölötte? Dönt fölötte az országgyűlés magyarázata. Az országgyűlés magyarázta ezen törvényt, magyarázta különösen 1869-ben, midőn azon oknál fogva, hogy Pestmegye központi választmánya az összeíró válaszmányoknak olyan utasítást adott, mely az 1848-ik V. törvényczikk 1. §-ának, épen ezen §-nak rendeletébe ütközött, és azzal ellenkezésbe volt: ennek alapján két választást, a melyek ellen ennek alapján kérvény nyújtatott be, megsemmisített. Itt van a harmadik biráló bizottságnak jelentése Ráday László gróf Szent-Endrén megválasztott képviselőnek megválasztatása tárgyában, melyet ezen jelentés szerint megsemmisittetni kívánt azért, mert a Pestmegye központi bizottságnak az 1848. V. törvényczikk értelmében a választók összeírására kiküldött választmányok szániára készített, és az idézett törvényczikk 1. és £. §-ának világos szavaiba ütköző utasítást, mint a belügyministernek az idézett törvény 46. §-a értelmében őt megillető fölügyeleti jogánál fogva adott utasításnak több pontjával ellenkező utasítást adott: ennélfogva a jelentés a választást megsemmisítendőnek itéli. A tisztelt ház ezen véleményt elfogadta, a választást megsemmisítette. Hasonló módon járt el a másik esetben, mely szintén Pestmegyében történt, tudniillik Halász Boldizsár, a dabasi kerület képviselőjének megválasztatása esetében, melyet szintén megsemmisített. Pestmegye központi bizottsága ennek folytán újbóli összeírást rendelt, és a kihagyott nemeseket összeiratta. Már most, tisztelt ház, kétséget nem szenved az, hogy miután az országgyűlés ezen magyarázatot fogadta el: az 1848-iki törvénynek más magyarázata nem lehet. Az nem lehet kérdés, hogy micsoda magyarázatot fogad el Szilágyi Dezső képviselő ur; hanem az, hogy mily magyarázatot adott a törvénynek az országgyűlés. Ez alól sem én, sem Szilágyi Dezső képviselő ur nem mentheti föl magát. Azt mondja a képviselő ur, ő kész elfogadni ezen magyarázatot. Nem az itt a kérdés, hogy mily magyarázatot fogad el a tisztelt képviselő ur; hanem az a kérdés, milyen magyarázatot fogadott el az országgyűlés ? Az országgyűlés azon magyarázatot fogadta el. Ha tehát ezt fogadta el: az mindnyájunkra kötelező. Már most, tisztelt ház, ezen szempontból indulva ki, én elfogadom a §. rendeletét, mely azt mondja : hogy jövőre minden kiváltság szüntettessék meg. A kérdés csak az, mi történjék azokkal, a kik eddig törvényszertileg e jog gyakorlatában voltak. Kik azok? Mit mond az 1848-iki törvény? Választó minden polgár, ki 20-ik évét betöltötte, és következő qualificatiokkal bír. Tehát ha nemes ember volt, vagy szabad kerületbe tartozott, vagy városi polgár volt : bir ezen joggal a mai napig; és ha a mai napon uj összeírás volna : be kellene irni mindenkit, a ki tegnap 20-ik évét betöltötte. Tehát mindenki, a ki a mai napig 20-ik évét betöltötte : virtualiter bir választó képességgel, és bírni fog mindaddig, mig ezen törvény meg nem változtattatik. Ezen törvény pedig csak akkor változtattatik meg: mikor az uj törvény szentesittetvén, kihirdettetik. Én tehát azt hiszem, ha demárkationális vonalat akarunk vonni, nézetem szerint nem az 1848-iki, nem az 1872-iki; hanem azon nap az, a midőn a törvény megváltoztattatott; mert addig, mig a törvény meg nem változtattatott : addig e jogot elvenni senkitől nem lehet; ha mi most azt határozzuk, hogy csak azok jogositvák, a kik a jogot 1848-ban élvezték: akkor megfosztjuk a jogtól azokat , a kik azt azóta gyakorolták; ha azt határozzuk, hogy azok vannak jogosítva, a kik a jogot 1872-ig élvezték, vagy élvezhették volna: e tekintetben tökéletesen helyeslem Tisza Kálmán képviselő urnák egész okoskodását és minden érvelését; csak igazságosnak nem találom, hogy a dolognak elég van téve jogi és törvényes szempontból: ha csak egész 1872-ig terjeszkedünk ki; ki kell terjeszkednünk mindaddig a pontig, mig a törvény meg nem változik; mert mindaddig e jogot az illetők 45*
