Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-254
30 254. országos ülés A mi már most az interpelláló urnák azon kérdését illeti: vajon helyesnek találom-e, bogy a legfelsőbb kézirat német szövegében „Reichskriegsminister 1 ' elnevezés használtatik ? és ha nem tartom ezt helyesnek : nem akarok-e állásomból kifolyólag ennek megváltoztatása érdekében lépéseket tenni? E kérdésre egész határozottsággal azt jelentem ki, hogy én minden tekintetben helyesnek, kifogástalannak, Magyarországra nézve mérvadónak egyedül csak azon elnevezést tekintem, mely a hivatalos lap magyar szövegében használtatik; de valamint a magunk részéről ehhez ragaszkodunk, hivatalos érintkezéseinkben ezt és eddig is mindig ezt használtuk, ezentúl is mindig ezt fogjuk használni: ugy más részről, miután a közös ministeriumnak 1868-ban a delegatiók előtt tett azon határozott kijelentését, mely szerint a „íteich* elnevezést teljesen egyértelműnek veszi a „monarchia" szóval, és ezen kifejezés alatt semmi mást érteni nem kivannak,"? ugy a delegatiók, mint ugyanazon évnek még november 9-én a képviselőház is tüzetes és beható tanácskozás után megnyugtatónak találta: én, most arra nézve, hogy a közös elnevezés a monarchia másik felében is használtassák, annál kevésbé vélek szükségesnek tárgyalásokat megindítani : minthogy azon idő óta a monarchia dualisticus állása nemzetközi érintkezésekben is határozott kifejezésre jutott és igy ma már egygyel több okunk van a megnyugvásra. (Tetszés jobb felől.) Ebből áll válaszom a tisztelt képviselő ur interpellátiójára. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Az igen tisztelt ministerelnök ur feleletére szabad legyen, — talán nem azon sorrendben, melyben ő előadta, de inkább a tárgyak által kijelölt sorrendben, — röviden megtenni észrevételemet. (Halljukl) A mi legelsőben is a személyváltozást illeti, sem múltkori nyilatkozatomban kétségbe nem vontam, sem most kétségbe nem vonom, hogy a ministerek elbocsátásának és kinevezésének joga, fejedelmi jog, sőt ezt azon első alkalommal is hangsúlyoztam. június 22. 1874. De épen, a mint akkor tevém, most is kénytelen vagyok kimondani azt is, hogy ezen jog alkotmányos országban, ugy, hogy általa rendszer-változás is jelöltessék, helyesen nem gyakorolható akkor: midőn az illető ministernek, tehát az általa képviselt rendszernek irányában az alkotmányos testületek részéről bizalom nyilvánul. Épen azért, mert ez volt e tekintetben a dologról fölfogásom: intéztem a tisztelt ministerelnök úrhoz azon kérdést, hogy vajon van-e tudomása arról, hogy ez valamely rendszerváltozást is involvál és ha igen, milyet ? Az igen tisztelt ministerelnök ur azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy ez egyátalában semmiféle rendszer-változást nem involvál, hogy nem érinti akár Magyarország, akár Austria, akár a közös hadsereg alkotmányos helyzetét. Az igen tisztelt ministerelnök urnák több alkalma lehet ez iránt tájékozva lenni, mint nekem, és midőn ezen határozott nyilatkozatot teszi: én azt most egyelőre igen szívesen elfogadom megnyugtatónak ; természetesen föntartva magamnak, hogyha a következmények azt bizonyítanák, hogy a tisztelt ministerelnök ur ezen föltevésében tévedett: megtehessem a magam részéről a szükségesnek tartott lépéseket. {Helyeslés.) Ami az ellenjegyzés kérdését illeti: én igen jól tudom, — s ezt csak azért említem föl, mint mellékest, hogy álláspontomat vele szemben kijelenthessem, — hogy a katonai kinevezések mindeddig folytonosan ellenjegyzés nélkül történtek. Részemről nem tartom ezt sem helyesnek, de elismerem, hogy ez nem ide, nem ez alkalomra tartozik. Azonban itten ministeri kinevezésről lévén szó : én nem lehetek azon meggyőződésben, hogy az ellenjegyzés kellékeinek elég tétetett az által, hogyha szintén ugyanazon időben íratott is alá az Andrássy gróf külügyministerhez intézett legfelsőbb kézirat is, midőn a kinevezések történtek. Mert az ellenjegyzés természete szerint annak correct alakja szerintem nem az, hogy valahogy a minister tudósittassék arról, mi történt; hanem igenis az, hogy maga a kinevezés történjék az ő ellenjegyzése mellett; (Helyeslés) jelesen hogy az mondassák: „ezt és ezt kinevezem hadügyministeremmé," aláírva a fejedelem és ellenjegyezve az illető minister által. Minden, mi nem igy történik; szerintem nem egészen correct, nem egészen helyesen történik. (Tetszés.) Én tehát azt, hogy ez alkalommal az eljárás correct lett volna, el nem ismerhetem. Kész vagyok azt, mi történt, ugy venni, mint az elkövetett, — és reménylem, nem rósz szándékból elkövetett hibának késő bár, de mégis bekövetkezett helyreigazítását, a mennyire még helyreigazitani lehetett. Kész vagyok, mondob., ez alkalommal ezt igy tekinteni; de kénytelen vagyok kifejezést adni azon meggyőződésemnek. nyosság követelményének elég van téve: én határozottan azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy semmi ok sem forog fön arra nézve, hogy akár a személyváltozásból, akár a kéziratnak elkésett közléséből oly következtetés vonathassák, mintha a fönálló törvények sérelmével vagy a monarchia két felének alkotmányos állására, vagy a közös hadsereg alkotmányos helyzetére kiható valamely rendszer-változtatás szándékoltatnék életbe leptettetni. A közös hadsereg belszervezetére vonatkozó intézkedések pedig, az 1867. XII. törvényczikk 11-ik szakasza értelmében eddig is kizárólag ő felségének voltak föntartva.