Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-267

267. országos ülés Julius 8. 1874. 339 azt, hogy miután vannak e háznak tagjai, kik nyíltan kimondották, mint például most nemrégiben egyik előző ülésben szóló Kerkapoly Károly tisztelt képviselőtársam, hogy ha majd az átalános szavazatról és a törvénynek ily értelméről lesz szó: akkor ők is szívesen fognak ezen elveknek hódolni, módosításom meg fog szavaztatnti. Ajánlom módositványomat elfogadás végett a tisztelt ház figyelmébe. Mihályi Péter jegyző (olvassa Szederkényi Nándor módositványát.) Választói joggal bírnak az országnak mindazon bennszülött vagy honosított férfi lakosai, kik 20-ik evőket betöltötték, gyámi hatalom alatt nincsenek, és semmi elkövetett hűtlenség, rablás, gyilkosság, gyújtogatás, okirathamisitás vagy hamis eskü miatt fenyíték alatt nem állanak. Stanescu Imre: Tisztelt ház! Annak előleges kijelentése mellett, hogy az átalános szavazati jognak barátja vagyok, egy megpendített eszme késztet a fölszólalásra, és ez az eszme a Majoros István képviselőtársam által benyújtott indítvány. A modern socialis kérdések közepette egyik legfontosabb helyet foglalja el nemcsak Európában, hanem a művelt tulfélben is, értem Amerikában: a nők egyenjogúsításának kérdése. Az indok a humanitás, szabadelvüség, emberiség, jogegyenlőség, igazság- és méltányosságból kifolyó szabad és független önföntartási ösztön. Czélja pedig nem egyéb, mint az, hogy az emberi társadalom másik fele az ódonszerü előítéletek bilincseiből fölmentetvén, a munkakör, valamint a keresetmód kiterjesztése által a társadalomban önálló állást szerezhessen. Ezen kérdés az írókat, a törvényhozókat, valamint az államférfiakat az ujabb időben annyira foglalkoztatja, hogy, úgyszólván, az eszmék harczában egy valóságos lét és nem lét-kérdéssé vált; a nők magok meg a felsőbb tanodákat látogatják, különböző helyen népes meetingeket tartanak, a hol nemcsak elméletileg tartják fön ezen eszmét, de annak a gyakorlatba való átvitelére is mindent fölhasználnak. Mindamellett, tisztelt ház, a lét-kérdés jogosultsága vagy nem jogosultsága fölött ezúttal nem szándékom nézeteimet kifejteni; mert azt tartom, hogy nem jött még el az ideje, nincs itt az alkalom. A nők egyenjogositásának kérdése nem egyoldalú, tudniilik, hogy szavazati joggal ruháztassanak föl; e kérdés többoldalú, és épen azért nem lehet a választási törvény keretébe foglalni; a mit korszerűnek találunk, igenis becsecs figyelmökbe ajánlom és ez egy része annak, a mit Majoros tisztelt képviselő ur indítványba hozott. Tisztelt ház! Majoros tisztelt képviselő ur a nőknek átalában szavazati jogot akar adni. Szerintem minden újítás nem léptethető rögtön életbe, hanem mérsékelve fokonként, mert különben a társadalomban egy egész harczot képezhetne és a közbékét is fölz avarhatná; hanem speciíicus helyzetünknél és viszonyunknál fogva én azt állítom, hogy sem a magyarországi törvényhozás, sem a par exeellence lovagiasnak ismert magyar nemzet jellemével, sem pedig a törvényhozói és elvi következetességgel nem lehet összeegyeztetni, hogy egészen, átalában elodáztassék azon inditvány, és hozzá legalább egy lépéssel ne közeledjünk. A kérdés, szerintem, az, hogy elfogadható-e ezen választási törvényjavaslat 1. §-a in crudo; vagy pedig elfogadható-e azon inditvány, melyet Majoros tisztelt képviselő ur beadott. Én egy egészen önálló indítványt va gyök bátor beadni, és az akképen szól: (Halljuk!) Módositvány a választási törvényjavaslat 1. §-ához: Az 1. §-ból e szavak „a nőket kivéve" hagyassanak ki, a többi változatlanul marad. Indokaim a következők: Ezen törvényjavaslat az 1848-iki magyar- és erdélyországi választási törvény módosításáról és kiegészítéséről szól. Az erdélyi törvényben sehol egy kitétellel sem volt megemlítve : hogy vajon a nők bennfoglaltatnak-e vagy kivétetnek-e ? Tehát nem volt benne, és mégis a gyakorlatban a nőkre nem alkalmazták a szavazatijogot, ugy először is én szükégesnek nem tartom az 1. §-ba befoglalni azt, hogy a nők kivétessenek. A ratioja, a megmódositandó 1848-iki választási törvény ezen kitételére nézve csak akkor volna: ha az érthetetlen lett volna, ha magyarázatokra adott volna alkalmat, és a gyakorlatban itt-amott a nőknek is adtak volna szavazati jogot; de erről szó sem volt 1848-tól mostanáig : következőleg nem tudom miért tartotta a központi bizottság szükségesnek azt bevenni, annyival inkább, mert az eredeti törvényjavaslatban az nem volt benne. De másodszor az sértés is, tisztelt ház! Jeleztem a törvényhozásnak, valamint a lovagiasnak ismert magyar nemzetnek álláspontját, hogy az a nőkérdéssel szemben, ha nem is most egyelőre, de annak idejében mindenesetre előtérbe fog lépni; de jelenleg is lépésről-lépésre közeledni akar. Ha pedig nem ez volna a törvényhozás jelleme: akkor nem lenne sértés, én pedig sértésnek veszem, jelesen a törvényhozás következetességénél fogva. Méltóztassanak ugyanis emlékezni, hogy a községek ' rendezéséről szóló törvényben az özvegyeknek megadatott e jog a községi elöljárók választásánál, s így törvényhozásilag fölállittatott azon elv, hogy a nők el nem üttethetnek a szavazási jog gyakorlásától. Ha már a községi tisztviselők választásában résztvehetnek : a consequentia az, hogy az országos képviselők választásában is résztvehetnek. Másodszor ilyen volt hazai közjogi fölfogásuk és gyakorlatuk. Régente nemcsak Erdélyben, de a szorosan vett 43*