Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-267

328 26". országos sili'-s népünk műveltségi állapotát, tekintve azon egyéneket, kik a börtön-fölügyelettel foglalkoznak: én még azon átalános elvekre is, melyek a börtönrendszerre nézve most el vannak fogadva, azon végső határig menteni a humanitás tekintetében, a melyen tulmenni nem lehetett, a melyen tulmenni annyit jelentett volna, mint a fogda czélját koczkáztatni. (Élénk helyeslés-, fölkiáltások: Vgy van! jobb felől.) S azért én nem tartok attól, tisztelt ház, hogy ha ezen szabályrendelet, akármily nyelvre lefordíttatván, a külföld kezébe kerülne: nekem pirulni kellene azért, hogy a humanismus elveit megszegtem volna. (Helyeslés jobb felől.) Sőt bátran hivatkozhatnám mindazokra, kik ez ügygyei foglalkoznak: vajon nem foglaltatnak-e benne mindazon szabályok, melyek e tekintetben másutt is czélirányosaknak és olyanoknak bizonyultak, hogy a börtönök és fogdák természetes rendeletével összeegyeztethetők. (Ugij van! jobb felől) Ezeket előrebocsátottam, hogy a szabályrendeletnek szellemét, irányzatát, és a liumanismusra való tekintetét föltüntessen. De a fegyelmi hatalomnak a gyakorlata? A fegyelmi hatalom-gyakorlata, tisztelt ház! az én meggyőződésem és mindazok meggyőződése szerint, kik ez ügygyei foglalkodtak, alphája és ómegája a börtönrendtartásnak, és fegyelem nélkül a börtönben sem rendet föntartani, sem annak czélját elérni nem lehet. A fegyelemre nézve alig voltak határozott szabályok; a fegyelmi hatalom legtöbbnyire önkényszerüleg gyakoroltatott; a mik a fegyelemre vonatkoztak, az illetők belátásától függtek. Itt most már azon kérdést intézi hozzám Debreczen város érdemes képviselője: hogy mint tudom én azt, hogy a királyi ügyészre bíztam a fegyelmi hatalmat, összeegyeztetni az 1869: IV. törvényczikknek 20. és 21. és az 1871: XXXIII. törvényczikk 25. §-ával. Bíztam a királyi ügyészekre azért, mert a királyi ügyészekről szóló törvénynyel, különösen az 1871: XXXIII. törvényczikk 25. §-ával én azt nemcsak összeegyeztetni tudom, hanem abból azt következtetem. A 25. §. tudniillik azt mondja: hogy az ügyésznek kötelessége a törvényszéki fogházakra fölügyelni. Ha a fölügyelet magában, mint alkotó részt, nem foglalná is a fegyelem fölötti őrködést, a fegyelem meghiusitására irányzott cselekvéseknek a megtorlását, — világosan kifejezi azt folytatásában a 25. §., — midőn azt mondja: őrködik a királyi ügyész a fölött, hogy a házirend és a fegyelmi rend iránt fönálló törvényes rendeletek pontosan végrehajtassanak. (Helyeslés jobb felől.) Mit érthet a pontos végrehajtás alatt: mint azt, hogy foganatosittassék az, a mi szükséges, az akadályok elhárításának, a szükséges eszközök alkalmaztatásának. A jogerejüvé vált ítéletekre nézve Julius 8. IS" Í. pedig egyenesen azt mondja: hogy azoknak a végr rehajtását eszközöltetni, a fölügyeletet gyakorolni a királyi ügyésznek; a főfelügyeletet pedig gyakorolni a királyi főügyésznek a hivatása. Hogy értelmezte azt, habár magában világosnak tartom, azon igazságügyminister, ki ezen törvényt a ház elé terjesztett : azt bizonyítja az ügyészeknek adott utasítása, melyben meghagyatik, hogy a börtönökre nézve a fönálló rendeletek szerint intézkedjenek. Ezt mutatja azon szabályrendelet, melyet a bilincselésre nézve kiadott, midőn tudniillik a törvény a bilincselésnek mind elővigyázat] , biztonsági , agy fegyelmi eszközöknek alkalmazása iránt, mind a vizs^ gálati foglyok, mind a fegyenczek személyére nézve addig, mig a törvényhozás ezt szabályozza: a szükséges intézkedést az igazságügyministerre bizta. Ezen rendelet 7-ik czikkében világosan mondja: a bilincsnek, mint fegyelmi büntetésnek alkalmazását, a királyi ügyészek, járásbíróságoknál a járásbiró, az országos fegyházakban az igazgató rendelheti el, és igy a fegyelmi büntetésnek alkalmazását egyenesen és határozottan a királyi ügyészre bizta. De kérdi, hogy tudom én ezt összeegyeztetni az 1869: IV. törvényczikk 20. és 21. §-aival? A 20. §. azt mondja: hogy senkit nem szabad illetékes birája elől elvonni. A ül. §. pedig: hogy bíróságokat sem fölállítani, sem megszüntetni, sem azok illetékességi körét a törvényhozás utján kivül megváltoztatni nem szabad. Hogy tudom én megegyeztetni intézkedésemet ezen szakaszokkal? erre a felelet magából a törvényből és a törvény intézkedéséből foly. Nem szabad senkit illetékes birája elől elvonni mindazon ügyekre és kérdésekre nézve, melyek törvény szerint a, bíróságok hatásköréhez tartoznak. A mi a bíróság hatásköréhez törvény szerint nem tartozik: arra nézve az illetékes bíró alól valakit elvonni nem lehet; mert a biró ezen kérdésekre nézve nem illetékes. (Zaj. Halljuk!) A bíróságok hatáskörét az 1871: XXXI. törvényczikk határozza meg, mely 18. §-ában elősorolja azon ügyeket, melyek a törvényszékek köréhez tartoznak, és midőn az elsőbb betűk alatt elősorolja a polgári ügyeket, f) pont alatt a bűnvádi ügyeket említi, melyek törvény és törvényes gyakorlat szerint a társas-biróságokhoz tartoznak. A bűnvádi ügyeket sorozta tehát a törvényszékek hatásköréhez. Az én intézkedésem nem vét ezen törvény ellen; hanem annak egyenes kifolyása ; mert a 224. §. azt mondja : ha a fogoly vagy rab oly nagyobb vétséget vagy büntettet követ el, mely világosan a köztörvénybe ütközik, vagy a mely fölött kétséges: vajon nem ütközik-e a köztörvényekbe? az a rendes bíróság elé tartozik, melyhez az eset azonnal följelentetik. Bűnvádi ügyekre nézve, melyeket a törvény a tőrvényszékekhez utasít, — a fogoly is oda tartozik, •— illetékes birájától el nem vontam; hanen|