Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-266

310 26Ü. országos ülés Julius 7. 1874. felekezeti iskolákban a tanitók nincsenek kellően díjazva : az azt hiszem olyan baj, melyen segíteni sem a kormány, sem az állam nincs hivatva. 0 szólott hitfelekezeti iskolákról, és azok tanítóinak díjazásáról: de arról gondoskodni az illető községnek vagy felekezeteknek föladata, és sem a kormánynak sem az államnak föladata. Azt mondotta továbbá képviselő ur, hogy a közoktatási törvény sem hajtatik végre kellő szigorral, és hogy különösen a közigazgatási közegek nem nyújtanak elég segítséget arra nézve, hogy ezen törvény ugy hajtassák végre, hogy az illető nemzetiségek e törvény oltalma alatt közművelödésöket kellőleg folytathassák. Én igen is tudom tisztelt ház, hogy bajok e tekintetben vannak, és hogy e részben a felekezeti iskolákban a tankötelesek irányában, a tanulás folytatását illetőleg kellő szigor nem alkalmaztatik. De ez nem nemzetiségi kérdés, hanem ez a közoktatási törvény végrehajtásához tartozik. Ha bajok vannak: akkor azok orvoslásáról igenis gondoskodnunk kell; de nem ugy kell a kérdést föltenni, mintha ez csak nemzetiségi kérdés lenne. (Élénk helyeslés) Fölhozza sérelemként továbbá a képviselő ur, hogy fölállít a kormány egyetemet, és hogy azon az előadási nyelv magyar. Már bocsánatot kérek, ezt szerintem méltányos panasznak, mondani nem lehet; mert ha az állam saját költségén állit föl nevezetesen egyetemet: akkor mégis csak lehet követelni, és nem lehet rósz néven venni, hogy azon egyetemet, melyet az állam a maga költségén állit föl, az előadási nyelv más ne legyen, mint a magyar. (Helyeslés.) Ez tehát szintén ner; sérelem. (Helyeslés.) Azt mondja képviselő ur, hogy legyen részünkről irányukban őszinteség és becsületesség, és helyre fog állani a jóindulat, mely szükséges, hogy az egy hazában lakó nemzetiségek között létezzék. Én meg viszont fölhívom a képviselő urat, viseltessék a képviselő ur és elvtársai irányunkban oly őszinteséggel, és becsülteséggel, mint a milyennel mi viseltetünk irányukban hét év óta és régebb idő óta is: akkor igenis helyre fog állani azon jóindulat és egyetértés, melyet, hogy helyreálljon, bizonyára én is kívánok és melyre, hogy megzavartassék én részemről okot nem adok; hanem adnak okot azon egyesek, kik föllépésök által üszkött akarnak dobni polgártársaik, nyugalma, békéje közé. (Átalános élénk helyeslés.) Simonyi Ernő képviselő ur hibául rótta föl azt, s különösnek találta parlamentalis eljárásunkat, melynél fogva a kormány által benyújtott, az osztályok többsége által elfogadott és a ház többsége által elfogadandó javaslat mellett nem szólal föl senki. Én a tisztelt képviselő ur álláspontjáról értem ezen fölfogást, mert ő szeretné azt, ha nem csak azon oldalról, hanem erről is minél többen szólalnának föl és minél továbbra nyúlnék a tárgyalás; (ügy van\ Ugy van! jobb felöl.) de én viszont a képviselő úrral szemben, a ki ezt nem ugyan un*parlamentalisnak, hanem a parlamentalis eljárásban szokatlannak nevezi, kifejezhetem azon nézetemet, hogy a paríamentalis eljárásban szokatlannak tartom azt, ha egy törvényjavaslat az osztályok nagy többsége által elfogadtatik, hogy a fölött átalánosságban hat napi vita folytattassék. Ez csakugyan czéltalan, (Ugy van! Igaz! jobb felől.) és ha azt a szokást honosítjuk meg, hogy az átalános viták hosszura nyúljanak: a mellett gyakran megtörténik az, hogy a részletek tárgyalása közönynyel foly; holott fölfogásom szerint ép a részletektől függ, hogy a tör^ vény, mely keresztülvitetik jő megfelelő lesz-e vagy sem. (Átalános helyeslés.) Hivatkozott a képviselő ur a paríamentalis gyakorlatra; de fölfogásom szerint, arról saját maga is megfeledkezett; inert a paríamentalis viszonyoknak egyik természetes következménye az, hogy azon javaslatért, mely a kormány részéről a minister aláírásával a törvényhozás elé terjesztetik: a minister felelős és azért felelőssé akarni tenni a ministerium egyik tisztviselőjét és arra hivatkozni, hogy miért nem szólalt föl ezen tisztviselő, mikor ez az ő munkálata: ez paríamentalis eljárásnak semmi esetre nem mondható. (Élénk helyeslés jobb és bal oldalon.) Én a felelősségei azon törvényjavaslatért, melyet aláírásommal benyújtottam: igenis elvállalom és nem fogadom el a tisztelt képviselő ur részéről azon ellenvetést, hogy akár a kormánynak, akár nekem nem volna bátorságom, kifejezni azt a mit akarok. En igen is ki szoktam fejezni és most is nyíltan kifejezem, a mit akarok, akár tetszik az a képviselő urnák, akár nem ; sőt bizonyos kérdésekben •— minthogy álláspontunk ennyire eltérő — reám nézve csak dicséretnek tartom, ha a képviselő ur más nézetben van. (Élénk derültség!) Észleltünk ezen tárgyalás alatt föltűnő jelenségeket, különösen ínaMaximovich Miklós, tegnap pedig Gull József képviselő urak beszédében. Ez utóbbi bár minden féiekép óvatosan beburkolni igyekezett nyilatkozatának tartalmát : az mégis fölfogásom szerint máskép nem magyarázható, mint akkép, hogy ő is és több elvtársai is reájok és az országra nézve a jelen viszonyokat oly károsaknak tartják, hogy ezeknél szivesebben látnák az absolutismus behozatalát. Már maga az, hogy ezen nyilatkozat a képviselőházban történik: méltóztassanak megengedni jellemző dologj arra azonban figyelmeztetem a képviselő urat, hogy minden óvatossága mellett, melyet nyilatkozatában kifejtett, megfeledkezett egyről és ez az, hogy a ki jó barátságban akar maradni mindenkivel, a ki egyrészt az absolutismus mellett szólal föl, másrészt látszatát adja annak, hogy azzal alkotmányos vi-