Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-266

300 266. országos ülés Julius 7. 18T4, érdek önkényesen és büntetlenül magyarázhatja; mig Magyarországban a kormány közelmúlt eljárása alapján létesült alkotmányellenes demoralizált elem a jogérzet s törvénytisztelet parancsszava s következetes tényei által egészséges fejlődésnek nem irányoztatik: addig hiába csinálunk törvényt; mert ezen törvény csak holt betű marad, és csak azon kiváltságosok számát szaporítja, kiknek mesterséget az e fölötti okoskodás képezi, hogy ezen uj törvény kijátszásának ujabbi módjai fölfödöztessenek. Én, tisztelt ház, a jelen törvényjavaslatot az átaláuos vita alapjául azon reményben, hogy módosításainkat sikerül keresztülvenni: elfogadom. Teszem pedig ezt azért, mert az összeírások körül tapasztalt visszaéléseknek, ha nem is teljes megszüntetésére; de legalább orvosolhatására helyes utat jelöl ki, s mert az elharapózott hivatalos hatalommal való visszaélések és a hivatalos beavatkozásnak elejét venni törekszik. Ezen két szempont az, a miért én e törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. Mielőtt Csanády képviselő ur beszédére reflectamék, bátor vagyok Maximovics képviselő ur beszédére vonatkozólag néhány szerény észrevételt koczkáztatni. ő ugyanis azt álíitá, hogy Tisza Kálmán beszédében a nemzetiségek ellen kelt ki, és én elolvastam azt a beszédet, hanem határozottan tagadom, hogy a nemzetiségek ellen abban tetszőleg nyilatkozott volt: hanem igenis kikelt a nemzetiségi izgatók ellen, már pedig ugy hiszem nagy különbség van, a között, ki átalában minden embert gyűlöl, vagy a ki csak a bűnös embert gyűlöli. Továbbá azt mondta a tisztelt képviselő ur, hogy a nemzetiségi törvénynyel megelégedve nincsen. Én nem ismerem közvetlen tapasztalásból a nemzetiségek közhangulatát; hanem én kétlem azt, hogy a népnek zöme azzal megelégedve ne lenne; vagy ha némely módosításait óhajtja is, hogy elkeseredést szülő agitátiót meggyőződésből támogatni kész lenne; ellenben e népnek néhány phanaticus vezetőjéről azon véleményben vagyok, hogy őket kielégíteni öngyilkosság nélkül sohasem lehet ; vagy ha kielégítjük: azt csakis a magyar állam államiságának kockáztatásával tehetjük. (Közbeszólások. Igaz! FölMáltásoJc a nemzetiségi padokról: Nem, igazi) Azt mondja továbbá tisztelt képviselő ur, hogy beszéltek ők már hazafiasán is; de mert az nem hallgattatott meg: azért beszélnek a mostani modorban, vagyis logikailag következtetve hazafiatlanul. Valóban megdöbbentő okoskodás lenne ez, ha mi is azon jelentőséget tulajdoníthatnánk a tisztelt képviselő ur szavainak, milyet a képviselő ur bizonnyal tulajdonítani hajlandó; mert mi következik e vallomásból: az, hogy a képviselő urak hazafias beszédeik üres frázisokat képeztek, és nem voltak egyebek, mint valamely czélnak elérésére választott eszközök; mert ha nem csupán eszközök lettek volna ezen hazafias nyilatkozatok: akkor egy férfiú meggyőződésétől eltérni nem szokván, még ha nem is tudja azt mindjárt létesiteni, jelenleg is azon szellemben szólanának. Bátor vagyok végre Csanády képviselő urnák egy nyilatkozatára megjegyzést tenni, mely szerint azt monda, hogy az 1873. év november 7-iki határozatot tevő és a közös-ügyi alapon kormányt vállalni kész párt tagjaival kezet fogni sohasem fog. Nem akarom én azt vitatni, hogy mi a közösügyeknek mennyire vagyunk barátjai; mert azt a közvélemény úgyis tudja és ha a képviselő ur 1867-iki programmunkban és a bihari pontokban foglalt nyilatkozatokat elolvassa: tudhatja, hogy mi «, közös-ügynek támogatói nem vagyunk; a november 7-iki nyilatkozat pedig csak egy régen megérlelt nézet kifejezése volt s ezt, ha ugy tetszik a képviselő urnák példával illustrálhatom. Vannak egyének, a kik, hogy ha egy ház roskadozó falait tatarozás által megmenteni akarják, jónak látják a házba bemenni, a falakat megvizsgálni és akkor a tatarozást eszközöltetni: ugy másrészről vannak emberek, kik azt állítják és azt tartják, hogy azon falakat megvizsgálás nélkül szét kell rontani, és abba a helyzetbe juthatnak, hogy a rombolás által az ép és erős falak is kárt szenvedhetnek és az egész ház lerontását és összedőlését okozhatják. (Helyeslés bal felől.) Mi tisztelt képviselő ur, a mint megegyezünk abban, hogy a hazáért mindent, de eltérünk abban, hogy a hazát a magyar államiságot még a közösügyek miatt sem szabad csak egy pillanatig is koczkáztatni. Én a következetességet elvekben látom s azon törekvésben, hogy azok valósuljanak; de nem tartom szükségesnek a szigorú következetességet az eljárásban — mert ezt a viszonyok s körülmények szabják meg; mert például készíthet egy hadvezér igen szép terveket arra, hogy mikép veri meg az ellenséget; de az ellenség egy mozdulatával tönkre siiányithatja e terveket és a vezér kénytelen az uj körülményekhez alkalmazni eljárását. Egyébiránt nem akarok elvi vitába bocsátkozni, mert az nem tartozik egészen ide; de párt-álláspontunknál fogva e nyilatkozatot megtenni kénytelen voltam. Még csak egy megjegyzésem van a képviselő urnák és ez az. hogy e tekintetben kövesse az igen tapintatos szép nem példáját, mely csak azt szokta kikosarazni, a ki megkéri. (Derültség.) Elnök s Senkisem lévén többé följegyezve, az átalános vitát ezennel befejezettnek jelentein ki és csupán csak a házszabályoknál fogva jogosultakat illeti a szó. (Fölkiáltások: Szavazzunk! Szavazzunk!) Szeniczey Ödön előadó í Tisztelt ház! Tudom, mert látom, hogy fogytán van a tisztelt ház türelme s azért ígérem, hogy rövid leszek és csak