Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-266
302 2Gc. országos ülés Julius 7. 1874. ellen, melyek nemcsak hogy helytelenek voltak, hanem sok igazságtalanságot is tartalmaztak. A mit Polit tisztelt barátomnak a keleti Schweiczra vonatkozó eszméinek megpenditésére mondott: arra Babes tisztelt képviselő ur már adott feleletet; én még csak azt teszem hozzá, hogy Polit barátomnak nem is volt szándéka azon tant érvényre emelni, mint a tisztelt képviselő azt állította; hanem az csupán csak egy eszmének megpenditése volt, a melynek positiv eredménye annyiban nincs, mert nem hozta ezen ügyet indítvány képen a ház elé, tehát nem akarta azt, hogy a ház mindjárt azonnal e fölött határozzon. A tisztelt képviselő ur azt állítja továbbá, hogy a nemzetiségek ki vannak elégítve, és ezen tétel bebizonyítására azt hozta föl, hogy hiszen hoztunk nemzetiségi törvényt, a melyben megadtuk a jogosultságot a hatóságokban a ( legszélesebb körökig. Engedje meg a tisztelt képviselő ur, nagyon jól fog emlékezni azon vitákra, melyek a nemzetiségi törvény alkotása alkalmával itt e házban támadtak, és ha jól emlékszik arra: akkor bizonyára igazat fog nekem adni, ha én azt állítom, hogy a nemzetiségek nemcsak akkor, mikor ezen törvény hozatott; hanem most sincsenek, mikor azon törvényjavaslat már törvénynyé vált: ezen törvénynyel megelégedve. De, tisztelt ház! nem az a kérdés most: vajon meg vagyunk-e elégedve ezen törvénynyel vagy nem? A kérdés most csak az lehet: vajon ezen törvény végrehajtatik-e ugy, a hogy hozva van? és épen ez is az oka a mi elégületlenségünknek. Számtalanszor hoztunk föl példákat, melyekből az derül ki, hogy ezen nemzetiségi törvény csak a papíron áll, hogy ezen nemzetiségi törvénynek azon része is, mely kedvező a nemzetiségekre: kijátszatik az alkalmazásban. Itt tehát én a tisztelt belügyminister urnák nem adhatok igazat, midőn azt mondja, hogy a nemzetiségek irányában méltányossággal voltak épen az által, hogy a már hozott törvény nem alkalmaztatott. A már hozott törvény értelmében, mást nem is említve, hivatkozhatom a mai ülésben beterjesztett kérésére Újvidék közönségének, a melyből kiderül, hogy a belügyminister ur nem adta meg e hatóságnak azon jogot, hogy épen ezen törvény értelmében nyelvűket használhassák. De, tisztelt ház! sok tényt hozhatnék föl, melyek azt bizonyítanák, hogy ezen törvény nem hajtatik végre; de nem teszem azt most, főleg pedig azért, mert elismerem, hogy ezen tárgy nincsen most napirenden; de azért sem, mert Babes képviselőtársam tegnap több tényt hozott föl, melyek eddig megczáfolva nincsenek. Csak egyre akarom a tisztelt háznak figyelmét fölkérni, és pedig épen arra, mit Tisza Kálmán t. képviselő ur nem emiitett meg, és ez az 1868. évi IX-ik törvényczikk. Ez is olyan j törvény, tisztelt ház! melyet különösen mi szerbek örömmel fogadtunk; csak az sajnos, hogy ezen törvény sincs 1868. óta mind ez ideig végrehajtva, és pedig nem a mi hibánkból, hanem — én ezt merem állítani — épen a kormány hibájából. Tudjuk azt, hogy a szerb congressus a szervezkedési munkálatot bevégezvén, azt jóváhagyás végett a kormánynak fölterjesztette. Midőn a szer-? vezkedési munkálatot befejezte, a congressus szükségesnek látta egyszersmind a metropolitát is megválasztani. És mit felelt akkor a kormány? Azt mondta, mindaddig, mig a szervezkedési munkálatok nem lesznek jóváhagyva: nem lehet metropolitát választani. Elmúlt azóta egy év, ismét összehivatott a szerb congressus és a kormány azt mondta: most kell választani egy metropolitát, és pedig azon indokolással, mert a szervezkedési munkálatokat mindaddig nem lehet megerősíteni, mig a metropolita nem választatik meg. Tehát itt azt látjuk, hogy a kormány ezen ügyet oly circulus vitiosusba hozta, a melyből, ha tovább is igy fog eljárni: ugy hiszem, kibontakozásnak nincs helye. Azonban szívesen elismerem a jelenlegi vallás- és közoktatási minister urnák ezen tárgyban tanúsított jóakaratát. Meggyőződtem arról magánbeszélgetésből, de meggyőződtem főleg abból is, mivel látom, hogy ismét össze hivatta a szerb congressust. Én tehát, tisztelt ház! most elvárom, hogy mutassák meg, hogy azon törvények, melyek a mi előnyünkre hozva vannak: csakugyan a mi előnyünkre végrehajtatni is fognak; mutassák meg a közművelődési szempontból, hogy ideje már, hogy a szerb egyház- és iskola-ügy szervezkedtessék, és hogy az consolidálva, a haladás terén tovább működjék. Engedje meg a tisztelt ház, hogy most részemről is megmondhassam véleményemet a reactio fölött. (Halljuk!) Mi a reactionak törekvése? A reactio törekvése az: Magyarországban az alkotmányosságot teljesen megszüntetni és az absolutismust behozni; de lehet a reactionak törekvése az is, hogy a magyar alkotmányosság megszüntetésével egy uj alkotmány hozassék be, hanem olyan alkotmány, a melynek végczélja az volna, hogy Magyarország Austriába beolvasztassék. Már, tisztelt ház! hogy ilyen reactiot a nemzetiségek támogatni fognak : azt én kereken tagadom. Hiszen tudjuk azt mindnyájan nagyon jól, hogy a szerbek is a magyar alkotmány visszaállítása mellett küzdöttek, tehát nem mint Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur állította, csakis kizárólag a magyar nemzet szívósságának, — a mit különben szintén szívesen elismerek, — de a szerbeknek és más nemzetiségeknek is köszönhető az alkotmány visszaállítása. Mi nemcsak akkor, ha?
