Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-265

265. országos ülés Julius 6. 1874. 285 népességét és választói számát, és népességünket és választóink számát: nem fogunk oly aránytalanságokat észlelni, hogy azokhoz hasonlítva a választók jogát, túlságosan kiterjeszteni helyes lenne. Véleményem szerint azt, vajon valamely választási törvény czélszerü és üdvös-e valamely országban, sokkal magasabb szempontból, kell megítélni, mint a pur et simple statistikai szempontból; véleményem szerint azt főleg történelmi szempontból kell megítélni. Statistikai szempontból a belügyminister urnák igaza lehet, hogy nagy eltérés észlelhető az európai államok közt; történelmi szempontból azonban egyben értenek egyet mindazon államok abban t. i., hogy valahányszor a választási szabadság megszorítása megkiséreltetett : mindannyiszor az az illető állam, az illető nemzet hanyatlásával járt. Ez különben nagyon természetes ; mert vagy sikerül az államhatalomnak a kizárt elemeket féken tartani, vagy nem. Ha sikerül: akkor béke idején boldogulhat; azonban közcsapás és közveszély idejében a kizárt elemeket paralizálva, megbénítva és minden ellentállásra képteleneknek fogja találni. Nem az tehát a kérdés, vajon a suffrage uuiversedé buktatta-e meg Napóleont, nem az a kérdés, vajon oly nagyszerű intézmény mellett megbukhatik-e egy kormány, vagy átalában egy kormányforma ? hanem az, hogy mily erőt kölcsönöz ez a nemzetnek közveszély esetében az ellentállásra. Ebben a legkirívóbb példa Francziaország lelkes magatartása a porosz győzelmek után Németország nyomorult képéhez tartva, melyet I. Napóleon hadjárata alkalmával a világnak mutatott. A másik eset az, ha nem sikerül az államnak megfékezni a kiküszöbölt elemeket: akkor ezek igyekezni fognak más téren érvényesíteni azt, a mit a törvény elzárt előlük. Ezen alternatíva igen nehéz, és én nem képzelhetem magamnak, hogy a belügyminister melyiket választhatja. Debreczen város tisztelt képviselője a római példákra méltóztatott hivatkozni a suffrage universell ellen. Hogy mily nehézségekkel járt Rómában a választási szabadság korlátozása: már az mutatja, hogy Caesar Octavianus Augustus, mikor sikerült neki a köztársaságot legyőzni, annyi pietással volt a választási jog iránt, hogy nem csak nem merte azt korlátozni vagy mellőzni; hanem maga is szavazott az ő curiájában mint egyszerű Civis Romanus. Azt is monda Debreczen város képviselője, hogy azért sem fogadhatja el a suffrage universellt, bár elvileg nincs ellene semmi észrevétele, mert a nép el van szegényedve. Van erre egy közmondás a római impérium idejéből, hogy a szegény nép csak panem et circenses követelt, és ha azt megadták : akkor meg volt elégedve. Legyenek tehát önök is tekintettel erre, és ha már nem adhatnak panem, legalább méltóztassanak megadni circensest, (Derültség.) azaz minél kitágitottabb választási jogot, mert az nálunk legalább pótléka lehet a circensesnek. Ha már a rómaiaknál vagyunk, tisztelt ház: bátor leszek egy római példát idézni a választás módjára nézve. Debreczen város tisztelt képviselője azt mondta : hogy nála a nyilvános szavazás elv. Én átalában azt nem érthetem, hogy lehet a nyilvános szavazás elv. Elv csak az lehet, hogy a választás szabad legyen, csak a választási szabadság lehet elv, és ennek az a legjobb módja, mely a külön-külön körülmények szerint a szabadságot leginkább biztosítja. Rómában is a nyilvános szavazás szokásban volt. Mikor azonban a megvesztegetések oly annyira elharapództak, hogy a választási szabadság illusoriussá tétetett : egy római belügyminister Hortensius nevű, a comitiáknak egy választási novellát, „lex tahellaria" czim alatt nyújtott be, mely azt rendelte: hogy a választás titkos legyen. Ezzel azt reményiette elérni, hogy ha a megvesztegető látja, hogy nincs alkalma ellenőrizni választóit: akkor nem lesz kedve pénzét hiába költeni. De a jó minister igen csalódott ; ő azt hitte, hogy akkor a választó meggyőződése szerint szavaz; de az tűnt ki, hogy a demoralisatió már annyira haladt, hogy a választónak nem is volt más meggyőződése, mint az, hogy pénzért kell szavazni. No hát, ha Debreczen város tisztelt képviselőjének az a véleménye, hogy nálunk is oly fokot éii el a demoralisatio: akkor nem bánom, ám legyen elve a nyilvános szavazás. Azért sem fogadhatja el Debreczen város tisztelt képviselője a suffrage universellet, mert nálunk nincsenek még meg az arra szükséges viszonyok, még nem vagyunk eléggé érettek. Mi dicsekedni szoktunk ezredéves alkotmányunkkal; ha ezer év után nem vagyunk érettek az alkotmányos szabadságra: ám akkor mikor leszünk'? Talán, ha Jókai tisztelt képviselőtársam megírja, egy jövő ezred év regényét, akkor megtudjuk, hogy mikor ? A belügyminister ur azt mondja, hogy az 1848-iki törvény által megállapított qualificatiot megszorítani nem akarja és mégis egyebeket nem tekintve, a három lakrész mellett emel szót, mely már magában véve ezen jognak, vagy legalább az eddigi joggyakorlatnak világos megszorítása. És miért nem akar ezen qualification túl menni'? Azt mondja azért: mert amaz elemek, melyek e joggal helyesen élni nincsenek teljesen képesítve, az alkotmányos szabadság ellen lennének fölhasználhatók. Ezen logika nekem igen különösnek tetszik. Ő azért, mert attól tart, hogy bizonyos elemeket az alkotmányos szabadság ellen lehetne használni: azért nem adja meg nekik az alkotmányos szabadság gyakorlatát. Hiszen a ki ezen elemeket föl akarná használni az alkotmányos szabadság ellen : az nem fogja kérdezni azt, hogy van-e azoknak szavazási