Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-265
263. országos ülés Julius 6. 1874. 283 telhesse, hogy föltűnő ne legyen, ha a megválasztott képviselő a napirenden lévő hitszegés bűnébe esik, programmját időközben megváltoztatja, s hogy igy a programmukat megváltoztatott képviselőkből toborzhasson a kormány híveket a maga részére. E törvényjavaslatnak, nézetem szerint, czélja az, hogy a kormány a jövő országgyűlési választások alkalmára is biztosítsa a maga részére a többséget; czélja az, hogy biztosítsa a maga részére ez által a bársony-székeket is; czélja az, hogy megörökítse e hazában a közös ügyeket. Vajon, tisztelt képviselőház : van-e valaki e házban, ki a hét évi tapasztalások következtében meggyőződést nem szerezhetett volna magának arról, hogy a jelenlegi közös-ügyes közjogi alap föntartása kárára veszedelmére van e nemzetnek, és mégis a tisztelt minister ur törvényjavaslatában büntetést szab a haza ezen polgáraira, kik a nemzetet a haza minden bajának, minden veszedelmének kutforrásától, a közös ügyektől meg akarják menteni. Ha tisztelt képviselőház ! e hazának azon polgárai, kik visszaszerezni igyekeznek hazánk, nemzetünk önállóságát, függetlenségét, e törvénjj avaslat 99. §-ban elősorolt büntetésekkel sújthatok, mondja meg nekem a belügyminister ur: minő büntetéseket szabjon az ország közvéleménye és a nép igazságos ítélete azokra, kik a közös-ügyek behozatala által megfosztották hazánkat, nemzetünket önállóságától függetlenségétől, kik a hazát tartománynyá sülyesztették ? Vagy talán azt hiszi a tisztelt minister ur, hogy az uralkodó és az uralkodóház érdekében áll föníartani a jelenlegi közös-ügyes közjogi alapot? Ha ezt hiszi : igen nagyon csalódik. Ugyanis, tisztelt képviselőház, tudjuk, hogy a legutóbbi időben igen nagy tért nyert az ugyanazonos népfajok egyesülésére való törekvés. Kérdem én: ha azon eshetőség bekövetkezik, hogy Austria az örökös tartományokkal együtt be fog kebeleztetni a nagy német birodalomba. (Mozgás a jobb oldalon) s a király, az uralkodó ház hivatva lesz, állandó lakását Magyarországra tenni át, vajon minő megelégedéssel fog folytonosan e hazában lakni az uralkodó, a mely haza Bécs érdekében kifosztatott, (Mozgás) kiraboltatott? Minő megelégedéssel fog lakni e nép, e nemzet között, a mely nemzet az anyagi megsemmisülés örvényébe vitetett ? s a mely nemzet nincs megelégedve, — pedig az általam ecsetelt állapot okvetlenül be fog következni hazánkra — ha a jelenlegi közjogi alap továbbra is föntartatik. Én annyira meg vagyok győződve arról, hogy a közjogi alap föntartása mellett meg kell semmisülnie ez országnak, e nemzetnek, miszerint ismétlem azon már egyszer tett nyilatkozatomat, hogyha nem lehetne máskép megszabadulni a jelenlegi közjogi alaptól: örömmel üdvözölném a napot, a melyen Bécs az örökös tartományokkal együtt bele olvadna a nagy német birodalomba, (Mozgás és fölMáltásoh jobb felől: Ily nyilatkozatot tenni nem szabadi Zaj.) Tisztelt ház! Mielőtt bezárnám beszédemet, engedje meg a tisztelt ház, hogy néhány megjegyzést tegyek Tisza Kálmán képviselő urnák a reám vonatkozó nyilatkozatára. (Halljuk!) Tetszett a tisztelt képviselő urnák az alkalommal, midőn Polit képviselő ur nyilatkozatára válaszolt, fölhívni a ház figyelmét bizonyos közbeszólásokra, melyek Polit képviselő urat fölhívták arra, hogy szavainak adjon magyarázatot. Én is egyike voltam, tisztelt ház azoknak, a kik Polit képviselő urat fölszólították, fölkérték arra, hogy szavainak félremagyarázása ellen szót kérjen. Ezt tettem azért, mert egyátalában nem tudtam összhangzásba hozni Polit képviselő ur beszédének első részét végszavaival nemcsak; hanem azon eszmékkel sem, melyeket ő beszéde végén fejtegetett; és mert én az általa fejtegetett eszméket hazámra, nemzetemre nézve károsaknak, veszedelmeseknek tartom: igenis tiltakozom az ellen és kinyilatkoztatom, miszerint ha azon eszméknek megtestesitése czéloztatnék: végletekig fognék küzdeni azon eszmék megsemmisítésére, (Élénk helyeslés a szélső balon) és mert Tisza Kálmán képviselő ur is az általa mondott beszédben, nyilatkozatban igy értelmezte az én közbeszólásomat, a mi kitűnik beszédének egy részéből: azt a magam igazolása tekintetéből kell, hogy fölolvassam. Tisza Kálmán képviselő ur e szavakat mondja: „Én, tisztelt képviselőház, midőn tegnap ezen beszédnek végszava e házban elhangzott, megvallom, az első perezben meg voltam lépetve az által, hogy voltak némely képviselőtársaim, kik rögtön, mielőtt még valaki szólott volna, követelték, hogy az illető képviselő szavainak félrem agy aráztatása ellen szót emeljen. Azonban ennek lélektani okát csakhamar megtaláltam, megtaláltam abban, hogy az ösztönzés erre oly képviselőtől eredvén, ki a szóban levő beszédet sok helyen hangos helyeslésével kisérte, és kit a beszéd utolsó frázisa fölrázott kedves álmából: óhajtotta a teendő utónyilatkozat által addigi helyesléseit kimenteni." (Helyeslés.) Tisza Kálmán képviselő urnák már e nyilatkozata megszüntet minden gyanút arra nézve, hogy én Polit képviselő ur beszédének végszavait helyesléssel fogadtam volna. E tárgyra vonatkozólag tisztelt ház többet nem akarok mondani; (Helyeslés jobb felől.) azonban kötelességem a tisztelt ház előtt föltárni Polit képviselő ur beszédének azon tételeit, melyek az én helyeslésemmel, sőt nemcsak az én, hanem az egész ház helyeslésével találkoztak. Ilyen volt azon nyilatkozata Polit képviselő urnák, miszerint ő őszinte és hálás köszönetét fejezte ki a magyar országgyűlésnek azon hazafias eljárásáért, hogy a határőrvidéket az önkény és a zsarnokság uralma alól fölmentvén, 36*
