Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-265
272 26">. országos ülés jnlias 6. 1874. figyelmeztetni, mely az emberiség, közerkölcsiség, statistikai nyilvántartás, és több más közérdek tekintetéből nagyfontosságú. (Halljuk!) Értem tudniillik azon lelketlen üzérkedést, mely különösen a fővárosban a közelebbi vidékre űzetik kisded gyermekek dajkaságba adásával. Mi, különösen a főváros közel vidékén lévő lelkészek tudjuk, hogy százakra megy azon kisdedek száma, kik minden rendőri fölügyelőt nélkül adatnak ki egyes községekbe, a nélkül, hogy erről akár a fővárosban valakinek tudomása lenne, akár pedig ott, a hová kiadatnak, kisded gyermekek élelmezésre haszonkeresetből oly szülők által szoktak kiadatni, kik részszerint az ő kenyérkeresetük következtében, részszerint pedig egészségűk tekintetében magok nem ápolhatják; de gyakran kiadatnak oly szülék által is, kik gyermekeiken egyszerűen túladni akarnak, és kiadatnak közvetítők s oly üzérkedők utján, kik ebből magok bizonyos °/ 0íokat vesznek; kiadatnak oly asszonyoknak, kik ezen kisdedek táplálására képtelenek, és kik gyakran azt sem tudják, kiknek gyermekei azok, a kik kiadattak. Mindezek naponként történnek, a nélkül, hogy a rendőrségnek erről tudomása lenne, miért is a gyermekek nagyobb része már a közelebbi napokban része táplálék hiányában elvész. A lelkész azt sem tudja, mit írjon be az anyakönyvbe, mert még csak nevöket sem tudja a szülőknek. Mindezeknél fogva az emberiség; a közerkölcsíség, a statistikai nyilvántartás és más magas közérdekek tekintetében, bátor vagyok a tisztelt belügyminister úrhoz következő kérdést intézni: {Halljuk! Olvassa.) Van-e tudomása azon, az emberiség, közerkölcsiség, statistikai nyilvántartás, és ezekkel kapcsolatban több magas közérdekek tekintetéből káros üzérkedésről, mely különösen a fővárosból a vidékre kisdedek dajkaságba adásával és vételével űzetik; s van-e szándéka ez iránt törvényhozásilag vagy rendőrileg intézkedni? Elnök * Ezen interpellatio is közöltetni fog a belügyminister úrral. Irányi Dániel: Tisztelt ház! Én is a belügyminister úrhoz kívánok a tisztelt ház engedelmével egy interpellatiót intézni. (Olvassa.) Interpellatio a belügyminister úrhoz! Mintegy két hete, egy budapesti hírlapban egy levél jelent meg Barsmegyéből, melyben az állott, hogy egy ottani, névszerint is megjelölt szolgabíró oly ketreczet használ, pedig a csak vizsgálat alatt lévő egyéneknek is bezárására, melynek alját élre áilitott léczek képezik, ugy, hogy a kit abba zárnak, sem állni, sem ülni. sem feküdni nem bir, anélkül, hogy a leggyötrőbb fájdalmat ne érezze. Azóta ezen tudósítást egy másik levelező is megerősítette, magam pedig egy megyebeli ur által arról értesültem, hogy nemcsak a megnevezett, hanem valamennyi barsmegyei szolgabíró oly ketreczekkel van ellátva. Minthogy pedig ily kinzó eszközt még elitélt fegyenczek ellen sem enged meg a humanismus s a tudomány, s ilyennek használata a különben nem túlságosan szelid állami börtönszabályokban sincs megengedve. Minthogy továbbá a szolgabirák büntető hatalommal többé nem is bírnak, reájok csupán az elővizsgálat tartozván még, a melynél pedig kinzó-eszközöket használni régi törvényeinkben sem volt szabad: Annálfogva azt kérdezem a tisztelt belügyminister úrtól: Van-e tudomása a fönt előadott tényekről ? s ha van: intézkedett-e már vagy szándékozik-e mielőbb intézkedni az említett visszaélés megszüntetése s az illetők feleletre vonatása iránt? Tisztelt ház! Tudom, hogy ilyforma úgynevezett léczkamrák léteznek Poroszországban; de egy az, hogy nem az egyes kerületi tisztviselők, hanem az államhatalom által hozattak be, más meg az, hogy csak az elitélt fegyencz éknél súlyos fegyelmi vétségek esetében, ujabb időben pedig a legritkább esetekben alkalmaztatnak: a tudomány egyátalában elitélvén ezen büntetésnemet. A miért a barsmegyei szolgabíró urak ezen eszközhöz folyamodtak: az, azt gondolom, a testi büntetések eltörlése; de én most is azt gondolom, hogy testi büntetéssel illetni valakit legfölebb szülőknek gyermekeiket, illetőleg az ezek által e joggal fölruházott nevelőknek szabad; azt is csak a legritkább és legsúlyosabb esetekben; más embernek pedig fölnőtt ember irányában e joggal élni egyátalában nem szabad, és a törvényhozás, mely a testi büntetéseket eltörölte: nem fogja tűrni, hogy ezen büntetést egyes megyei tisztviselők más kinzóeszköz által pótolják. Ennélfogva reményiemjiogya tisztelt belügyminister ur interpellatiomra minél előbb válaszolni, illetőleg helyesen intézkedni fog. Szapáry Gyula gr. belügyminister : Tisztelt ház! Az eset, melyet a tisztelt képviselő ur előadott, nem azon hírlapi közlésből, de már azelőtt tudomásomra jutott, és a mint az ügy állásáról, a mely csakugyan olyan, a mint a tisztelt képviselő ur előadja, tudomást szereztem: azonnal intézkedtem, ezen szerintem nem helyeselhető eljárás megszüntetése iránt; mert én is azon meggyőződésben vagyok, hogy ily kinzó-eszközöket, melyeket nagyobb bün megfenyitésére sem lehet használni: vizsgálati eljárásnál alkalmazni és helybenhagyni épenséggel nem lehet.
