Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-263

228 263. országos ülés Julius 4. 1874. alapján jogszerű bizonyítékok mutatkoznak arra nézve, hogy Freistadtler hamis esküt tett. Megegyeztethetőnek tarja-e a minister ur az igazságszolgáltatás érdekeivel, és a közerkölcsösség­gel, hogy ily körülmények között bárki is a feje­delemnek nyilvános kitüntetésére ajánltassék ? Budapest, márczius 5-én 1874. A mint a tisztelt képviselő ur a legfelsőbb elha­tározvány szövegéből megérthette: Freistadtler Antal ur a bécsi világkiállítás alkalmával szerzett érdemei folytán mintegy kétszáz más egyénnel és kiállítóval együtt lett kitüntetve. Hogy ezen kiállítás magyar osztályainak életbeléptetése és elrendezése körül mű­ködött számtalan egyén különös érdemeiről, szemé­lyes viszonyairól és előéletéről magam közvetlen tudomást nem szereztem; hanem e tekintetben a kiállítás vezetésére hivatott akkori kereskedelmi ministertársamnak véleményét és ajánlatát kellett mérvadóul tekintenem és vennem: ezt, ugy hiszem, a tisztelt képviselő ur maga is természetesnek fogja találni. A kereskedelmi minister ur pedig javaslatba hozta Freistadtler Antal urat, mert részint magán, részint hivatalos tudakozódás és tudósítás folytán őt tisztességes egyénnek, Somogymegye egyik kitűnő gazdájának ismerte, és maga személyesen meggyő­ződött, hogy Freistadtler Antal ur kiállítása a ma­gyar gazdászati osztálynak csak díszére válik. Ily előzmények és ily jelentés után Freistadtler urnák előéletét nyomozni valóban fölöslegesnek tar­tottam, annyival is inkább, mert a 70-es években a közoktatás és nevelés ügyében hozott áldozatai és szerzett érdemei folytán, őt ő felsége a Ferencz Jó­zsef-rend lovag keresztjével kitüntetni kegyeskedett. Biztosítom azonban a tisztelt képviselő urat, hogy sem a kereskedelmi minister ur, sem én Freistadtler Antal urat ujabb kitüntetésre ajánlatba nem hoztuk volna: ha távolról is tudomásunk lett volna azon általam nem sejtett körülményről, hogy Freistadtler ellen hamis eskü miatt vád emeltetett, és ennek kö­vetkeztében a vizsgálat elrendeltetett. Meg kell azonban jegyeznem: hogy habár a tisztelt képviselő ur nagy figyelmet fordított is ezen ügynek részletes nyomozására, mégis mind a végzés keltéről, mind a jogérvényes határozat hozataláról tévesen értesült. Hivatalos adatok nyomán mondhatom és állit­hatom, hogy múlt évi augusztus havában Freistadtler elien a hamis eskü vádja miatt a fenyítő törvény­szék által vizsgálat rendeltetett el; de a közvádlónak közbejött fölterjesztés ellenében, melyben az egész ügyet a tényálladék miatt beszüntetendőnek vélemé­nyezte, a végtárgyalás nem a múlt évre, hanem fo­lyó év január havának végére határoztatott el, a mely azonban mindekkoráig meg nem ejtetett; mert a közbejött appelláta folytán ezen ügynek végleges eldöntése a legfőbb törvényszék ítéletétől függ, és e szerint mindekkoráig Freistadtler Antal ur ellen alakszerű, jogérvényes határozat a vád alá helyezés iránt nem létezik. Azon határozat, a melyre a tisz­telt képviselő ur hivatkozott, és a mely october 7-én hozatott, nem a vádlott bűnösségére, hanem egy mellékes pénzbeli biztosítás kérdésére vonatkozik. Bünföljelentést bárki ellen, bárki az ország­ban tehet, s ez esetben az illető törvényszék az elsővizsgálatot mindenki ellen elrendeli, kivévén természetesen a törvényhozás tagjait. Freistadtler ellen ily bűn följelentés tétetett, és a pesti első­folyamodásu törvényszék ellene a vizsgálatot elren­delte, a nélkül, hogy ez által akár a büncselek­vényre, akár a vádlott bűnösségére nézve ítéletet hozott volna. Magyarországban — és azt hiszem, minden jogállamban, — törvényesen vádlottnak csak az te­kinthető , a ki ellen jogérvényes vádhatározat bíróilag ki van mondva. Freistadtler ellen azonban ily határozat nem mondatott ki: a végitélet a leg­felsőbb törvényszéktől függ, és ennélfogva azt hiszem, hogy addig, a míg el nem ítéltetik: senkinek sincs jogában ez ügyben valami intézkedést tenni. Ha azonban ezen vizsgálat Freistadtler elmoz­dításával végződnék, vagy bármi tekintetben szemé­lyére homályt vetne: bizonyosan kötelességemnek ismerném ő felségének ujabb elhatározását kikérni; (Helyeslés) mert sem a korona méltóságával, sem személyes felelősségemmel összeférhetőnek nem tar­tom : hogy oly személy, a kinek jelleme nem tiszta, vagy kinek bár eddig föddhetetlen múltja valamely ujabb cselekménynyel be van szennyezve, a legfel­sőbb kitüntetés birtokában maradjon. {Atalános élénk helyeslés jobb felöl.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! A tisztelt minister urnák adott válaszára nézve kevés észre­vételem van. (Halljuk \) Atalábau véve, mint a ma­gyar törvényhozásnak tagja, csak igen keveset és igen tartózkodva fogok hozzászólani bárminemű rendek osz­togatásának kérdéséhez; mert mindezen rendek magyar törvényeken nem alapulván, tulajdonképen azok az országgyűlési tanácskozások tárgyait ily módon nem is képezhetik; (Közbeszólások: Ugy van!) hanem mindazonáltal, ha valaki a fejedelem által nyilvános kitüntetésekben részesül, bármi természetű legyen is a kitüntetés, akkor, midőn a törvényszék előtt mint vádlott áll: ugy hiszem, az igazságszolgáltatás ér­deke és a közerkölcsiség megkívánja azt, hogy olyankor legalább kitüntetésekben ne részesittessék. Az igen tisztelt minister ur válaszában beismerte azt, hogy neki tudomása erről nem volt; és azt, hogy ez igen természetesen tévedésből esett: nem vizsgálta az ügyet elegendően, hanem collegájának, a kereskedelmi ministernek, ajánlatát elfogadta, a ki ismét nem vizsgálódott az egyének jelleme iránt, hanem tekintetbe vette az általa kiállított tárgyakat, és ez által szerzett érdemeket, s a nélkül, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom