Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-262

262. országos ülésjulius 3. 1874. 207 gosultságot átalános, mindenkivel veleszületett em­beri vagy természeti jognak nem tartom. (Helyes­lés.) Minő jog a választási jog? olyan, a mit nem is lehet másutt, mint államban gyakorolni ; (FölJci­áltásók: Ügy van!) tehát az nem a természeti ál­lapot kifolyása, a melyben nem gyakorolható ; ha­nem ez az államban élés kifolyása. (Helyeslés.) Az alapot tehát, a melyet fölállitott, már magában nem fogadhatom el. Hátra van még, hogy más alapon, ugy, mint állami jog helyes-e az átalános szavazati jog vagy nem? Hosszas vitába ereszkedni nem fogok; de főbb vonalaiban nézetemet kénytelen vagyok elmon­dani. (Halljtál) . Én részemről azt tartom, hogy minden állam­nak föladata oda törekedni, hogy minden fia, vagy ha tetszik, még idővel talán minden gyermeke ké­pesítve legyen műveltség, függetlenség és öntudatos hazafi meggyőződés által arra, hogy ezen fontos jogot gyakorolhassa. (Helyeslés,) Nem azért, mintha ez természeti joga volna ; de azért, mert az állam föladata minden polgárát a lehető legmagasabb színvonalra emelni igyekezni. De ismét meggyőződésem az, hogy, a hol ezen helyzet még elő nem állott: az átalános szavazatijog nem elvei, nem benne rejlő bűnöknél fogva, hanem azért, mert a viszonyok közé nem való, mindig és mindenütt épen a szabadságnak fog ártalmára lenni. (Élénk helyeslés.) Hivatkoztak arra mind Mocsáry, mind Irá­nyi tisztelt képviselőtársaim, hogy a Francziaor­szágban történteket lehetetlen az átalános szavazati jognak tulajdonítani. Mocsáry tisztelt képviselőtársam elmondotta, hogy ott van a centralisatio, ott vannak a külön­böző monarchikus pártok: ezek a baj okai; az áta­lános szavazatjog pedig a szabadság legnagyobb garantiája. Irányi tisztelt képviselőtársam pedig azt monda, hogy a III-dik Napóleonnal összeköt­tetésben lévő bizonyos eseményeket nem az átalá­nos szavazatjog idézte elő; de előidéztettek ezek a tulhajtás által, mely sokakat a hatalom karjaiba kergetett, és ha az átalános szavazatjog reá adta is erre a szentesítést: megmutatta mégis, mit érj megmutatta azzal, hogy 18 év múlva ugyanezen átalános szavazatjog buktatta meg III-dik Napó­leont és állította föl a köztársaságot. A mi, tisztelt ház! azt illeti, hogy nem egye­dül az átalános szavazatjog oka minden bajnak, mely történt: azt teljes készséggel elismerem. De vajon azon átalános szavazati jog, mely mellett mindezek megtörténhetnek, azon átalános szavazati jog, mely által a többségre jutott párt, legyen az bármelyik, a szomorú események legfőbb okát, a centralisatiot föntartja: vajon az átalános szavazatjog, mely mel­lett a dynastikus pártok küzdelmei az ország ve­szélyeztetésével fönmaradhatnak oly országban, mely a múlt századok folyamában összeforrott, egy nem­zetiségből áll és majdnem egy hitfelekezethez tar­tozik: vajon az ily, átalános szavazatjog hogyan lehessen a szabadságnak valami nagy garantiája ? azt részemről meg nem érthetem. (Helyeslés.) A mi pedig azt illeti, hogy túlzás volt egyik okozója a bajoknak : ebben tökéletesen igaza van tisztelt képviselőtársamnak; és igen óhajtanám, hogy mindazok, kik akár az átalános politikai, akár bár­mely irányú nemzetiségi szempontokból túlzás felé hagyják magokat hajtatni: fontolják meg ezen kö­rülményt, mert a mint megesett másutt, megeshetik még Magyarországon is, hogy a magát fönállásában veszélyeztetve látó nemzet hasonlag kész lesz, meg­lehet magának is kárára, de mindenesetre a túl­zóknak és az országnak is kárára paktálni, oly ha­talommal, melylyel, hogy paktálnia valaha kelljen : Isten mentsen meg bennünket. (Tetszés.) Az azonban, hogy ezen átalános szavazati jog buktatta volna meg harmadik Napóleon uralmát, melyet fölállítani, vagy legalább helybenhagyni segített : engedelmet kérek, az határozottan nem áll. (Ugy van!) Ki buktatta meg Napóleont ? A porosz szuronyok és a párisi forradalom. És hogy mikor meg is volt már a respublika, és republiká­nusok kezében volt a kormány, mennyire nem bíz­tak magok a respublikának igaz barátjai az átalá­nos szavazati jog szabadságra vezető erejében: mu­tatja az, hogy a napoleonidák azon kívánsága el­len, hogy a nép megszavaztassák, épen a respublí­kánusok küzdöttek. (Ugy van!) Különben Irányi képviselőtársam Róma pél­dáját fölhozta, is Azt mondta tisztelt képviselő ur, hogy ott sem az átalános szavazatjogot illeti a hiba; hanem azt, hogy a nép el volt szegényedve és ezen elszegényedés folytán jutott a hatalmasok és gazdagok kezébe. Igaza van; ott sem az átalános szavazati jog­nak önmagában rejlő hibája okozta a bajt. De ha ő szerinte okozta is, akkor, midőn a nép el volt szegényedve : ugyan kérem, hogyan követelheti, hogy mi behozzuk az átalános szavazatot, midőn, fájda­lom, népünk csakugyan el van szegényedve, s épen azon oldalról ma is hallottuk hirdetni, hogy meny­nyire nyomorult, koldus és éhenhaló a mi népünk. Szerintem az igazság ott van, hogy az átalá­nos szavazatjog önmagában nem csak bajt nem okoz; de ha megvannak a kellő viszonyok, me­lyekben alkalmazandó: minden államnak javára fog válni. De ha behozatik, mielőtt e viszonyok meg­volnának : mioden államnak és mindenütt a szabad­ságnak van kárára. (Helyeslés.) Ez az, tisztelt ház! | a miért én ma minálunk az átalános szavazati jo­[ got behozni nem kívánom. (Helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom