Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-262

282. országos ülés Julius S. 1874. 205 iránt, válaszul kapjuk a római pápa szokásos feleletét : non possumus; iparunk, kereskedelmünk csak embrió, és hogy az maradjon: elegendő arra a jelenlegi kereskedelmi és vám-szerződés; közlekedési ügyeink kezelését láttuk a keleti vasút tárgyalásánál; megvilágította tisztelt Simonyi Ernő képviselőtársunk ; ősi megyei önkormányzatunk, alkotmányunk, — védbástyája, — melynek életrevalóságát századok gyakorlata bizonyítja, a modern theoretikusok és centralisatorok kénye és kedve szerint szétrombolva; cultusügyünk sok részben hordja az ultramontanismus bilincseit; honvédelmünk nem egyéb, mint egy költséges szemfényvesztés, és minden törekvés oda irányul, hogy megsemmisüljön, vagy az osztrák hadseregbe beolvasztassák ; szóval, helyzetünk minden tekintetben olyan, melyből kibontakozni eiodázhatlan kötelesség. Vissza kell szerezni a nemzeti lét alapföltételét, az önálló pénz- és hadügyet, a nemzeti önállóság és függetlenség minden attribútumait. Itt az idő és alkalom, a jövő választásoknál engedni kell szabadon nyilvánulni a nemzet akaratát. Ki ellenkezőleg gondolkozik és cselekszik: nem lehet más czélja és akarata, mint az, hogy egy mesterkélt, a jelenlegihez hasonló többség létrehozása által az 1877-ben lejárandó 10 éves szerződést meghosszabbítsa. Tisztelt képviselő urak ott a túloldalon, ezelőtt hét évvel azt mondták, hogy bizalommal néznek elébe a jövőnek ; ime a jövő képe hamar föltárult önök előtt; nézzenek tisztán — kérdem: — látják önök az örvényt, melybe sodortatott hazánk a közös-ügyes alapon? merészlik-e ismételni most a föntjelzett nyilatkozatokat; képzelnek-e ily körülmények között jövőt? egyedül a belügyminister ur oly bátor — igen természetes •— a vezérnek kötelessége, ha ő is csügged —• a tábor leteszi a fegyvert, daczára eddigi eljárásuknak, nem akarom föltenni önökről, hogy a hazaszeretet kialudt volna végképen a keblökből; láthatják, hogy a közös-ügyes állapot hazánk végmegsemmisülését vonja maga után ; gondoljanak önök az utódokra és a jövőre, s ne szavazzák meg a választási törvényt, mely által egyedül a közös-ügyes állapot prolongatioját fogják eredményezni. Ne adjanak hitelt önök azoknak, kik azt állítják, hogy az ellenzéki elvek többségre jutása az alkotmányosság fölfüggesztését eredményezné; én hiszek az esküvel pecsételt uralkodói szó szentségében, mely a koronázás alkalmával kimondatott, hogy ő felsége népei akaratának többsége szerint és alkotmányosan akar uralkodni, a mint szavát eddig is híven beváltotta, ha az ellenzék jut többségre : bizonyosan azt fogja mondani, lássuk és próbáljuk meg ezt a tant. Ha a magyar nemzet nem okult volna a hét év alatt történtek után és véleményének szabadon nyilvánithatása által a közös-ügy párthiveiből állítja elő ismét a többséget: semmi szavam ellene, legyen önöké a dicsőség ; de akkor Petőfiként nem érdemel nemzetünk egyebet, mint nyakába jármot, lábára lánczot, és hátára kancsukát. A javaslatot részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom ; hanem pártolom Irányi Dániel tiszteit elvtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Tisza Kálmán: Tisztelt képviselőház! (Nagy mozgás. Halljuk! Halljuk!) A házszabályok 124. §-ának kívánok eleget tenni, mely határozottan azt mondja, hogy, nem mint eddig tévesen történt, a jobb- és baloldalról, hanem pro és contra kell a fölszólalásoknak történniük. (Helyeslés.) Én azt tartom, hogy maga a parlamenti vita érdeme és érdeke is azt kívánja, hogy ez így legyen. {Helyeslés.) Ennek előrebocsátása után kijelentem, hogy részemről azon szándékkal és azon reményben voltam, hogy indokolva azon állást, melyet magam, valamint tisztelt elvrokonaim ezen törvén}javaslattal szemben elfoglalunk: csakis igen rövid ideig kell a tisztelt ház figyelmét igénybe vennem; azonban a beadott határozati javaslatoknak halmaza egyfelől némely, és különösen a tegnapi napon tett nyilatkozatok másfelől, ezen szándékolt rövidséget lehetetlenné teszik, ugy, hogy a tisztelt ház elnézését kell kérnem, hogy valamivel hosszabban vehessem igénybe figyelmét. (Halljuk! Halljuk !) Legelsőbben is egy képviselőtársam által tegnap fölhozott azon hirre vonatkozólag, hogy azért terjesztetett be csak novellaris törvényjavaslat, mert ez irányban legalább némely pártok, vagy azoknak — mint ő monda — vezéregyéniségei kiegyeztek: kötelességemnek tartom az igazság érdekében kijelenteni, hogy ez egyátalában nem történt; nem azért jelentem ezt ki, mintha hibának tartanám, hogy fontos törvényjavaslatok fölött a különböző pártok között eszmecsere és értekezés történjék; mert nem hogy hibának nem tartanám azt, de valamint másutt is igy szokott ez történni: — megvagyok győződve róla, hogy ha nálunk is igy történt volna, sok törvényt jobban alkottunk volna meg, és hamarább haladtunk volna. előre. (Élénk helyeslés.) De kötelességemnek tartom ezt kijelenteni az igazság érdekében. A mi már az itt elmondottakat illeti, mielőtt a határozati javaslatra térnék át : csak egyetlenegy észrevételt vagyok bátor tenni azon beszédre, melyet e házban Beöthy Ákos tisztelt képviselőtársam tartott. Én a demokratiának, a fokozatos demokratikus haladásnak vagyok barátja, s ezen útról le nem téríthet engem még az sem, mit tegnap egy képviselő úrtól hallottam, mire visszatérek még, s a mit