Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-260
260. országos ülés Julius 1. 1874. 173 hogy azon törvényhozás, mely olyannyira kívánt az alkotmány védelméről gondoskodni: egyszerűen kidobta volna ezen sánczokból azon elemet, mely már eddig is az alkotmány sánczaiban nemcsak benne volt, hanem azt sikerrel is védelmezte. Ha tehát egészen tisztán látom is ez irányban :az 1848. törvényhozás intentioit, ha egészben helyesnek tartom is ezen intentiot: mégis tartózkodom itt ezen elvnek kimondásától és alkalmazásától; tartózkodom pedig azon oknál fogva, mert én a törvényhozás függetlenségét oly fontos kérdésnek tekintem, melyet soha semmi más körülménynek alárendelni nem szeretek. Meg lenne pedig semmisítve a törvényhozás függetlensége, ha mi azt mondanók, hogy egy későbbi törvényhozás eo ipso kötve van egy előbbi törvényhozás intentiójához. Azért én ezen elvnek kimondásától a jelen esetben, habár az én malmomra hajtaná is a vizet: tartózkodom, és csak azért érintettem, mivel az controversia tárgyát képezi. Az én érvelésem más elvi alapon nyugszik; méltóztassanak megengedni, hogy azt kissé részletezzem, mert egész okoskodásom c körül, mint tengely körül forog. (Halljuk l) Minden államban, de különösen Magyarországon, a szavazati jog nem lehet más, mint az állami és politikai exigentia eredménye. A törvényhozás fölruházza szavazati joggal az egyes honpolgárt, a mi által ő, mintegy részben az államhatalom tulajdonosa lesz, — a mi jog, igaz, de egyszersmind hatalom, esetleg végzetes hatalom az államra és az alkotmányra nézve, — hogy ezen jogának ugyan saját érdekeit védelmezze, de hogy egészben ezen jogot az állam és közérdek javára gyakorolja. Mert mint minden alkotmány a világon nem végezel, hanem csak eszköz bizonyos óhajtott társadalmi czélok elérésére : épen ugy a választási jog s a képviseleti rendszer maga nem végezel, hanem csak eszköz, mely bizonyos kiszabott rendeltetésnek szolgál eszközül. Már teszem, ha egy bizonyos alkotmány nem eredményezne mást, mint anarchiát; ha bizonyos parlamentálismus nem eredményezne mást, mint chaost, vagy minden tekintélynek megszűntét, a melynek folytán a kormányzás lehetetlenné válnék: ugyan van-e a világon valaki, a ki az ilyen állapotok föntartását óhajtaná? Önként folyik ebből, hogy minden választási jog, s átalában a határozati jognak bővítése, szűkítése, vagy a létező status quo-nak föntartása két átalános szempont alá esik. Egyik szempont magának az alkotmánynak szempontja, hogy van-e itt a képviseleti rendszer apparátusának reformjára szükség ; s ha igen, hogy minő eredményeket fog az szülni ? A másik, hogy azon egyén vagy osztály, mely a szavazati joggal fölruháztatik: van-e képesítve csakugyan ezen jog gyakorlatára, egészséges elemet fog-e behozni az állam organisurasába ? Önként következik ebből, — természetes nem jogi, hanem helyes politikai szempontok alapján, — hogy míg egyrészt a szavazati jognak tágítása soha | sem engedhető meg: ha az a közérdekre nem előnyös, de hátrányos volna; — viszont sem egyest, sem testületet szavazati jogától, vagy qualificatiojától megfosztani nem szabad: ha csak világosan con- | statálva nincs, hogy ezen jog gyakorlata közérdekbe ütközik, hogy az illető választási jogot jól gyakorolni már nem képes. Minden más fölfogás meddő theoria. A mondottakhoz még annyit kívánok hozzácsatolni, hogy azoknak alapján, a miket elmondottam, nem tartozom azok közé, a ki valami különösen lelkesülne azon fölfogás mellett, mely egy államban egy egységes censust kívánna behozni a szavazati jog alapjául: ha bár ezen census alapja az adókulcs is, a mely fölfogásnak sok tekintetben való jogosultságát elismerem; mert, ha egy törvényhozás, egy képviselet föladatának eleget akar tenni: kell hogy a nemzetnek mintegy microcosmusa legyen, legyen arányos képviselete minden érdekeknek, legyen lehetőleg hű visszatükrözése minden nemzeti különféleségnek és sajátságnak; már pedig egy egységes census mellett, hol csak a numericus többség dönt: ez nem érhető el; de különösen tévesztett eljárás lenne egy történeti fejlődési alkotmánynál, hol az egyes institutiok tényezői, azon sok jogosult érdek, mely a census különféle ágazatainak fokozatos fejlődésében képviseltetést nyert, hol a tényező érdekek, institutiok nem önkényesen támadtak és nem is önkényesen enyésztethetők el, helyettök tabula rását csinálni, minden érdeket egy kalap alá vonni akarni. Ez azon ok, miért a törvényhozás a legnagyobb óvatossággal járjon el a census kezelésénél, ugy egy qualificatio fölállításánál, mint egy qualificatio megszüntetésénél. Ne legyen előtte soha más szempont, mint az alkotmány szempontja, sohase változtasson, ha csak javítani nem bir. Tartsa a törvényhozás mindig kezét mintegy a nemzet üterén, és annak érverése szerint intézkedjék, lassítva vagy gyorsítva. Ha méltóztatnak megengedni, azoknak, miket mondtam, illustratiojaként egy-két példát fölhozok. (Halljuk 1) Angliában az 1832-iki reformot előidézte az alkotmány egy nagy hiánya: a választó-kerületek igazságtalan beosztása. Míg oly jelentékeny városok, mint Manchester Birmingham, Scheffield egyetlen képviselőt sem küldtek, apró jelentéktelen, majdnem egészen elpusztult falvak, igyp. o. Old Sarumi, mely választó kerület csak két választót számlált, követ küldési joggal voltak fölruházva; ezek azonkívül a corruptionak, a vesztegetésnek voltak fészkei. Rólok monda Pitt,