Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-260
162 260. országos ülés Julius 1. 1874. Itt vau Budapestnek kérdése O-Budához, melyet szintén föl kel említeni; s tartok attól, hogy az indítványba hozott szöveg fölvételével megindulna a kerületek ellen az egyesek sérelmének árja, a mi ezen törvényjavaslat keresztülvitelét semmi esetre sem könnyítené. Ezen általam jelzett eltéréseken kívül teljes mértékben s egész kiterjedésében elfogadom a központi bizottság által benyújtott szövegezését a törvényjavaslatnak; valamint elfogadom és hozzájárulok a magam részéről azon határozati javaslathoz, melyet a központi bizottság a törvényjavaslat elfogadása mellett ajánl a tisztelt háznak. Én, tisztelt ház, nem tartanám helyesnek, ha most a törvényjavaslat egyes részleteire nagyon bőven kiterjeszkedném; de vannak ezen törvényjavaslatnak oly lényeges részei, melyeket meg nem említeni, mégis hiba volna; (Halljuk!) mert ezen lényeges részeinek miként leendő elfogadásától függ fölfogásom szerint az: vajon czéljának? vajon azon iránynak, melyet a kormány elfoglalt; megfelel-e ezen törvényjavaslat? Ezekre nézve tehát szükségesnek látom «gész átalánosságban némileg kiterjeszkedni. Ily lényeges intézkedésnek tartom tisztelt ház, azt, mely ugy Erdélyben, mint Magyarország többi részeiben föntartja az 1848-iki törvényekben megállapított qualificatiot. Talán különösnek látszik, miért tartatik fön az ország különböző részeiben, különböző neme a qualificationak. De, tisztelt ház, ha a viszonyok az ország eg>es részei közt különbözők: ennek természetes következménye fölfogásom szerint az, hogy az intézkedéseknek is különbözőknek kell lenniök. Azt pedig, ugy hiszem, senki sem fogja tagadni akarni, hogy Erdélyben ugy a történeti fejlődés, mint a birtok- és vagyon-viszonyok Magyarország viszonyaitól lényegesen eltérnek és azért a különböző intézkedés további föntartását részemről helyesnek találom. De ha elemezzük a különbség végeredményét : az nem is oly nagy, a mint eleinte látszik. így nevezetesen Magyarországban a választók az összes népességnek, mint egy 7°/ 0 jét teszik, Erdélyben pedig az eddigi összeírások alapján a választók százaléka 6%-et tesz. így tehát a különbség mindössze 1 °/ 0 , és ha éhez hozzáveszszük azon intézkedést, mely az eredeti törvényjavaslatban van tervezve, hogy az 1848-iki törvény némely intézkedéseit, melyek Erdélyre nem terjedtek ki, arra most kiterjesztetnek: még ezen különbség is, vagy egészben vagy legalább részben el fog tűnni. Lényegesnek tartom továbbá azon intézkedést, mely a 3. §-ban foglaltatik és megállapítja azon jogot, mely házbirtok alapján adja meg valakinek a választási qualificatiot. Erre kiterjeszkedni annyival inkább tartom szükségesnek, mert a törvényjavaslatnak erre vonatkozó szövegezése eltér az általam eredetileg benyújtott javaslattól, és mert ezen intézkedés ellen két osztály által különvélemény adatott be. (Halljuk!) Ezen kérdés megvitatásánál, fölfogásom szerint mindenekelőtt az iránt kell tisztában lenni: vajon az 1848-iki törvények által az akkori viszonyokhoz mérten megállapított érték meghatározását nőkép akarjuk eszközölni? akarjuk-e eszközölni az adó-bebizonyítás alapján, vagy pedig más alapon? A központi bizottság mindenben az ingatlanok értékét, a jövedelemnek az összegét vette alapul, s az adót csak mint ennek bizonyítékát tekintette. így tehát, fölfogásom szerint, a házakra nézve következetesen járt el a központi bizottság: midőn a választói jogosultság megállapításánál a háznak minőségét vette föl. A minőség megállapítása, ha akár a becsértéket méltóztatik a törvényhozásnak megállapítani, akár a ház anyagját méltóztatik vizsgálat alá venni: mindenesetre oly visszaélésekre vezetne, melyeknek véget vetni alig volna lehetséges. Itt tehát csakis egy helyes mód van, és ez a ház terjedelmét, illetőleg a lakrészeket venni alapul; s méltóztassék megengedni, de ha ezen kérdésben a közt kell választanom, hogy három vagy két lakrészből álló háznak birtoka adjon-e választói jogot: kénytelen vagyok határozottan kijelenteni, hogy a három lakrészből állót tartom helyesnek; (Helyeslés jobb felől, ellenmondás bal felől.) helyesnek tartom ezt pedig azért, mert ez áll közelebb az általam benyújtott törvényjavaslathoz; sőt a városok legnagyobb részére nézve ezzel tökéletesen egyenlő. Ezt tartom helyesnek továbbá azért, mert a két lakrészből álló ház, fölfogásom szerint, oly csekély értékű, hogy semmi arányban sincs azon ingatlan értékekkel, melyek másutt a földnél stb. adják meg a választási jogot. Lényegesnek és fontosnak tartom még a törvényjavaslatnak azon részét, mely a megszabott 105 forintnyi évi jövedelem meghatározásánál biztosítékot kíván megállapittatni az iránt, hogy ezen jövedelem nem múlékony. Ez felel meg, fölfogásom szerint, az 1848-iki törvényhozás azon intézkedésének, hogy ezen általa megállapított jövedelem biztos és állandó legyen. Lényegesnek és fontosnak tartom továbbá a törvényjavaslat azon intézkedését, mely a választói jogosultságra vonatkozólag a központi választmány minden határozatát a curiához ajánlja fölterjesztetni, miként ez az eredeti törvényjavaslatban ki van mondva. Midőn a választási törvény megalkotásáról volt szó, minden alkalommal élénken hangsulyoztatott a tisztelt ház több tagja által, hogy a választási törvény megalkotásánál mindenesetre ki kell terjeszkedni arra, hogy a választásoknál előforduló visszaélések-
