Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-259
146 259. országos ülé kik az értelmiségnek nem állnak azon magaslatán, mely legalább szükséges ahoz, hogy valaki azon tehernek nagyságát, melyet a kamatokkal magokra vesz, megítélni képes legyen. Az ily emberek oltalmát köteles az állam törvényileg kifejezni és a törvényhozás utján eszközölni. De azt is mondják törvényjavaslatom ellen, hogy az kijátszható és immoralitásra vezet, Bocsánatot kérek, ha az a legerősebb ellenvetés, hogy kijátszható: akkor bátorkodom önök figyelmét minden létező törvényeinkre fölhívni. Vajon az adótörvények mindegyike és maga a védtörvóny nem játszható-e ki és nem játszatik-e ki minden nap ennek számos határozata? De azért, mert e törvények kijátszhatók és valósággal kijátszatnak: soha senkitől sem hallottam azt inditványozni, hogy azokat el kell törölni. Á kijátszhatás által tehát e törvényjavaslat nem vezethet immoralitásra. Mi által vezethet tehát erre, ha törvénynyé válik? Az által, hogy például a hitelező 50 frt értékű vagyont vagy értéket — ha nem készpénzt kölcsönöz, — 100 frt normális értékben ad oda és betáblázhatván 12°/ 0-ot, javaslatom szerint, ez tulaj donkép nem 12%, hanem 112. Vajon ez az eset csak akkor fog bekövetkezni, ha javaslatom törvénynyé lesz ? Nincsen-e erre most is száz meg száz példa azzal a különbséggel, hogy most a hitelező a megszorult adósuak 50 forintnyi vagyont 100 frt nominális értékben ad oda és nem 12%-ot, hanem 100%-ot tábláztát be? De vegyük föl a legroszabb esetet, hogy mindenki ki fogja játszani e törvényt, — azt hiszem, hogy ez a legroszabb eset: —• még akkor is lesz egy jó következménye, és ez az, hogy per esetében a per folyama alatt a biró az így törvényesen meghatározottnál magasabb kamatot nem ítélhet. A mi azt illeti, hogy miért javaslok én ép 12%-ot és nem kevesebbet: erre csak azzal felelhetek, hogy vajon a földadónál az állam miért vett föl ép 29. 72 %-ot és a jövedelmi adónál miért 10%-ot? Bizonyosan azért, mert e viszonyok tekintetbe vételével e %-ot tartotta legczélszerübbnek. Én is a 12% meghatározásánál onnan indultam ki, hogy a viszonyok tekintetbe vételével anynyit véltem — a kis tőkét tartva szem előtt — legczélszerübbnek; mert ne méltóztassanak attól félni, hogy ha mi egyszer 12%ra határozzuk a kamatlábot, ennél alacsonyabb kamatra pénzt senki sem fog adni. Igenis fog adni, és a nagy tőke bizonyosan mindig alacsonyabb kamatláb mellett fog teljesen biztosított jelzálog lekötése nélkül is átengedtetni ; a kisebb tőke pedig nagyobb kamatra fog kiadatni. De czélja törvényjavaslatomnak az, hogy a kis tőkebirtokosok zsarolásainak szabjon legalább — jiinius 27. 1874. mert elismerem, hogy egészen nem lehet — némileg határt. Ami különben a 12%-ot illeti, én kijelentem, hogy éhez határozottan nem ragaszkodom. Én egyetlen dologhoz ragaszkodom ezen törvényjavaslatból,, és ez azon elv, tisztelt képviselő urak, melyet szeretném, hogyha önök helyeslésükkel szentesítenének. hogy a jelzáloghitel mint olyan, mely csak az állam egy bizonyos institutioja igénybe vételével használható föl: a személyes hiteltől különböztessék meg. Azt senki sem fogja kétségbe vonni, hogy ezen kérelmem igazságos, méltányos és jogosult; jogosult pedig azért, mert az állam a telekkönyvi intézményt nagy költseggel nem azért hozta be és tartja.fön, hogy csak az egyik félnek, tudniillik a hitelezőnek szolgáljon biztosítékul, hanem ezt csakis a hitelnek átalános biztosításául kívánta az állam behozni és ezért tartja fön. Ezen institutio föntartási költségéhez — ne felejtsék el önök uraim — az adós, a kinek 120%-os adósság van betáblázva földjére, sokkal nagyobb összeggel járul, mint a hitelező, a ki eltagadja pénzének 120%-os jövedelmét, mit a földbirtokos földjének jövedelmére nézve nem tehet. Hát önök az igazsággal megegyeztethetőnek tartják azt, hogy az államnak ezen nagy becsű intézménye : a telekkönyv, a hitelezőnek biztosítékul szolgáljon arra, hogy követelését az adóstól megkapja, hanem egyszersmind eszköz is legyen a zsarolásra? Ha önök ezt az igazsággal megegyeztethetőnek tartják: ezt én csak sajnálni tudom, s nem lehetek önökkel egy értelemben. Hogyha önök az igazsággal megegyeztethetőnek tartják azt. hogy a „mundus se expediet" elvéből kiindulva a „laissez fairé" politikáját követvén, százezreket, merem mondani, milliókat vessenek oda egyesek kapzsiságának és önkényének; ha önök ezt az igazsággal megegyezőnek tartják s azt hiszik, hogy egy ily törvényjavaslatnak elvetése a közóhajtás helyeslésével találkozik azon perczben, midőn súlyos megpróbáltatások előestéjén állunk, midőn az állam fönállhatására kénytelenek vagyunk, minden egyes polgárnak áldozatkészségét igénybe venni, és azt minél inkább fokozni; vagy ha önök azt hiszik, hogy a közvélemény ily hangos nyilvánulással szemben csak azért, hogy a szabadelvüség látszatát megóvják, — mert tagadom, hogy ez igazi szabadelvüség volna — e javaslat elvethető: akkor tessék elvetni; ha pedig azt hiszik, hogy önöknek kötelessége mint törvényhozóknak az állam és egyes polgárok jól fölfogott érdekében e tekintetben intézkedni: akkor kérem, méltóztassanak törvényjavaslatomat tárgyalás végett az osztályokhoz utasítani. (Élénk helyeslés bal felől.) Pauler Tivadar igazságügymi-* nister í Tisztelt ház! Rövid idő alatt másodszor föl adva nyom oly javaslatok ellen fölszólalni, melyek
