Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-259
144 259. országos ülés június '11. 1874. az intézkedéseket arra nézve, hogy minden ilynemű visszaélés szigorúan megtoroltassék. (Élénk helyeslés.) A mi a második kérést illeti, hogy pénztári jegyek bocsáttassanak ki: ez az expediens már meg volt próbálva. Ezelőtt pár esztendővel bocsáttattak ki pénztári-jegyek, forgalomba azonban csak igen csekély mértékben jöhettek, mert nem fogadtatnak el. Vannak még most is forgalomban egy bizonyos stationarius kisebb számban, hanem hogy azokat valamely átalános nagy fizetési eszközül lehessen használni, azt én a fönforgó körülmények között egyátalában nem gondolom. A tisztelt háznak a ministeriumhoz intézett amaz utasítása fönáll, hogy az osztrák kormánynyal a bankkérdésnek megoldása iránt mindenekelőtt értekezéseket és egyezkedéseket folytasson, azoknak eredményéről azután a tisztelt háznak jelentést tegyen. Méltóztatnak belátni, hogy ilyen értekezésekhez és egyezkedésekhez valamivel több idő, nyugodtabb lélek, és kevesebb elfoglaltság szükséges, mint a mennyivel az országgyűlés folyama alatt a minister rendelkezhetik. (Helyeslés.) Most fog bekövetkezni az országgyűlés szünetelése után azon idő, a mikor a ház meghagyásához képest okvetlenül szükséges lesz teljesíteni azon utasítást, melyet az osztrák kormánynyal a bank fontos kérdésében való érintkezésre nézve a ház a kormánynak, jelesül a pénztigyministernek adni méltóztatott. Addig míg az eredmény a tisztelt ház előtt tudva nem lesz, kérném a tisztelt házat: méltóztassék további oly határozatoktól elállni, a melyek csak nehezítenék ezen ügy helyes és jó legombolyitását. (Helyeslés.) Én kérem méltóztassék helyben hagyni a kérvényi bizottság véleményét. (Helyeslés.) Elnök: Senki sincs a tárgyhoz fölírva, következik a szavazás, azonban mindenekelőtt föl fog olvastatni a kérvényi bizottság véleménye, és az ellen-indítvány. Molnár Antal előadó (újra fölolvassa a kérvényi bizottság véleményét.) Huszár Imre jegyző (újra fölolvassa Kiss János ellen-inditványát.) Elnök: Elfogadja-e a tisztelt ház, a kérvényi bizottság véleményét? A kik elfogadják méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A tisztelt ház a kérvényi bizottság véleményét elfogadja. Molnár Antal előadó (olvassa a 44. sorszám alatti kérvényt, melyre nézve a kérvényi bizottság véleménye észrevétel nélkül elfogadtatik.) Elnök: Következik a napirend második tárgya, vagyis az összeférhetlenségi törvényjavaslat harmadszori fölolvasása. Huszár Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Elfogadja a tisztelt ház az incompatibilitásról szóló, most harmadszor fölolvasott törvényjavaslatot, vagy nem? (Elfogadjuk!) A ház* tehát a most harmadszor fölolvasott törvényjavaslatot elfogadván, az tárgyalás végett a főrendekhez fog átküldetni. Következik -Nagy György képviselő ur törvényjavaslatának indokolása. Nagy György: Tisztelt ház! Midőn javaslatomat benyújtottam, azt mondottam, hogy az nem szorul hosszas indokolásra, mert hiszen a legerősebb indokok, a tények támogatják azt. Ezen állításomat föntartom most is és hogy a mit mondok, az alapos és nem légből kapott állítás, bizonyítják azon kérvények, melyek a tisztelt házhoz az ország különböző vidékeiből e tárgyban — mondhatom csaknem mindennap — beérkeznek. Én azt hiszem, tisztelt képviselő urak, hogy a kérvényeket a tisztelt ház némi figyelemre szokta méltatni, és különösen a közvéleménynek ilyen félreismerhetlenül való nyilvánulását némi tekintetbe veszi; mert azon nézetben vagyok, hogy az nem árthat a tisztelt ház tekintélyének és méltóságának, ha a közohajtásnak megfelelöleg igyekezik eljárni. Távol van tőlem, hogy én bárkit is azzal kecsegtessek, hogy a törvényhozás az ország minden baján segíteni képes; de a nélkül, hogy túlbecsüljem a törvényhozás hatalmát, merem állitani, hogy ha az ország minden baján egyszerre gyorsan nem is képes segíteni; nagyon sok baj van olyan, melyet a törvényhozás legalább némileg enyhíteni képes. Ez egyedüli czélja törvényjavaslatomnak. Nem gyors, nem radicalis segélyről van tehát itt szó, melyre most elismerem, különösen e téren az állam képtelen ; hanem szó van egy országos bajnak némi enyhítéséről, szó van arról, hogy eltürheti-e a törvényhozás továbbra is azt, hogy valamely intézmény fosztogatásra használtassák föl. Pedig ez ma igy van s én azt hiszem, hogy ezt tovább tűrni nem lehet, s habár tudom, hogy a tisztelt képviselő urak ezen bajt fölismerik ; fájdalom, azt hiszem, hogy e baj elhárítási módjára nézve nem fognak velem mindnyájan mindenben egyetérteni. Elismerem, hogy az elmélet magaslatára fölemelkedve, törvényjavaslatom nagyon sok oldalról megtámadható; de ne szálljunk az elmélet regióiba magasra föl, mert higyjék meg, hogy madártávlatból a mindennapi élet szükségleteit nem lehet egy könnyen fölismerni. Elismerem, hogy szabadelvüségi szempontból is megtámadható törvényjavaslatom. Azt fogják mondani, hogy az nem szabadelvű. Szép dolog a szabadelvüség, szép dolog szabadelvűnek lenni, tetszetős annak látszata és hogy sokat szoktunk tenni a látszatért, gyakran többet mint a lényegért: azt a mindennapi tapasztalás bizonyítja. (Igaz! bal felől.) De midőn egy, ha még oly szabadelvű elméletnek is a gyakorlati életben való alkalmazásáról van szó és ezen elmélet a gya-