Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-253

253. országos iüe9 június 20. 1874. 7 Boér Antal: Nem akarom a tisztelt ház figyelmét hosszasan igénybe venni azon okok elősorolásával, melyek engem arra bírnának, hogy a kérvényi bizottság határozatát el ne fogadjam, s azt indítványoznám, hogy e tárgyra vonatkozó iratok az 1848: III. törvényczikk 30. §-a szerint a belügyminister által a ház asztalára letétetni rendeltessenek, és tétessék kötelességévé a kérvényi bizottságnak, hogy ezen adatokat tanulmányozza, és a legközelebbi ülésben, melyben kérvények tárgyaltatnak: a háznak ez iránt tüzetes jelentést terjeszszen elő, hogy a ház e részben határozatot hozhasson. De miután azt látom a kérvényi bizottság jelentéséből, hogy az e tárgyban beadott kérvények csakugyan azt tartalmazzák, a mi Gull képviselőtársam indítványában foglaltatik, mely indítvány iránt a belügyminister ur a ház előtt nyilatkozván, a ház ezen nyilatkozatot tökéletesen helyeselte: ennélfogva én azt elfogadom, és abban megnyugszom, s én magam is helyén lévőnek látom a kérvényi bizottság jelentését, és kérem a tisztelt házat: méltóztassék,|ezen most beadott módositványt mellőzve, a kérvényi bizottság véleményét elfogadni. (Helyeslés.) Csernátony Lajos : Tisztelt ház! Én a kérvényi bizottság jelentéséhez való hozzájárulásomat egy pár rövid észrevétellel akarom indokolni. Azok közé tartoztam, kik, midőn ez ügy megindult, hajlandók voltak némileg eltérő véleményben lenni az igen tisztelt belügyminister ur eljárását illetőleg, a ház többségének véleményétől. De a mi azóta történt az ellenkező oldalról: az oly fölháboritó minden hazafias emberre nézve, (Élénk helyeslés.) hogy lehetetlen, hogy én, ha tökéletesen elhatározva lettem volna is: azon elhatározásban tovább is megmaradhassak. Megvallom, hogy e módositványhoz bizonyos szempontból nagy kedvem volna hozzájárulni; azon szempontból tudniillik, hogy igenis lássuk: vajon nem kell-e vád alá helyezni valakit? (Helyeslés) de ez nem a belügyminister, hanem azok, kik ezen országot sistematice piszkolják a külföldön, (Átalnos élénk helyeslés; fölkiáltások: Ugy van !) azok, kik e hazában a kokolyt elhintik, (Ugy van!) ezeket keli vád alá helyezni; (Élénk helyeslés.) és ha van, a miért a belügyministert vádolni lehet: ugy az az, hogy miért nem intézte azon bizonyosak ellen a vád alá helyezést. (Atalános élénk helyeslés.) Többet nem mondok, mert reménylen, hogy minden becsületes magyar ember érzelmét volt szerencsém tolmácsolni. (Atalános élénk helyeslés s tetszés.) Irányi Dániel; Tisztelt ház! Midőn a tisztelt belügyminister ur Gull József képviselőtársunk interpellatiójára adott válaszát a ház többsége tudomásul vévén, fölállott: én ülve maradtam; ülve maradtam, inert, habár a tisztelt minister ur válaszának, illetőleg a szász nemzeti egyetemhez intézett leiratának első részét tökéletesen helyeseltem, a válasz és a leirat második részére nézve kételyeim maradtak fön. Tökéletesen helyeseltem azt, hogy a belügyminister ur a szász nemzeti egyetem azon merész követelését, miszerint a magyar törvényhozás hatáskörét a királyi földre tagadta : nemcsak visszautasította , hanem komolyan roszalta, és ez iránt hozott határozatát megsemmisítette. A szász nemzeti egyetemnek ezen vakmerő lépése ily komoly, ily határozott büntetést érdemelt. (Ugy van!) De, megvallom, nem voltam és nem vagyok mai napig sem tisztában az iránt: vajon van-e a szász nemzeti egyetemnek joga a kormányhoz politikai ügyekben fölterjesztéseket tenni, vagy nem? (Fölkiáltások : Nincs!) Gull képviselő ur azt állította, hogy van, a nélkül, hogy ezen állitásnak bizonyítására részletes adatokat hozott volna föl. Gróf Szapáry belügyminister ur tagadta a szász nemzeti egyetem ezen jóját. (Helyesen \) De nem idézett e fölfogásának igazolására egyéb adatot, mint azt, mely nem az alkotmányos, hanem az absolut hatalom idejéből származott; ez pedig, tisztelt ház, a magyar törvényhozásra lehetetlen, hogy irányadó, lehetetlen, hogy döntő lehessen. Pedig kétséget nem szenved, hogy elhatározásunk alapját azon meggyőződés kell, hogy képezze : vajon volt-e a szász nemzeti egyetem az alkotmányos időben 1848-ig a fölterjesztés joggyakorlatában vagy nem. Ha volt, miután az uniotörvény a törvényhatóságokat és a szász nemzeti egyetemet is minden jogában meghagyta: önként következik, hogy fölterjesztési joga is volt; mig ha nem volt az alkotmányos világban a fölterjesztési jog gyakorlatában : akkor azzal nem élhetett ez alkalommal sem, és a minister helyesen járt el. Én szükségesnek látom részemről némelyek fölvilágositására megjegyezni, miszerint különbséget látok egyszerű kérvényezési és fölterjesztési jog közt. A kérvényezési jog minden egyest, községet, törvényhatóságot megillet; a fölterjesztési jog, véleményem szerint, a gyakorlat értelmében csak a törvényhatóságokat illeti meg, a mennyiben a kormánynak hozzájok utasított rendeleteire megjegyzéseket tehetnek, és okát adhatják annak, hogy miért nem fogadhatják el azokat, miért kérik azokat megváltoztatni. Ezen jog tehát, mondom, különbözik a kérvényezési jogtól, mely minden polgárt, következőleg a polgárok több-kevesebb számából álló testületeket is megilleti. Azóta több szász törvényhatóság, város és szék folyamodásokkal járult a tisztelt házhoz, melyekre nézve az illető bizottság által a vélemény az imént előterjesztett. Gull József képviselőtársunk egy határozati javaslatot nyújtott be ugyanezen