Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-248

322 248. országos ülés május 30. 1874. ügyvédnek e törvényjavaslatban, úgyszólván, meg van ölve. Alább találunk olyan §-t, melyben az van mondva, hogy a biró önkénye szerint az ügyvédet tíztől száz forintig terjedő birsággal büntetheti. Azon törvényes elv, melynél fogva senki magának birája nem lehet: nem engedheti meg, hogy ez a pont megálljon ; ámbár én azt hiszem, hogy a jobb oldal azt mégis el fogja fogadni. Az ügyvédnek a bíróságtól való függetlensége tehát ezen rendszabálylyal meg lévén semmisítve, vélekedésem szerint ha még az sem engedtethetik meg, hogy magát az egyesek mások által is képviseltessék, talán akkor sem, midőn ügyvédet nem is kapnak: ez által az illető egyén nagyon meglenne szorítva, s ez nagyon sérelmes lenne reá nézve. Azért én Lázár Ádám képviselőtársam indítványához járulok és ezen két §-t kihagyatni kérem. Solymossy Bálint! Tisztelt ház! Én nagyon értem ugy az államtitkár nr, mint az előadó urnák logikáját; mert természetes, hogy miután oly költségesen lehet jutni az ügyvédséghez, mikor csak a tudori oklevél 300 forintba kerül: (Ellenmondás a jobb oldalon.) akkor monopolisálni kell az ügyvédséget. A jelen perrendtartásnak legalább az a jó oldala van, hogy a felek, ha arra képesek, magok képviselhetik magokat, vagy képviseltethetik nem ügyvéd által is a sommás perekben. Ez mindenesetre nagy költség-kímélés volt, és most ettől is elüttetnék a közönség : a mi sem az igazsággal, sem a méltányossággal össze nem egyeztethető. Én pártolom Lázár Ádám indítványát, és ezen §-t egyszerűen töröltetni kérem. Pauler Tivadar I^azságügyiniilister: Az előttem szólott képviselő urnák egykét nyilatkozatára kénytelen vagyok válaszolni, (Halljuk!) A jogtudori diplomának költségeiről szólván, azt mondotta: hogy azok 300 forintot tesznek. Biztosithatom a tisztelt képviselő urat, hogy azok összesen 100 forintból kikerülnek, (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Az is sok\) és azok ugy vannak ma is, mint azokat 1770-ben Mária Terézia megállapította. A mi magát a §-t illeti, annak más ezélja nem lehet, mint elejét venni a zugirászatnak. Ha ugyan ilyent valaki fölfogad : azt nem tilthatja senki; ha meg akarja fizetni, azt sem tiltja senki: hanem ha a megállapítás a bíróság elé kerül, ha az illető követeli a dijakat: akkor azok nem állapithatók meg. Ez volt a §. intentiója. (Helyeslés.) Csiky Sándor : Tisztelt ház ! Én ugy tudom, hogy a tisztelt háznak magának véleménye is abban öszpontosul, miszerint azon esetben, ha valamely fönálló törvény megváltoztatását kívánja létesíteni: egyenesen és közvetlenül, és nem közvetve fog annak a törvénynek megváltoztatásához. (Zaj. Elnök csenget.) Én nem beszélek kegyhajhászatból, sem senki érdeke ellenében; hanem beszélek arról, a mi a meggyőződésem, és ezt, mint képviselőnek, kötelességem előadni ; (Helyeslés.) és ha talán a hazára nézve valami jót találok mondani: méltóztassék azt figyelmökre érdemesíteni, mert én nem a magam, hanem a közérdek tekintetéből beszélek. (Fölkiáltások jobb felől: Igaza van! Csak szóljon a tárgyhoz !) Én azt mondottam, tisztelt ház, hogy eddig még mindig ugy állott a dolog, és igy van helyesen, hogy fönálló törvényt incidentaliter, ily mellékes utón megsemmisíteni nem lehetett, hogy az nincs a törvényhozás természetével és rendjével öszhangzásban. Itten most arról van szó, hogy megsemmisíttessék a polgári perrendtartás érdemében alkotott 1868-iki törvénynek két pontja, (Fölkiáltások: Nem arról van a szó \) a melyek megengedik azt, hogy bárki magát, ha tudja, a bíróságok, hatóságok és minden tekintélyek előtt képviseltethesse. Az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat 38-ik §-ában az érintett törvénynek rendelete el van törölve : mert itten kizárólag és egyedül ügyvédnek engedtetik meg a bíróságok és hatóságok előtt való képviseltetés. Ez nem egyéb, mint egyedárusság, mint monopólium, a mi a hazára és a közszabadságra nézve mindenkor és mindenhol káros. Én pedig az ilyen monopolisátiót, a honpolgárok terheltetésével egy kasztnak érdekében alkotandó ilyen törvényt veszélyesnek és károsnak tartok; olyannak, mely senki érdekét nem elégíti ki, csak kizárólag az ügyvédekét. Ez oknál fogva Lázár képviselőtársamnak azon indítványát, hogy e §. egyszerűen töröltessék: elfogadhatónak lenni tartom, és el is fogadom. Tisza Kálmán : Tisztelt ház! Ez azon két pontja a törvényjavaslatnak, a melyek az átalános vita alkalmával is érintettek, s mivel ezen §. magában a ház kebelében is különféle magyarázatokra adott alkalmat: bátor leszek ez iránt nézetemet előadni, és azután megmondani, hogy mit tartanék én a leghelyesebben teendőnek. (Halljuk!) Én azon meggyőződésben vagyok, hogy azt kimondani, hogy oly íünctióért, oly eljárásért, melyre a törvénykezési rendtartás adja meg az engedélyt: valaki, ha nem ügyvéd, dijt ne vehessen, nem helyes, nem igazságos. Nem áll pedig az, a mit az igen tisztelt igazságügyminister ur mondott, hogy hiszen a dijvétel nincs megtiltva, mert adhat valaki dijt, csak hogy ha ez azután szóba kerül: akkor nem ítéltetik meg; nem áll ez, mert a 39. §. 4-ik sorában határozottan kimondatik, hogy az ilyen dijt nem igényelhet, és hogy a díj vissza is követelhető. Tehát a mikor kimondja e törvényjavaslat, hogy: „ha megtudatik, hogy az ilyen dijt vett föl, ezt vissza is lehet követelni :" akkor azt hiszem, hogy ezzel eltiltja attól, hogy dijt vegyen. De tovább-