Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-246

280 246. o rszágos ülés május 28. 1874. val talán ellenkezésbe kellene e pillanatban jönnöm ; mert midőn e tekintetben véleményemet nyilvánítom, nem tekintek egyebet, mint az ügyvédi képességnek szükséges mértékét, a melyet én minden körülmények között megszabandónak vélek. De másrészről kijelentem, hogy minden lépés, mely ennél tovább megy, melynek nem czélja az ügyvédi képességre nézve biztosítékot nyújtani, hanem nehezíteni az ügyvédi pályára való lépést: részemről nem fogadhatnám el; mert a mi azt illeti, hogy a megnehezítések nélkül az ügyvédi pályára nagy mennyiségben lépnének honpolgáraink, és hogy igy más élethivatástól elvonatnának : nézetem az, hogy ennek megakadályozását visszariasztó intézkedések által a mai században elérhetőnek nem tartom. Én e tekintetben a correctivumot másutt nem keresem és nem is kívánom föltalálni, mint azon nagy parancsszóban, mely a megélhetésnek lehetőségét fogja megszabni, és mely utóvégre is azon hatást fogja gyakorolni, hogy több ügyvéd nem lesz, mint a mennyi megélni tud. Ellenben repressiv rendszabályokat hozni, az ügy pédi képességnél oly kellékeket fölvenni, melyek nem szükségesek az ügyvédi hivatásra csupán azon okból, hogy kevesebb ügyvéd legyen: helyesnek nem tartom, és nézetein szerint, — ha csakugyan amazt akarjuk, — sokkal jobb volna nyíltan kilépni a sikra, és a kinevezési rendszert behoznunk, mely aztán direct, módot nyújtana az ügyvédek számát leszállítani; de a meddig az ügyvédi gyakorlásra nézve a hazánkban mindig divatozott szabadság elvét akarjuk alkalmazni, egyedül a képesség kellékeire lehetünk tekintettel, és nem szabad a képesség kellékeinek ürügye alatt egyetlenegy kelléket sem követelnünk, mely a képességhez nem szükséges, és csak az e pályára lépést nehezítené. Hogy a doctorátus követelése csakugyan ezen irányból lett fölvéve. talán egy jelenségre lehet hivatkozni ; tudniillik, hogy a birói pályára nézve a doctorátus nem követeltetik, és itt van helye részemről kijelenteni azon meggyőződésemet, hogy a két élethivatás között képesség tekintetében, különbséget tenni, nézetem szerint, semmi indokkal nem bir. Azt gondolják talán, hogy az ügyvédnek magasabb képzettségre van szüksége, mint a bírónak? Ez épen oly alaptalan kívánalom, mint megfordítva azt mondani: hogy a bírónak magasabb képességre van szüksége. Az ügyvéd impugnálja az ő allegalásában a bírónak ítéletét, ő neki tehát kell ugyanazon képességgel bírni; viszont a biró van hivatva, még pedig az ügyvédnek allegalása után határozni, és igy egynek sem lehet csekélyebb képességet tulajdonítani, mint a másiknak. (Helyeslés.) Nem is volt e részben más nézet soha uralkodó hazánkban is, a mennyiben az ügyvédi képességről lehet szó, — mert szorosan véve 1848. előtt nem volt meghatározva. — hazánkban a practicus és nem practicus ügyvéd között különbség nem tétetett; különbség csak az ügyvédi vizsga volt, azon közös minősitvény, a melyben az ügyvédi és birói kellékek megkívántatnak. Nem akarom azonban azt állítani, hogy a szigorlatok letevése csupán az ügyvédi pályára való lépésnek megnehezítésére szabatott volna meg ; szívesen elismerem azt is, hogy a jelenleg kivánt vizsgák igen csekély garantiát nyújtanak, és lehetett indok arra, hogy azon más alsóbb fokú vizsgáknál nagyobb biztosíték kerestessék az elméleti képességre nézve, csak hogy itt is koczkáztatok egy kis megjegyzést, melyet talán az élet nem fog megczáfolni. Én nagyon tartok attól, hogy, a mennyiben a doctoratust az ügyvédi képességhez megkívánjuk: az által nem igen fogunk képesebb egyéneket nyerni, hanem ellenkezőleg talán a doctorátus szigorúságát fogjuk lenyomni; mert ha egy oly intézményt akarunk átalánositani, mely jelen alakjában jóformán csakis tanári pályára való képesség tekintetéből kívántatik, mások által pedig csak önként tétetik le, azok által, a kiknek tetszik, mert a doctorátus jelenleg sem ügyvédségre, sem a birói pályára nem szükséges, mondom: félek attól, hogy ha ezen kelléket, mint az ügyvédségre léphetés kellékét, fogjuk kívánni : aligha nem a doctoratusi vizsgák szigorúságukból azon tekintetnél fogva fognak veszteni, hogy mivel ezen magasabb ismeretek tulaj donképen az ügyvédségnél nem szükségesek, nem is fogjuk nagy szigor által elriasztani akarni honfitársaink nagy részét azon életmódtól, melyre száz meg százan lépnek; szóval, nem leszünk nagyon szigorúak, csak azért, mert, -— mint jelezni voltam bátor, — nem akarjuk az ifjúságot az ügyvédségtől visszariasztani. De még nyomósabb azon aggodalom, mely a doctorátus miatt jövőre támadhat. Én, tisztelt ház, nyíltan kifejezem azon nézetemet, hogy a doctorátus teljesen átalakítandó; — ugy, a mint jelenleg fönáíl, alig van értelme. Tudjuk, hogy a doctoratusi intézmény, mint már sok századot átélt intézmény, változásokon ment keresztül. Eredetileg a tanári képesítésnek módját képezte. Még jelenleg a mi diplomáink is, valamint az orvosok diplomái magukban foglalják azon kiváltságot, hogy a diploma „a tanári pályán működésre jogosít," De ez már régóta lehet mondani, hogy nyomtatott valótlansággá vált. Ugyanis azóta, hogy a tudományok fejlődésével és azoknak több szakokra való intensivebb művelése által lehetetlenné válik az, hogy valaki mindazon tárgyakban, melyek a rigorosumokon megkívántatnak, egyenlő jártassággal bírjon, s igy az illetőket nem lehet többre szorítani, mint. arra, hogy minden tárgyra kiterjedő encyclopaedikus ismeretnek legyenek birío-