Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-246

246. országos ülés május 28. 1874. 277 véd, ki csőd alatt áll, és mivel az átmeneti intézkedések kivételt nem tesznek : természetes, hogy a jelenlegi ügyvédek közül azoktól, kik oly szerencsétlenek, hogy csőd alatt állanak, elvétetik jogosítványuk, hogy az ügyvédi diplomával keressék kenyerüket, a mint keresték eddig s igy némileg visszaható erő adatik a törvénynek. Én sem az egyiket, sem a másikat az igazsággal megegyeztetni nem tudom s azért vagyok bátor fölszólalni. Természetes, hogy nem beszélek hamis bukásról, mert legyen az bár ügyvéd is, ki hamis csődöt mond, vagy ilyenre, mint ügyvéd másnak tanácsot ad, vagy csak tudva ügyvédeskedik az ily hamis csődügyben : arra szívesen reáállok, hogy mondjuk ki, hogy örökre elveszti jogosítványát, s hogy kétszeresen büntettessék, mint más honpolgárok. De itt ártatlan bukásról van szó; azt pedig, hogy ha valaki oly szerencsétlen, hogy csőd alá esik, elvegyék vagyonát hitelezőinek kielégítésére, a mi természetes következés és elvegyék egyúttal jogosítványát arra nézve, hogy magának, családjának kenyeret keressen, sőt keressen hitelezői részére is, a mennyire netalán szorgalma és szerencséje megengedné: ezt sem az ő maga, sem a családja, sem a hitelezői iránti igazsággal megjegyeztetni nem tudom. Hogy azt mondjuk neki, hogy ő már most menjen, tanuljon, válaszszon uj pályát, vagy dolgozzék másnak dicsőségére, annak hasznára, nyomorult napszámért : ha ez igazság, akkor megvallom én nem tudom mi az igazság. De mi ok is volna erre tisztelt ház. Vegyük például az orvost, ha megbukik, — igaz hogy az orvosok e tekintetben szerencsések, mert náluk sokkal ritkább az ilyen eset; — vagy a mesterember, ha megbukik, a végrehajtáskor eszközeit sem szabad elvenni, melyek mestersége folytatására szükségesek. Én nem látom át, miért kellessék ettől épen az ügyvédségnél eltérni azon tudománynál, melyet sok költséggel, sok fáradsággal szerez meg az illető, hogy megkeresse kenyerét. Ezekben, azt hiszem, elméletileg kimutattam, mennyire igazságtalan e rendelkezés. Legyen szabad ezt két gyakorlati példával illustrálnom; az egyik vonatkoznék a jelenlegi ügyvédekre, kik a törvénynek visszaható ereje folytán esnének el az ügyvédeskedéstől; a másik a jövőre szól. Az elsőre nézve, tisztelt ház, én ismerek egy ügyvédet, — nincs itt helyén, hogy meg is nevezzem, •— ki vagyonára támaszkodva, fiatal korában, annak idejében, mikor szokás, nem tette le az ügyvédi vizsgát, s később, gazdálkodása vagy speculatiója roszul menvén, csőd alá esett. Ennek mintegy 15 éve lehet. Vagyonát átadta természetesen csődkezelés alá; maga férfikorában jött föl a fővárosba, s megengedtetvén neki az ügyvédi vizsga letétele, azt letette. Megkapta a diplomát, és most egészen más vidéken keresi mindennapi kenyerét minden kifogás nélkül ügyvédi oklevele alapján. Ha most e törvény e szakaszát megszavazzuk ugy, a mint van, a törvény azt fogja mondani neki: te megbuktál, vagyonodat elvették hitelezőid részére, adtunk ugyan helyette ügyvédi diplomát, ezzel most 15 éve keresed kenyeredet; de most már nem szabad gyakorolnod az ügyvédséget, hanem tanuld az orvosi tumányokat, menj politechnikumra, vagy halj meg éhen. Ha az igazság: akkor nem tudom, mi az igazság. A jelenre nézve tegyünk föl ismét egy oly esetet, mely igen gyakran megtörténhetik, hogy a kisbirtoku ember fiat jól akarja neveltetni, és hogy igazán jól nevelje, annyit költ rá, hogy megterheli vagyonát. Midőn a fiatal ember közel áll a vizsga letételéhez, atyja meghal, ő azonban bizik abban, hogy takarékos gazdálkodás által a birtok jövedelméből egyrészt, másrészt a nemsokára megszerzendő ügyvédi oklevél alapján ügyvédkedéséből szorgalom és takarékosság által kifizeti a vagyonát terhelő adósságot, leteszi az ügyvédi vizsgát; azonban, mint most is ez volt az eset, egy pár évi rósz termés jő. nem birja kielégíteni hitelezőit, és azok csődöt kérnek ellene. És igy bár megszerezte az ügyvédi oklevelet, nem bir vele keresni: mert atyja a vagyont adóssággal megterhelvén, önhibája nélkül csőd alá került. Hogy ha ez igazság: akkor nem tudom, mi az igazság. Ugyanazért bátor vagyok azon módositványt ajánlani a tisztelt ház figyelmébe, hogy a 2-ik §. 2-ik sorának két első szava „csőd vagy" töröltessék. Tisztelt ház! Ismeretes a közmondás az angol parlamentről, hogy az mindent megtehet, kivéve, hogy íiut leáuynyá, vagy megfordítva nem változtathat át. Én kívánnám, hogy ilyen hatalma lenne a magyar törvényhozó testületnek is; nem tagadom, hogy e szakaszt megszavazhatja ugy, a mint van ; de nem tartom tanácsosnak, hogy e hatalmat arra használjuk, hogy oly törvényt olkossunk, mely sem az igazsággal, sem a jogérzettel meg nem egyez. Paczolay János ! Tisztelt ház! Sajnálom, hogy előttem szóló tisztelt képviselőtársam véleményét nem pártolhatom. Nem pártolhatom pedig azért, mert az kérdést nem szenved, hogy a ki csőd alá került: az már a könnyelműségnek oly nemét tanúsította, a melynek következtében lehetetlen, hogy az egyes perlekedők vagyonát továbbra is kezelhesse. Azt senki sem tagadhatja, hogy az ügyvédek igen gyakran és épen a peres ügyekben fölhatalmazás folytán pl. a végrehajtások alkalmával más ember vagyonát kezelik. Ebből az következik, hogy valahányszor az ügyvéd csőd alá kerül, és pénzt találnak nála, legyen az bár más pénze — és rendesen fölhatalmazás utján gyakran más pénze van nála: — mindannyiszor végrehajtást intéznek ellene,