Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-242
262 242. országos ülés május 19. 1874. befolyni nem fognak. Mint mondottam, ezek oly állitások, melyek valóban a tárgy komolyságával, nézetem szerint, össze nen férnek. Hanem főkép egy pontra kell figyelmeztetnem, a hol a pénzügyi bizottság ismét ministerialisabb akart lenni a ministernél; pedig, nézetem szerint, a minister urnák sokkal inkább van igaza: mint a pénzügyi bizottság előadójának. Vonatkozik ez, tisztelt ház, a kölcsöntörvényjavaslat szövegezésére, vagyis a fölhatalmazás megadására. Eddigelé az volt nálunk a szokás, hogy a pénzügyminister már szövegezett szerződéssel, kicsinált kölcsönnel lépett a ház elé, és igy a házat azon helyzetbe hozta, hogy nemcsak a kölcsönről átalában, hanem annak módozatai fölött is Ítéletet mondhatott. Ez ellen sohasem volt kifogásom, sőt azt hiszem, hogy az a legalkotmányosabb eljárás, midőn a háznak megadatik a lehetőség nemcsak a kölcsönt átalában, hanem annak módozatait is megbírálhatni. A mi ellen mi ezen padokon mindig fölszólaltunk : az abban állott, hogy azon beterjesztés csak látszólagos volt ; mert azon perczben is oly viszonyok közt terjesztetett mindig a ház elébe a kölcsön-szerződés, midőn a háznak meg kellett azt szavazni azonnal, és minden áron; mert már sem idő, sem körülmények nem voltak arra, hogy azt visszautasítani lehessen, és máskép lehessen eljárni. Most a tisztelt pénzügyminister ur eltért ezen szokástól, és átalános fölhatalmazást kér ; Midőn ezt a háztól kéri: semmikép sem jelzi ezen eljárást czélszerünek és helyesnek, azt mondja: „kénytelen vagyok átalános fölhatalmazást kérni, mert" és fölsorolja e kényszernek okait. A pénzügyi bizottság tovább megy ; azt mondván, hogy a most követett eljárás, tudniillik az átalános fölhatalmazás czélszerübb az eddigénél, és azt azonnal rendszeresitni akarja. Részemről ezen eljárásnak rendszeresítését veszélyesnek találom, mert megtörténhetik, hogy egy vagy több év múlva nem tudom ki fog ülni a pénzügyministeri széken, és az átalános fölhatalmazással igen könnyen visszaélés történhetik. Hivatkoznak Angolország, Francziaország és más országok példájára, hol szintén átalánosfölhatalmazás adatik. Bocsánatot kérek, ezen összehasonlítás semmikép sem áll. Midőn az angol pénzügyministernek minden föltétel nélkül megadatik a fölhatalmazás: mit tesz ő ? Ha száz millióra van szüksége, hirdetményt bocsát ki, hogy száz milliót kivan, s 3%-et fog fizetni, a legolcsóbb, melyet elfogadhat lesz például 92, jöjjön, tehát bárki és tegyen ajánlatot. És jönnek is. Az egyik 93-at, a másik 94-et ajánl föl s mindenki határozott tőke összegre. Ezek közt azután választ a pénzügyminister. Francziaországban midőn fölhatalmazást kap a minister kölcsön kötésére: nyilvános aláírást rendel el. Mind ezen eljárási módoknál semmi visszaéléstől, semmi titkolódzástól nem lehet tartani. De nálunk, hol a kölcsönök egészen máskép köttetnek: azt hiszem szükséges, hogy vagy a fölhatalmazásban bizonyos korlátok legyenek; vagy pedig a szerződés utólagosan ideje korán jöjjön a ház elé. Minthogy pedig az igen tisztelt pénzügyminister ur, a jelenlegi eljárást, épen nem akarja rendszeresíteni, minthogy ezen eljárást a jelen esetben csak azért követi, mivel azt a viszonyok reá parancsolják, minthogy végül bizom abban, hogy a pénzügyminister ur az átalános fölhatalmazást az ország érdekében fogja fölhasználni: én az előttünk fekvó törvényjavastot föltétlenül elfogadom. (IIelyeslés.) Helfy Ignácz ! Tisztelt képviselőház! (Szavazzunk: Zajos löíkiáltások jobb felől: szavazzunk.) Azt hiszem, hogy még az absolut kormány rendszernél is, ha 76 milliónyi állam kölcsönről van szó: azt azon bármily szükkörü tanács, ha az talán a haza ellenségeiből áll is, 2 óránál tovább tárgyalja. Csodálkozom azon, hogy önök most harmadfél órai tanácskozás után már türelmetlenkednek, és azt kiáltják: szavazzunk. (Zajos helyeslés szélső bal felől.) Tisztelt ház! Midőn hat hónappal ezelőtt a 153 milliós kölcsön szőnyegre került: elvbarátim és én ellen-indítványt nyújtottunk be, melyben bőven és tüzetesen indokoltuk, hogy miért nem szavazhatjuk meg azt. Azon elvekhez, melyeket azon indítványban állítottunk föl, ma is ragaszkodván, és azon okok, a melyek akkor arra indítottak, ma sokkal nagyobb mérvben fönállván, természetesen fölöslegesnek tartottuk ma egy külön indítványt beterjesztését. Engedje meg tehát a tisztelt ház, hogy a lehető legnagyobb rövidséggel indokoljam azt: miért nem szavazhatom meg ma sem azon kölcsönnek második felét, daczára annak, hogy időközben a kormány megváltozott. Igen helyesen említette föl Debreczen város tisztelt képviselője, hogy minden országban, midőn állami kölcsönről van szó, két fő kérdés jő tekintet alá; az első kérdés az: vajon csakugyan szükséges-e a kölcsön, czélirányos-e, és elérhető-e általa az ország java? A második kérdés: hogy föltéve, hogy a kölcsön jó, helyes, szükséges: vajon viseltetünk e annyi bizalommal a kormány irányában, hogy e kölcsön kezelését és megkötését rábízzuk? Én mind a két tekintetnél fogva nem szavazom meg a szőnyegen lévő törvényjavaslatot. Hogy miért nem viseltetem bizalommal a jelen kormány iránt sem? arra igen helyesen megfelelt maga a kormány azon néhányszori nyilatkozataiban, miket tőle hallani, — nem mondhatnám, — hogy szerencsénk volt. Bizalmat ébreszthet-e az olyan kormány, a
