Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-242

260 242. orsgos ülés május 19. 1874. keletkezik, hogy olcsóbb legyen a kamatláb, hogy legyen concurrentia, és mégis mi történt? Az, hogy a kamat 10—12%-ra emelkedett, (ügy van! ügy van!) Ez factum, ez nem tagadható ; mert igy van az egész országon mindenütt. Ma, tisztelt ház! vannak az országban takarékpénztárak, a melyek a kötelezvény betáblázása mailett 15—20°/

0-ra adják a pénzt. Én határozottan azt állítom, hogy Magyarországon nincs földbirtokos, és nincs a birtokos osztálynak egy tagja sem, a ki képes legyen 15—20°/

0 mellett fölvenni kölcsönt a nélkül, hogy tönkre ne jusson. (Helyeslés jobb felől.) És azt is merem állítani, hogy Magyarországnak egy földbirtokosa sem képes fölvenni kölcsönt azon kötelezettséggel, hogy azt egy év lefolyása alatt visszafizeti; mert méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy mire ezen kölcsönt a földbirtokos megkapja : a kamatláb fölemelkedik 10 — 12°/

0-ra, és mert a pénzintézetnek, a takarékpénztárnak provisiót kell fizetnie, előre föl fog emelkedni 13—15 százalékra. Az a földbirtokos pedig, a ki 15°/

0-ra vesz ma föl pénzt: egyátalában azok közé tartozik, a kik fizetésképtelenek. Az, tisztelt ház, nem vihető keresztül, hogy ily magas kamatláb mellett kölcsönvett pénzek az államnak visszafizettessenek, a nélkül, hogy az illető pénzintézetek, a melyek ezt közvetítik, tönkre ne jussanak. Ezért mondottam, hogy nehezen hiszem, hogy legyen olyan solid intézet, mely ilyen kikötés mellett a pénzt elfogadja. (Helyeslés.) Azok után, a miket röviden elmondottam, mert én részemről gyakorlatilag kivihetetlennek tartom a különvéleményt, habár elismerem is magasztos intentióit: részemről a különvéleményt meg nem szavazván, pártolom a beterjesztett törvényjavaslatot. (Helyeslés jobb felöl.) Horn Ede: Tisztelt ház! Midőn a múlt év november végén a 153 milliós kölcsön első felének megszavazása forgott kérdésben, szintén a második osztály részéről egy különvélemény feküdt a tisztelt ház asztalán, csakhogy az akkori kisebbségi vélemény nem föltételekhez kötötte a kölcsön megszavazását, hanem azt határozottan megtagadta. Ezen kisebbségi véleménynek tisztelt előadója akkor én voltam, tehát megtagadtam a kölcsönt; én velem együtt megtagadta azt legnagyobb része azon tiszielt képviselő uraknak, a kik most a középpártot képezik. Elég természetesnek fogja találni tehát a tisztelt ház, hogy a midőn ma kész vagyok a kölcsönt megszavazni: szükségesnek tartom ezen előbbi nézetünktől eltérő mai szavazatomat röviden indokolnom saját és elvtársaim nevében. Tisztelt ház! Azt hiszem, a mai szavazatom indokolására elég lesz, a novemberi különvélemény utolsó érvelésére hivatkoznom. Az utolsó érvelése ezen előterjesztésnek, a melyre én akkori fölszólaíásomban a fősúlyt fektettem: abban állott, ámbár a kölcsön föltételei nagyon nehezek, ámbár az államjavak elzálogosítása igen nyomasztó föltétel: mindennek daczára a czéi, melyre a kölcsön fölvétetett, nem éretik el; mart — mint akkor volt szerencsém kimutatni,—hogy a 76 % millióval a jövő év első felét be nem érjük, s már rövid idő múlva szükségünk lesz uj kölcsönre, tehát az államháztartás rendbehozatala a legközelebbi pénzügyi jövő biztossága el sem éretik. Fájdalom, az események ezen jóslatunkat még nagyobb mérvben igazolták, mint mi akkor gondoltuk volna. De minthogy mi már akkor előre mondtuk a már uj kölcsön szükségét, a melyet most már nemcsak a kormány, hanem az egész ház is elismer, csak két ok lehetne arra, hogy a kölcsönt mégis megtagadjuk: történhetik ugyan, hogy ugyanazon kormány kívánja a kölcsönt, a mely oka volt azon hibáknak, melyek a kölcsönkőtés szomorú szükségességét előidézték; ez esetben lehet, hogy a képviselőház nem találja tanácsosnak az orvoslást azon kezekre bizni, melyek a bajt előidézték. Lehet még egy másik oka a kölcsön megtagadásának, s ez abban áll, hogy nem ugyanazon kormány, a mely a kölcsönt szükségessé tette, kívánja a kölcsön fölvételét, de azon kormány is, mely ezt kívánja, nem bír, legalább a képviselők nézete szerint, azon jóakarattal, azon iránynyal, mely szükséges arra, hogy a neki megszavazott pénzt jól használja föl. Tisztelt ház! Nézetünk szerint ezen két eseteknek egyike sem forog fon. Semmi esetre sem lehet, okozhatni az igen tisztelt mostani pénzügyminister urat azon bajokért, melyek őt a mai kölcsön megkötésére kényszeritik; hiszen ő éveken át első sorában állott, azoknak, kik a rósz pénzügyi politikát kárhoztatták és ennek káros következményeit előre jósolták. A mi a második eshetőséget illeti : ez sem létezik; nekünk teljes bizalmunk van a mostani igen tisztelt pénzügyminister urban

t hogy nemcsak ő maga fogja a neki megszavazandó pénzt az ország érdekében fölhasználni államháztartásunk rendbehozatalára; hanem reményleni akarjuk még azt is, hogy a tisztelt minister ur társai támogatni fogják őt üdvös irányában és törekvésében és ennek következtében sikerülni fog neki a most megszavazott kölcsön segítségével valóban államháztartásunkat rendbehozni, és lehetségessé tenni azon reíorm munkálatokat, melyek egyedül biztosítják a jövőt. Ennek következtében tisztelt hiz én és elvtársaim, az előttünk fekvő törvényjavaslatot föltétlenül elfogadjuk. Föltétlenül mondom, és nagyon kérem a tisztelt pénzügyminister urat, vegye e kifejezést ennek legtágabb értelmében: föltétlenül, ez annyit jelent, hogy az előttünk .fekvő törvény-