Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-242

250 242. országos ülés május 19. 1874. rik fontosságát annak, hogy az állam kötelezettsé­geinek eleget tehessen, hogy fönakadás nélkül vihesse pénzügyeit, és erre mindent képesek meg­tenni, ha kilátás nyujtatik az eredményhez; de viszont megmutatják azt is, hogy egynéhány havi könnyebbülésért a jövendőt föláldozni nem akarják: akkor sikerülni fog elérni azt, a mi szükséges ma, sikerülni fog elérni a pénzek befolyását ugy, hogy az állam adózóin is segíteni lehessen. Mert utol­jára is minden rosznak meg van a maga jó oldala, s ha Magyarországnak érdeke az, hogy fizetéské­pessége fönmaradjon: érdeke ez azoknak is, kik az egymásra halmozott adósság-kötvényeknek birtoko­sai, (Élénk helyeslés a bal oldalon.) s ha azok is látják, hogy többel nem lehet: meg fognak elégedni az elérhető nyereséggel. (Tetssés bal felöl.) Különben, tisztelt ház, az mondatik még, hogy az összeg csekély. Én magam is elismerem, hogy biz az a szükségnek egymagában megfelelni nem képes ; de a második osztály egyfelől épen ezért mondja, hogy egyelőre 5 millió forint bocsátandó rendelkezésre; másfelől pedig, én legalább azon meggyőződésben vagyok, hogy ha 5 millió forint bocsáttatik rendelkezésre, ezen 5 millió sokkal töb­bet fog forgalomba hozni; {Élénk helyeslés hal felől.) mert a ki ma tudja, hogy a megszorult ember semmi módon nem segíthet magán, 30—60°/ 0-et kér : a mint látja a lehetőséget, hogy az illető 10, 11 vagy 12°/ 0-ért kap pénzt, maga is tetemesen le fogja szállítani a kamatot. Különben is én oly fontosnak tekintem e szem­pontot, hogy ha több fogna igényeltetni: még áldo­zatok árán is meg kell azt szerezni ; mert ha egy része ennek nem is folyna vissza a kellő időben, miként a központi bizottság jelentése mondja : nem fog ez oly bajt előidézni, mint a mennyi fog az országra háramolni akkor, ha az adózók nem fizet­hetvén, az állam rendes jövedelmei künnmaradnak, és be nem folyhatnak. Igaz ugyan, hogy egy izben itt a házban fölhozatott az a száraz theoria, hogy pénzügyi szempontból legalább az államnak mind­egy, ha elpusztul is az egyik ezer, ezzel nem pusz­tul el az adó alapja : mert megfizeti tőle az adót az a másik ezer, ki átveszi. De még csak ezen szűk körű szempontból sem áll ez, tisztelt képviselő­ház ! mert nem egy napról a másikra szokott ez megtörténni, hanem mindenki védi magának és a maga családjának fönállhatását; mindenki megpró­bálja az utolsó pontig, hogy megmentheti-e magát, s ezen átmeneti évek alatt a jövedelem, a melyből neki adóját kellene fizetnie, azonkívül, hogy él: átszi­várog oly zsebekbe, a hol azt kellőleg föllelni és megadóztatni még egy államnak sem sikerült. (Igaz! bal felöl) Én a tisztelt ház figyelmét tovább fárasztani nem akarnám; (Ralijuk! Halljuk \) a második osz­tályból nyert megbízatásomhoz képest is egyenesem kijelentem, hogy miután én a czélt, mely nem lehet csu­pán e pillanatnyi szükségen való segítés, hanem a kibon­takozás előkészítése is, csak ugy látom elérve, ha akkor, midőn e kölcsönt megkötjük : egyúttal gon­doskodjunk arról is, hogy hazánk lakóinak adóké­pességét föntartsuk, azt elveszni ne engedjük: csakis azon esetben fogadom el a kölcsönről beadott tör­vényjavaslatot , ha a második osztály határozati javaslatának elfogadása által biztosítva látom azt, hogy e kölcsön az általam jelzett főbb és nagyobb czélnak is megfelelni képes lesz; ellenkező esetben kénytelen leszek ezt el nem fogadni; mert, ismét­lem, minden áldozatot meg kell hozni, a melynél lehet remény, hogy czélhoz jutunk; de e nélkül tovább menni a bajba csak azért, hogy egy pár hónap múlva a baj nagyobb mérvben törjön ki: ezt sem pénzügyileg, sem politikailag helyesnek nem tartom. (Élénk tetssés bal felöl.) Ghyczy Kálmán pénzügyin inis­ter: Tisztelt ház! Hogy a kölcsön, a melyről (Halljukl) a törvényjavaslat szól, szükséges : azt azon indokolásban, mely mellett a törvényjavasla­tot beterjesztettem, és itt e házban is élő szóval azon alkalommal, midőn a törvényjavaslatot a ház asztalára letettem, bővebben kifejtettem. Nem kívá­nom az itt már elmondottakat újra ismételni, főké­pen midőn a központi bizottságnak tisztelt előadója az e tárgyra vonatkozó főbb momentumokat már alaposan megemlítette. Én ezen alkalommal különö­sen azon határozati javaslatra óhajtom észrevételei­met megtenni, melyet a 2-ik osztály tisztelt elő­adója mutatott be. (Halljukl) Mielőtt azonban ezt tenném: engedje meg a tisztelt ház, hogy tisztelt barátomnak egy mondatára tehessek egy megjegy­zést. (Halljuk!) Én hálásan köszönöm neki azon bizodalmat, a melyet irántam nyilvánítani szíves volt ; de kije­lentem egyszersmind, hogy részemről ismét teljes bizodalommal viseltetem ministertársaim irányában, s tudom, hogy mindazokban, mik az államháztar­tásnak rendezéséhez tartoznak: velem kezet fogva, mindenben egyetértve fognak eljárni és én is velők folytonosan egyetértésben szándékozom ejárni. (Él­jenzés jobb felöl.) A mi már magát a határozati javaslatot illeti, sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy én annak elfogadásához részemről nem járulhatok. Nem akarom itt fejtegetni azon általános kérdést: vajon helyes-e, megengedhető-e, hogy egyes polgárok ma­gán háztartásának fölsegélésére az állam pénzei for­díttassanak? (Zaj bal felől.) Nem fejtegetem a kér­dést azért, (Halljuk!) mert magam is beismerem, hogy vannak esetek, midőn a nemzet egész nagy polgári osztályai lévén veszélynek kitéve, az állam­nak, ha teheti : csakugyan közbe kell járni ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom