Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-224
224. országos ülés april 22. 187é 17 lyesnek tartanám, hogy ba ez minden ajkú képviselőnek is megengedtetnék. (Élénk derültség.) Lehetne e mellett még sok helyes okokat fölhozni; de nem akarok azon térre átmenni, csak azt akartam ez alkalommal fölemlíteni, hogy már volt eset, hogy más nyelvnek is oly állás engedtetett, mint a milyet csak a magyarra szorítva akarnak megtartani. Hogy ez politikai okoknál fogva concedáltatott, az nem gyengíti az én indokolásomat: mivel nem ez az egy körülmény az, mely ily cencessiót indokolhat. Láttuk, hogy más országokban, például a Lajtán tul minden ajkú képviselő iiek szabad a maga nyelvén szólani; de mint mondám, ezúttal nem a nyelvnek e házban való használatáról akarok szólni, én ezt csak előadásom indokolásául hoztam föl. Szóval különböző tekintetek lehetnek azok, melyek egy vagy más nyelvnek az állam nyelve mellett kiváltságos állást indokolnak. Ilyen körülmény a német nyelvnek állása Magyarországon a kereskedelem és ipar terén. E perczben nem vagyok azon helyzetben, hogy statistikai adatokkal kimutassam állításomat ; mert csak a Tisza Kálmán képviselő ur által mondottakra akartam felelni, és csak ez indított készületlenül a fölszólalásra; de agy hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy a tisztelt képviselő urak nagy része ezen statistikai számokat ismerni fogja, melyek kimutatják azon aránytalan különbséget, mely a könyveit és egész üzletét német nyelven vivő német ürmák egyrészről, és a más ajkú kereskedők közt ez országban léteznek. Tehát ezen —- a mint magam kifejeztem — diplomatiai állás (Derültség.) indokolja a Kapp Gusztáv képviselő ur által tett indítványt. Fölhozhatnék talán még egyet, és ez az, hogy vajon azon sok szerződés közül, melyeket Magyarország kormánya kötött az utolsó hét esztendő alatt különböző vállalkozókkal és bankárokkal Magyarország érdekében, és azért, hogy az ország fölvirágozását eszközölje : hány lett más nyelven kötve, mint német nyelven. Eötvös Károly: Impertinentia! Trauschenfels Emil; Lehet, hogy impertinentia. (Zaj és derültség.) Kérem, azt egy pillanatig sem tettem föl Eötvös Károly tisztelt képviselőtársamról és barátomról, hogy beszédembe közbekiáltva, invectivákkal illessen, és engemet vádoljan impertínentiával. (Fölkiáltások: Dologra \) Én arra akarom őt figyelmeztetni (Élénk fölkiáltások: A dologra*) Nekem ép oly feníos becsületem megmentése, mint a dolog maga. (FölMáltások: Dologra!) Elnök: Kérem a tisztelt képviselő urat, méltóztassék a mellék-dolgokat a házon kivül elintézni, és itt csak a dologról szólni. (Helyeslés.) KJÉÍY. H. SAELÜ. 1 8". X. KÖTET. Trauschenfels Emil: Tisztelt elnök ur! Ne méltóztassék akkor, midőn én iparkodom az én állásomat erélyesen védeni, ezt ugy tekinteni, mintha én tolakodó modorban akarnék harczias ideákat a vitába dobni; (Élénk zaj és derültség.) hanem azt kérem a tisztelt elnök úrtól, hogy, midőn én egy beleszólt szóra a legildomosabb modorban felelek (Dologra!) Folytatom tehát, a hol félbeszakítottam. E szerződéseknek német nyelven lett kötése meglehet, hogy impertinentia volt, nem tudom, ki irányában ; de e nyelven kellett kötni azokat, és ugy fog kelleni kötni az ipar és kereskedelem terén még számos évekig igen sok szerződést. (Zaj.) S mivel a tisztelt ház most törvényt akar alkotni, mely bizonyos szerződéseknek különös előnyt és erőt akar nyújtani: nézetem szerint, nagyon igazságtalan volna, ha ezen általunk fölemlített körülményre nem lennénk figyelemmel. Újból kinyilatkoztatom, hogy Debreczen városa tisztelt képviselőjének indítványával, hogy tudniillik e két szakasz a bizottsághoz visszautasittassék: tökéletesen egyetértek, s ugy hiszem, hogy azok, a miket mondottam, reménylem, hogy félre nem fognak magyaráztatni, a bizottság által is tekintetbe fognak vétetni. Tisza Kálmán s Ezen alkalommal is, bár nem mondom, hogy nagyon könnyű, meg fogom tartani, mint mindig, azon határt, melyet a házszabályok elém szabnak, azaz mellőzvén mindazokat, miket az előttem szólott képviselő ur különben mondott.: csakis arra nézve szólalok föl, mire jogom van, ugyanis szavaim értelmének helyreállítása és olyannak, a mit nem mondtam, visszautasítása végett. A képviselő ur indokolásában azt vette föl egyik alapul, mintha én azt tartanám helytelennek vagy megrovandónak, hogy ők, mint kisebbség, különvéleményt mernek mondani azzal szemben, a mit — mint ő mondja — a többség helyesnek tart. Hivatkozom a tisztelt ház minden tagjára, ki figyelmére méltatta, beszédemet, hogy sem most, sem bármikor ily képtelen dolgot nem mondtam. (Tetszés.) A másik az, hogy én azzal vádoltam, niim ő monda, a szászajku képviselőket, hogy ellenséges állást foglalnak el a magyar állam érdekeivel szemben. Én kezdek félni attól, hogy jöhet még idő, midőn kénytelen leszek ezt mondani. De hivatkozom ismét mindazokra, a kik figyelemre méltatták beszédemet, hogy ezt nem mondtam; hanem azt mondtam, hogy nagyon sajnálnám, ha ez jelzője volna egy oly iránynak, mely oda fog vezetni, hogy ez ne történjék, az mindenekelőtt a képviselő uraktól függ. Zsedényi Ede: Azt hiszem, mielőtt Tisza Kálmán indítványához képest a törvényjavaslatot a központi bizottsághoz visszautasítanék: előbb tiszi
