Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-224
14 224. országos ülés april 22. 1873. tett, alig akarok pár szót szólani; legfölebb is sajnálkozásomat fejezem ki a fölött, hogy azon nézet nyilváníttatott általa, hogy Magyarországon egy más nyelvnek, mint az állam nyelvének, épen oly kötelezőség adassék, mint magának az állam-nyelvnek. (Helyeslés.) Én, ki hazánk szász-ajku polgárait értelmiségük, iparos voltak- és fejlettségeknél fogva, igen nagyra becsülöm : nagyon sajnálnám, ha ez kezdete volna egy a magyar állam érdekeivel ellenkező irány követésének. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, hogy ők a magyar állam keretén belől, valamint eddig elérték, ugy elérhetik mindig, a mint elérni jogosítva vannak; de arról is meg vagyok győződve, hogy ellenséges állást elfoglalva, árthatnának, — megengedem, — sokat a magyar államnak, de meg fognák rövid idő alatt semmisíteni magukat. (Élénk helyeslés.) A mi a második módositványt illeti, azt magában véve csak a 2-ik §-al kapcsolatban én olyannak tartom, a mely ellen kifogásom legfölebb is csak az lehetne, hogy fölösleges; mert azt csakugyan a dolog temészetében lévőnek tartom, hogy közjegyző ne lehessen oly ember, a ki azonkívül, hogy az állam-nyelvét tudja, azon nyelvet, a mely azon kerületben, a melyben ő lakik, a honpolgárok többsége érti és beszéli: nem érti; mert hiszen különben veszélyeztetve volna az intézménynek egész intentiója. Mert én legalább ugy fogom föl, hogy ha a közjegyzőségnek czélja az, hogy az okmányoknak általa történő készítése folytán okozott költségekért kárpótolja az ország népét más, eddig létezett költségek megkimélésével: akkor csakugyan nem lehet oly helyzetet előidézni, hogy az ország egy vagy más részén az ország polgárai kénytelenek legyenek, ha egy közjegyzői okiratot fölvétetni akarnak, először egy ügyvédhez folyamodni, a ki elmenjen velük a közjegyzőhöz a végett, hogy ennek megmagyarázza, hogy ők mit akarnak, és nekik megmagyarázza, hogy a közjegyző mit mond. Pedig ez lenne az eredmény, ha oly közjegyzők neveztetnének ki, a kik nem tudnak az illető honpolgárokkal ezek nyelvén érintkezni. (Helyeslés.) De én szerintem, mondom, minthogy a dolog természetében fekszik, ennek kimondása ellen, ha megnyugtatásul szolgál, kifogásom nem lehet. De én, mint előre is bocsátottam, e kérdést a 7-dik §-al combinálandónak tartom. A 7-ik §. ugyanis azt mondja, hogy a közjegyzői kinevezés följogosítja a közjegyzőt az állam nyelvén szerkeszteni az okiratokat; azontúl az igazságügyminister fogja meghatározni, hogy mely egyes közjegyzőknek engedtesék meg más nyelven is szerkeszteni ilyen okiratokat. Az okiratok nyelve az, tisztelt ház, mely szerintem kiváló fontossággal bír. Részemről kénytelen vagyok most egyelőre is kimondani, hogy a 7-ik §. rendelkezését helytelennek tartom. Helytelennek pedig azért, mért tisztába kell jönnünk azzal, hogy egyátalában lehet-e közjegyzői okiratot más, mint az állam nyelvén szerkeszteni, vagy nem? és ha igen, minő okiratok azok, melyeket letett. Ha ezzel tisztába jöttünk : akkor aztán minden közjegyzőre nézve egyformán kell fönállani a szabálynak; nem pedig ugy, hogy az ország egyik részében lehessen, a másikban ne lehessen. {Helyeslés) A kérdést azonban oly fontosnak tartom épen ezen szempontoknál fogva, hogy nem hiszem, hogy azt a parlament kebelében folytatandó vita alapján lehetne most egyszeriben helyesen megoldani. Mert én azt tartom: combinatioba kell venni átalában a közjegyzők teendőit, melyek közt vannak olyanok, melyek némileg állami teendőket foglalnak magukba, s vannak olyanok, melyek tisztán magánfelek közti érdekekre vonatkoznak. Azt gondolom, hogy épen, mert ily különböző természetűek, tekintettel az 1869. IV., és az 1868. XLIV. törvényczikkben lefektetett elvekre, különböző szempont szerint kell azokat megítélni, azokra nézve megállapítani magának az okiratok szerkesztése nyelvének kérdését is. Sőt még hozzáteszem, hogy azt gondolom, ezen kérdés megoldására nagybefolyással kell lennie annak is, hogy a tisztelt ház a kényszert fogja-e elfogadni a közjegyzői okiratokra vonatkozólag? vagy pedig elfogadja azon javaslatot, mely most a központi bizottság által a ház elé terjesztetett? Mindezen okoknál fogva tehát, a nélkül, hogy a kérdés további megoldásának, még saját egyéni szempontból is, és magamra nézve is praejudicalni akarnék : arra kérném a tisztelt házat, hogy nem vitatkozva most tovább a 2-ik §., és az arra beadott módositványok fölött: méltóztassék a 2-ik és 7. §-t a központi bizottsághoz visszautasítani azzal, hogy az általam már emiitett törvények rendelkezéseinek is figyelembevétele után, és bevárva, hogy a kényszer kérdése miként dől el a ház kebelében, terjesztene azután ezen szempontból uj javaslatot a ház elé. (Helyeslés.) Azt hiszem, Írásba foglalva nem szükséges beadnom ez indítványomat: mert ily visszautasítások a nélkül is meg szoktak történni. (Helyeslés.) Pauler Tivadar igazságügyminister i Én tökéletesen osztozom Debreczen város egyik képviselőjének azon állításában, hogy minden intézkedés e tekintetben fölösleges; fölösleges azért: mert ez intézmény természete is szükségkép követeli azt, hogy oly közjegyzők neveztessenek ki, kik azon nyelvben jártassággal birnak, melylyel élnek nagyobb részben azon kerület lakosai, melyben mint közjegyzők hivatalosan működnek, annyival inkább, mert főkép népesebb helyeken több közjegyző lévén, és föl sem tétethetvén,.
