Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-238
238. országos ülés május 15. 187-1. i>09 hogy azokra is feleljek; ha tehát a vita be van fejezve, és senkisem kivan többé szólani: akkor én fogok szólani; ha pedig még vannak, kik szidni kivannak : azokat meg fogom hallgatni, és válaszomban fogok refiectálni előadásaikra. Tisza Kálmán: Ezek szerint pár szót kívánok szólani. megerősödvén a minister ur válasza után abbeli meggyőződésem helyessége iránt, hogy a tisztelt minister ur az ő meggyőződése melletti érveket nem látja czélszerünek elmondani előbb, mint midőn már bizonyos az iránt, hogy azokra felelni senki nem fog. (Ellenmondás jobb felől. Helyeslés hal felől.) Mert attól, hogy az ellenérvekre felelhessen, elzárva különben sem volna, mivel még azon esetben is, ha érveit előadta volna: a vita bezárása után refieetáliiatna a mások által fölhozottakra. (J9elyeslés bal felöl.) Én különben igen röviden kívánom kifejteni azt, hogy a magam részéről is azon határozati javaslatot pártolom, melyet Hammersberg Jenő tisztelt képviselő ur beadott; vagyis más szóval, a kamara rendszernek kényszer-behozatalát nem tartom helyesnek. Én nem azt tartom a mai politikai reformok es átalakítások föladatának, hogy az ország lakóit külön kasztokba oszszuk törvény által. (Helyeslés bal felől.) De sőt azt hiszem, hogy megengedve mindenkinek a szabad egyesülést, és ha a szabad egyesülés a törvényben megszabott föltételek mellett történik, nyújtva az ily egyesületeknek törvényes előnyöket is, nem kell lehetetlenné tenni, hogy mások, kik ezt magukra nézve nem óhajtják: az ily egyesületeken kívül is létezhessenek: mert különben oda fogunk jutni, hogy utoljára törvényileg kötelezett zárt egyesületeket kell minden osztály számára alkotni; vagyis, midőn eltöröltük az iparos czéheket: alakítunk ügyvédi és közjegyzői és Isten tudja miféle czéheket, (Helyeslés bal felől.) mi által eldarabolván a polgárok összességét, kasztokra osztjuk az ország lakóit. En nem hiszem, hogy lehessen a tiszteletet magának jobban biztosító ügyvédi kart találni, mint a milyen Ángolországban van, hol pedig szó sincs kényszer ügyvédi kamarákról; hanem igenis vannak bizonyos módon és föltételek mellett alakult egyletek, melyek a törvény értelmében bizonyos meghatározott jogokat gyakorolnak, a mely jogok gyakorlata nálunk is megtörténhetik, a nélkül, hogy a czéhszerü kényszerűség elve fogadtatnék el. (Helyeslés bal felöl.) Különben ezen törvényjavaslatra nézve van még egy pár észrevételem, melyeket elmondok azért, mivel óhajtanám, hogy ha elfogadtatnék Hammersberg tisztelt képviselő ur indítványa: legalább megpendítve legyenek bizonyos eszmék, mielőtt az uj szövegezés történik. Legelőbb is arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy nem mondom, hogy azon egyik érv melKEPV. H. NAPLÓ. 18". X. KÖTET. lett, — mely szerint az ügyvédi kamarák kényszerítő behozatala, és a mellett, hogy az ügyvédek fölött a fegyelmi bíróság, és nem valamely törvényszék ítéljen, mert ez az ügyvédek szabadságát és működési körét korlátolja, nem mondom, hogy ezen érv mellett nem lehet sokat fölhozni, de a törvényt megnézvén, — azt látom, hogy ha valamely ügyvéd valamely erkölcsi vétségben van, vagy más ügyvédnek van ellene panasza: akkor az mondatik a függetlenségi szempontnál fogva, hogy nem Ítélhet a törvényszék, hanem ítéljen a kamara, a fegyelmi bizottság; azonban ott, a hol az ügyvéd valamely törvényszékkel szemben valakinek szabadságát védi, s magát a törvényszéket találja megsérteni: akkor itél fölötte azon törvényszék, melyet megsértett. így van ez a törvényjavaslatban. De továbbmegyek. Ezen törvényjavaslatban még látok egy pontot, mely, részemről nem tagadhatom, én bennem igen kellemetlen érzelmeket költ. Ott van ugyanis az. hogy azon esetekben is, midőn a törvény inegenengedi, hogy a nem-ügyvéd is lehet megbízott: ezen megbízott csak fizetés nélkül járhat el, s ha fizetést vett el eljárásáért, nemcsak azt visszaadni tartozik : de még meg is büntettetik. Engedelmet kérek, szeretném az e mellett szóló helyes indokokat tudni ; mert ha az ügy olyan, hogy jól csak ügyvéd képviselheti, mondja ki a törvény, hogy csak ügyvéd képviselheti; de ha a törvény ugy látja, hogy nem-ügyvéd is képviselheti a felet haszonnal: akkor ha a törvény azt mondja ki, hogy a nem-ügyvéd lehet megbízott de fizetést nem vehet: ez ugy néz ki, s ezt legalább részemről, ha ügyvéd lennék, az ügyvédi kar részéről visszautasítanám, mintha czélja az lenne, hogy minden, a mi fizetés, ne lehessen másé, mint az ügyvédé. Végül, mert nem akarom a tisztelt házat soká fárasztani, figyelmeztetni akarok arra, hogy ha e törvényjavaslatnak az ügyvéd-jelöltekre vonatkozó része elfogadtatik : méltóztassanak elhinni, hogy a szegény emberre nézve körülbelől lehetetlenné tétetik az ügyvédi pályára lépni; mert azt igen jól tudjuk, hogy az ily ügyvéd-jelöltek vagy semmi fizetést nem kapnak, vagy oly csekélyét, a miből élni nem lehet; s ha e törvény szabványai keresztülmennek : a szegény ember kénytelen másképen megkeresni kenyerét, mert ekkor a szegény ember számára lehetetlenné van téve az ügyvédi pálya. Nem azt óhajtom én, hogy lehetővé tétessék az ügyvéd-jelőlieknek, hogy a gyakorlatot kijátszák, hogy magokat beírassák és ne dolgozzanak ; de az ország viszonyainak megfelelő engedékenységet kívánok e tekintetben, a mi egyfelől biztosítsa hogy mig egyrészről a jelölt a gyakorlatot valóban teljesítette, másfelől lehetővé tegye számára a megélhetést is 27
