Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-237
237. országos ülés május 13. 1874. 191 Legtöbb sikert pedig attól várnék, ha azon esetekben, midőn a fogyasztási adók bérlete iránt az illető községek és a pénzügyi közegek közt kérdés támad, — se kérdés folytán a pénzügyministeriimi, mely minden községben a fogyasztási adókat közvetlenül nem kezelheti, egészen az illető község önkényére van bizva: lehetne oly részrehajlatlan közeget alkotni, mely mindkét félre nézve igazságosan és méltányosan állapítaná meg a bérlet összegét, (Tetszés.) Kivánja a 9-es bizottság, hogy a bélyeg és illetékekre nézve egy világos könnyen megérthető kimerítő törvényjavaslat terjesztessék be. Szükséges egy ily törvény; de annak rövid idő alatt leendő beterjesztését ajánlani nem merem : mert e kérdés igen szövevényes, igen fontos, kidolgozása az ilyen törvényjavaslatnak hosszú időt igényel. Addig is azonban czélszerüen lehet intézkedni e tárgyban: ha az illeték kiszabási teendők az adóhivataloktól elvonatnak és külön e végre megyénként fölállitandó közegekre bízatnak. Az illetékszabás bizonyos jogi tudományt és ismereteket igényel, melyeket az adóhivataloknál nem kivannak meg. Szorosan vett megtakaritás, ezen ujabb intézkedés által alig fog eléretni ; de el fog éretni az, hogy az illeték szabása jobban és gyorsabban történik, meg fognak szűnni a sok föllebbezési esetek, melyek a mostani rendszer mellett elkerülhetlenek és átalában az ország jövedelme e czimen növekedni fog. (Helyeslés.) Hasonlókép helyesnek tartom a 9-es bizottság azon javaslatát is, melylyel azt kivánja elérni, hogy megszüntettessék azon visszaélés, mely az országban átalánosan tapasztalható abban, hogy a számlák és nyugták rendszerint bélyeggel nem láttatnak el. Két módon érhető el e czél, vagy azt kell tudniillik megrendelni, hogy az ilyetén számlák és nyugták már előre bélyegzett űrlapokra írassanak, mint ez a váltókra nézve most is történik, vagy átalánosan ki kell mondani, hogy nem bélyegzett számlák és nyugták törvény előtt jogerővel nem birnak. Ez azon mód, melyet e tekintetben Anglia követ; de akkor okvetlen szükséges, hogy a bélyeg-illeték maga csekélyre szállittassék le, és vagy egyenlő legyen minden ily okmányra nézve, vagy csak igen kevés számú fokozatokból álljon. Én azt hiszem, hogy ilynemű intézkedések keresztülvitele a nélkül, hogy változást hozna be a jelenleg fönálló törvényekben : az állam pénztárára nézve igen hasznos eredményűnek mutatkoznék. Mi a jövedékeket illeti, elismerem, hogy ezek kezelésének javításával kétségkívül lehet hasznos eredményeket elérni. A só árát mindenesetre szükséges lesz átszámítani, a mint a mostani bécsi mázsa helyett a méter törvény értelmében az árulás vámmázsa szerint fog történni. De ezen számitásnak a só ára minden emelése nélkül kell történnie, legfölcbb azon kedvezményi árakat lehetend majd szabályozni, ha nem egészen megszüntetni, melyek ma egyrészt a csempészetre nagy alkalmul, s kivételes állásuk miatt az állampénztárnak kárára szolgálnak. A mi a dohány-jövedéket illeti, ismervén az e házban uralkodó ellentétes nézeteket, éhez érdemlegesen szólni nem akarok. De fölöslegesnek is tartanám ez alkalommal szólni erről, mert azt hiszem, nincs a házban senki, ki be ne lássa, hogy pénzügyeink jelen állásában az állam jövedelmeinek ezen ágát, mely oly jövedelmező: nem nélkülözhetjük, s pénzügyeink jelen állásában ezen adónak más adóvá átalakításával kétes sikerű experimentatiokat nem tehetünk. Arra kell tehát inkább törekednünk, hogy ezen jövedék jövedelme, melynek tárgya utóvégre is az élet első szükségei közé nem tartozik : a mennyire lehet, emeltessék. Ezen véleményben volt a 9-es bizottság is, mely különösen a közönséges pipa-dohány árát fontonként négy krajczárral véli fölemelendőnek azon okból, mivel az ily dohány ára nálunk fontonként 41 kr, mig a Lajthán tul 50 krajczáron kel. Ezen ujabb adó kivetéséből a 9-es bizottság 800.000 frtnyi jövedelem szaporulatot vár. Ezen számítás aligha tévesnek nem fog bizonyulni, mert a 9-es bizottság számítását az 18/3-ik évi előirányzatra alapította, mely szerint a dohány-gyártmányok e neméből 1873-ra 200.000 mázsa volt előirányozva, a valóságos fogyasztás azonban 1873. 112 ezer mázsát tett. Lehet azonban a jövedelemnek ez ágát is emelni: ha meggátoltatik, a menynyire lehet, a csempészet, mely által ezen jövedelem nagyban csonkittatik; lehet továbbá nevelni az állam jövedelmének ezen ágát az által is, hogy ne csak a közönséges pipa-dohány ára; hanem a mint méltányos, a dohány-gyártmányok más nemeinek ára is emeltessék. (Helyeslés.) Ha érdekelné a tisztelt házat, (Halljuk! halljuk !) mondanék némely adatokat, (Halljuk!) a dohány jövedék jövedelmének folytonos öregbedéséről. (Halljuk!) Finom pipa-dohány gyártatott 1867-ben 4889 mázsa, 1870-ben már 16.551 mázsa, (Mozgás.) 1872-ben 31.497 mázsa. A gyárakban alkalmazott munkások száma 1867-ben volt 5103, 1870-ben 9.104, 1873-ban 11.914. Küleladásra szánt dohány termesztetik 10.000 catastrális holdon, azonfölül a készletek is nagyban szaporodnak. Csak a burnót fogyasztása apad. (Atalános derültség. Halljuk^) 1867-ben 3.140 mázsa burnót gyáitatott, 1868-ban 21,68, 1870-ben 1950, 1872-ben már ismét 2870. A közönséges és finom pipa-dohányra nézve adatokat már közöltem. A szivarokat illetőleg is igen érdekes adatokat közölhetek. (Halljuk;! Halljukl) 1867-ben gyártatott 237 millió,
