Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-237

180 237. országos ülés május 13. 1874. viselő urak közt szétosztatni, és annak idejében napirendre fog tűzetni Bittó István ministerelnök: Tisztelt ház! (Halljuk\) A folyó hó 9-én tartott ülésben, Tisza Kálmán képviselő ur. a következő interpella­tiot intézte hozzám: (olvassa:) Tekintve, hogy az állam pénzügyi helyzete olyan, hogy — miként ezt a képviselőház 2 l-es bizottságának albizottsága is ki­jelentette, — az államélet minden teendőiben a leg­nagyobb takarékosságra van szükség. Tekintve, hogy a jelen év kedvezőtlen közgaz­dászati kilátásai méltó aggodalmat szülnek az iránt, hogy az ország lakóinak, az elmúlt évek csapásai folytán fájdalmasan észlelhető elszegényedése nagy mérvben növekedni, s ez az állam bevételeire is kártékonyán hatni fog. Tekintve végre, hogy az 1867. évi XII. tör­vényczikk 40. §-a azt mondja, hogy „a közöseknek kijelölt költségekre vonatkozó költségvetést a közös ministerium mind a két külön felelős ministerium­nak befolyásából készíti," kérdem az igen tisztelt ministerelnök úrtól: 1-ször, gyakorolta-e a ministerium az 1875. évre szóló közös költségvetésre vonatkozólag azon be­folyást, mely részére az emiitett törvényben bizto­sítva van? 2-szór, ha gyakorolta ezen befolyást: minő in­dokokból és minő számítás alapján egyezett bele, hogy hazánk pénzügyeinek rósz helyzete deczára, a közös költségek ne csak le ne szállíttassanak, de sok részben még emeltessenek is ? 3-szor, szándékozik-e most, midőn az ország anyagi erejét ujabb válság fenyegeti : fölhasználni törvényes befolyását arra, hogy a. közös kiadások az ország pénzügyi helyzetének követelményeihez képest leszállitassanak ? Tisztelt ház! Az ezen interpellatioban foglalt három kérdésre nézve együttesen a következőkben van szerencsém válaszolni: Az 1867 : XII. törvényczikk 40. §-a, melyre a tisztelt képviselő ur interpellatioját alapította, biztosítja ugyan a közös költségvetés előirányzatá­nak elkészítésénél a monarchia mindkét felének mi­nisteriumai számára a törvényes befolyást; de épen, mert e befolyás az ugyanazon törvényben megálla­pított paritásnál fogva, a két felet egyaránt, egyenlő mértékben illeti, és egyiknél sem lehet kizárólag döntő: a dolog természetében fekszik, hogy a közös megállapodás utján létrejött költségvetésért és an­nak tárgyalásánál követett további eljárásért a közös ministerium a delegatiok előtt felelős, és ezekért a két fél ministeriumait külön-külön saját törvényhozásaik előtt akarni felelőssé tenni, annyit tenne, mint a közös ministerium felelősségét illuso­riussá tenni, (Ellenmondás bal felől. Halljuk\) és a törvényhozások körébe vonni (Zaj. Halljuk!) oly kérdéseket, melyek épen ezen törvény által az or­szágos közösügyi bizottságok hatáskörébe utasíttattak. E szempontból indulva ki, a kormány azt hiszi, hogy nem vonathatik kérdőre egy oly költségvetés­ért , melynek tárgyalása, — miként azt tisztelt interpelláló képviselő ur maga is beszédjében elis­merni méltóztatik, — törvény által a közösügyi bi­zottságokhoz tétetett át, s ennélfogva az interpella­tio második kérdésére nem felelek. Az első és harmadik kérdésre azonban egész átalánosságban annyit jelenthetik ki, hogy a kormány az 1867: XII. törvényczikk 40. §-a által számára biztosított befolyással az ország súlyos anyagi hely­zetének és a véderőről szóló törvény követelményei­nek megfelelőleg ezen befolyást igenis gyakorolta, sőt közvetve jelenleg is folyvást gyakorolja. Midőn ezen válaszomhoz a tisztelt képviselő ur megnyugtatása végett, még hozzátenném azt, hogy a mennyire én tudom a dolgokat, az 1875-iki költ­ségvetés , daczára az élelmiszerek roppant magas árának és daczára a közös jövedelmei tetemes apa­dásának, egészbenvéve csekélyebb a tavalyinál: kérem a tisztelt házat méltóztassék ezen vá­laszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felől. Zaj. bál felől, Csernátony Lajos: Szomorú egy válasz ez!) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Őszintén szólva, sokat gondolkoztam szombat óta azon, hogy vajon a tisztelt ministerelnök ur mit fog nekem vá­laszolni; de megvallom, minden gondolkodásom da­czára arra, hogy ezt fogja válaszolni: nem gondol­tam. (Tetszés bal felől.) Én óhajtottam és remény­lettem, hogy a ministerelnök ur azt fogja mondani: igenis, ismerjük a nekünk biztosított jogot és köte­lességet, igyekeztünk azt gyakorolni, fogjuk most is gyakorolni, és azon leszünk, hogy az ország hely­zetének megfelelőleg lejebb szállíttassanak a költsé­gek; (Mozgás jobb felől.) vagy ha ezt nem tehette : elvártam volna, hogy ha bármely okon maga részé­ről ugy látta, hogy el kell, hogy ezen költségvetést fogadja, hogy ebbe belenyugodjék, férfiasan álljon a ház elé, és mondja meg: mi tettünk, a mit lehetett, az ország érdeke a jelen viszonyok közt is ezen költséget megkívánja, Ítéljen a ház fölötte. (Helyes­lés bal felől.) Az első kielégítő, a másik férfias és a minis­terelnökhöz illő válasz lett volna, ha nem is elégí­tett volna ki; (Helyeslés bal felől.) de nem tehetek róla, azon válasz, a melyet a tisztelt ministerelnök urnák adni méltóztatott: szerintem nemcsak ki nem elégítő, és nemcsak államférfiuhoz, a minőnek egy ministerelnöknek lenni kellene, nem illik, de átalá­ban férfihoz sem. (Ah! Ah! a jobb oldalon. Élénk helyesles bal oldalon. Csernátony Lajos: Ez botrány!) A ministerelnök ur azt mondja, hogy ő és a ministerium feleletre ezen czimen nem vonható azért, mert a befolyás mindkét ministeriumnak lévén meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom