Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-236

176 236. országos ülés május 11. 1874. ségéhez" szó elébe ezen szavakat akarja tétetni: „külső, azaz formai érvényességéhez." Méltóztassanak azok, kik ezen módosítást el­fogadják, fölállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Következik az a] pont. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa az 54. §. a) pontját.) Vidliczkay József: Tisztelt ház! Az igazságügyminister ur által előadott módosítás sok­kal mélyebb értelmű, mint első pillanatra látszik. Az eddigi szöveg igy hangzik: házastársak között kötött adásvevési, csere-, életjáradéki és kölcsönszerződések­nél, valamint egyéb okiratoknál. Ebben a szóban „okiratoknál" már bennfog­laltatik, hogy itt csak irott szerződések értetnek; mert, ha nem irott szerződésekről volna szó: akkor ezen szónak „okiratoknál" nem volna értelme. Áz igazságügyminister ur ezt a szót föl akarja cseréltetni e szóval „jogügyleteknél". Ezen szöve­gezés szerint tehát még csak szóbeli szerződést sem köthetnének a házasfelek egymás közt közjegyzői hozzájárulás nélkül. Vannak tárgyak, melyeknél szerződés csak írás­ban köttethetik: ilyenek az ingatlan birtokra vonatkozó szerzősések; mert itt jogokat másként, mint okirat alap­ján nem lehet szerezni. Hanem én nem tudom, kiván­ja-e a tisztelt báz, ha például az egyik házastárs a másiknak egy köböl életet akar eladni, élőszóval: vajon kell-e azért közjegyzőhöz fordulni. Ha a szö­veg ugy áll, mint az igazságügyminister ur méltóz­tatott ajánlani: akkor nem lehet, s akkor a jogügy­let érvénytelen. Például a nő megvesz férjétől egy köböl életet, é? kifizeti ennek az árát. De a férjnek van valami adóssága, egynéhány forintnyi tartozása, e szerint a férj hitelezője lefoglalhatná azt a köböl életet, melyet a nő férjétől megvett, mert a jogügylet érvénytelen. Egy szóval az igazságügyminister ur által elő­adott szövegezés mellett bennfoglaltatik minden szó­beli szerződés, melyek, ha nem közjegyző előtt és által köttettek: eo ipso érvénytelenek. Azt hiszem, hogy ez nem lehet szándéka a tisztelt háznak; kiját­szásoknak nagyobb eseteknél nem lehet helye ; mert ingatlanok átruházása nem történhetik másként, mint irott szerződés utján. Mindezt csak azért hoztam föl, hogy figyelmez­tessem a tisztelt házat arra, hogy a módosítás sokkal mélyebb értelmű, mint a hogy első tekin­tetre látszik, és miután azt hiszem, hogy nem le­het czélja ezen törvényjavaslatnak, a férj és fele­ség közti viszonynál a forgalmat annyira nehezíteni, hogy még ily jogügyletek se jöhessenek létre köz­jegyző hozzájárulása nélkül: azért én részemről nem fogadom el a tisztelt igazságügyminister ur módo­sitványát, hanem pártolom az eredeti szerkezetet. Hammersberg Jenő: Tisztelt ház ! Megvallom, nem vehetem egészen csodálkozás nél­kül, hogy a tisztelt képviselő ur e §. szándékára nézve oly nagy tévedésben van. Ha méltóztatott ezen §. bekezdését elolvasnia, föl kell tennem, hogy el is olvasta, miután módositványt volt szíves hozzá beadni, be kellett volna látnia, hogy ezen §-ból világosan 8 félreérthetlenül kitűnik, hogy ennek in­tentioja az, hogy ne csupán irott szerződések, ok­iratok legyenek érvénytelenek a közjegyző hozzá­járulása nélkül; de átalában azon jogügyletek, me­lyek itt elősoroltatnak: csakis irott szerződés, közjegyzői okirat mellett legyenek érvényesek. A tisztelt képviselő urnák tévedése abban van, hogy ő lehetőnek látta azt, hogy jogügyletek, me­lyek itt elő vannak sorolva, szóbeli szerződés mel­lett érvényesek legyenek. Szerintem ez nem lehet, mert az az intentioja a törvényjavaslatnak, hogy a kijátszás ily közel viszonyban álló felek között megakadályoztassák, ez pedig csak az faltai érethetik el, ha kimondatik, hogy ily esetben nemcsak köz­jegyző hozzájárulása: de mi ennek előföltétele, minden ily esetben irott szerződés is szükséges. Én stylaris tekintetben is sokkal helyesebbnek találom az igazságügyminister ur által benyújtott módositványt már csak azért is, hogy megfelelő legyen a §. bekezdésének, ott is jogügyletről van szó, ez fejezi ki a §. intentioját helyesebben: azért pártolom s kérem méltóztassék a tisztelt háznak az igazságügyminister urnák módositványát elfogadni. (Helyeslés.) Bésán Mihály: Tisztelt ház! Sajnálattal látom azt, hogy az előttem szólott tisztelt képvi­selő ur is ezen §-ra nézve igen nagy tévedésben van, (Derültség.) midőn abból azt méltóztatott ki­magyarázni, hogy a házastársak egymás között soha semmiféle szóbeli szerződést nem köthetnek. Ugy vettem ki legalább szavaiból, hogy igy értelmezte ezen §-t, s ez, nézetem szerint, tévedés. Igen: a házastársak ezen §. szerint is köthetnek bármikor bárminemii szóbeli szerződést, a különbség csak az, hogy ha az irásba foglalva nincs: a bíró előtt egy­más irányában nem érvényesíthetik. (Derültség.) Lehet, hogy roszul fejeztem ki magamat, de a tisztelt képviselő ur tévedésben van, ha azt hi­szi, hogy szóbeli szerződést házastársak nem köt­hetnek ; igenis köthetnek, hanem azokat a bíróság előtt nem érvényesíthetik. (Élénk derültség.) A mi a tisztelt képviselő ur másik megjegy­zését illeti: bátor vagyok azt megjegyezni, hogy azon esetben, ha ő az eredeti szöveget kívánja megtartani: akkor azon hibába esik, melyet ő ki­fogás alá vett, kifogás alá vette tudniillik azt, hogy ne kívántassák meg mindenütt az okirat az ily jog ügyletnél a házastársak között; már pedig az ere­deti szövegben az van, a mit föntartatni kivan,

Next

/
Oldalképek
Tartalom