Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-233

233. országos ülés május 5. 1874. 113 lássanak. Méltóztassék tehát határozni. Ha az első alternatívát kívánja a tisztelt ház követni: akkor tissza kell utasítani a §-t ujabb szövegezés végett; ha pedig nem: akkor elfogadhatjuk a törvényjavaslatot Horánszky képviselőtársunk által beadott módositványnyal. Tavaszy Endre s Tisztelt ház! A §-t nem fogadhatom el ugy, a mint szövegezve van; saert rokonok közt idegenkedést, sőt mondhatom a legnagyobb bizalmatlanságot gerjesztené, és sok esetben káros következményeket szülne. Példát hozok föl. Ezen §. értelmében, ha igy fogadtatnék el, a mint van: nem nyújthatna testvér testvérnek csak rövid időre sem legnagyobb szükségében segítséget. Előadhatja magát például azon eset, hogy egyik testvér jó vételt tehetne, és a másik testvér segithetne rajta, mert van készpénze; de nem adhatja neki egész bizalommal, mert nem tudhatja, hogy a törvény előtt nem veszti-e el, mert a közjegyző távol lakik s hozzá nem mehet, hogy ott kösse meg az ügyletet, hanem testvérében bizván, irást vesz tőle, hogy talán majd három nap múlva elmennek a közjegyzőhöz. De az élete senkinek sem biztos. Az illető testvér, a ki átvette az öszszeget, meghal, s a kölcsönző annak kiskorú gyermekei ellenében akarja érvényesíteni az okiratot, de a kiskorú gyermekek gyámja nem fizetheti ki, s a törvény nem Ítélheti meg, s igy pénzét okvetlenül elveszti. Ilyen eset száz és száz adhatja elő magát, s azt hiszem, nem lehet a törvénynek s a tisztelt háznak intentioja az, hogy testvér és rokonok közt nehezítsük az üzleteket; vagy pedig, hogy egyik rokon a másikon, testvér testvéren legnagyobb szükségben sem segíthessen, a nélkül, hogy ily nehéz koczkáztatásokuak legyenek alávetve; hanem igenis a törvény intentioja az lehet, hogy a kijátszásokat gátoljuk: azért nagyon pártolom azt, mit Justh József képviselőtársam indítvány ózott, és óhajtom, hogy visszautasittassék a központi bizottsághoz, hogy ezen elvnek alkalmazása mellett e §-t újra szövegezze. (Helyeslés.) Almásy Sándor i Tisztelt ház! A mint az előadó ur szavaiból értettem, e szerződésekre a közjegyzői kényszer azért czéloztatik kimondatni, hogy harmadik személyek ki ne játszathassanak. Azt hiszem, hogy ez által nemcsak el nem lesz érve e czél; hanem a kijátszás megkönnyítve, sőt hitelesítve is lesz. Mert ha a házasfelek egy harmadik személy kijátszására maguk közt szerződést kötnek, az csak akkor érvényes, hogy ha máskülönben a rendelkezési joguk a törvénynek megfelel, és ha ily szerződéseknél a közjegyző azokat hitelesiti, azok annyira meg vannak erősítve, hogy meg sem támadhatók, és igy a harmadik személy kijátszására még tágabb tért nyitunk. Mert ha a házas felek a közjegyzőhöz jönnek és a férj azt mondja, hogy felesége százezer forintot adott neki, és ennek következtében jószágát átadja : a közjegyzőnek alig lehet más teendője, mint a szerződést hitelesíteni, és igy, hogy ha kijátszás forog fön, azt még megtámadni sem lehet; holott, ha a szerződést maguk közt kötik, van módja annak, hogy a károsodott a csalást kiderítse. Ugy látom, hogy még erre nézve sincs gondoskodva a törvény által. De, a mint mondatott, annyira meg volna nehezítve a rokonok és atjafíak egymás közti érintkezés, hogy egymáson a legjobb akarat mellett sem segíthetnének, hogy pénzöket veszélyeztetni nem akarnák. A legfőbb ok, a miért a javaslatot el nem fogadhatom: az, hogy midőn oly törvényt hozunk, mely által nagyszámú népet akarunk kényszeríteni arra, hogy csak a közjegyzőség közvetítése mellett szerződhessék: akkor gondoskodni kellene a közegekről, melyek előtt ezt megtehesse. De miután a minister ur az átalános tárgyalás alkalmával kijelentette, hogy jelenleg nem képes annyi közjegyzőt kinevezni: akkor itt is a kényszert kimondani annyi, mint a legnagyobb zűrzavart előidézni, és az ügymenetelt a rokonok közt megakasztani. Ennélfogva én az egészet féirevettetni óhajtom, míg a közjegyzőség egészen rendezve nincsen, nehogy ugy járjunk, mint mikor a váltótörvény behozatott, a nélkül, hogy gondoskodva lett volna bankokról és takarékpénztárakról. Hány keserves napot, mennyi károsodást és tönkrejutást idézett az elő, hogy nem volt gondoskodva arról, hogy pénz legyen. Most nincs gondoskodva arról, hogy elég közjegyző legyen, és kényszert akarunk behozni, hogy nélkülők szerződést kötni ne lehessen. Én egyszerűen törleni óhajtom e §-t. Csemeghy Károly s Tisztelt ház! Nem szólalnék föl, hogy ha az előttem szólott képviselő ur nem hozta volna föl érvül azt, hogy ezen intézkedés által megkönnyittetnék a csalás. Ó azt állította, hogy a kijátszás bizonyos legális formát kapna ez által, és igy hozzáférhetlen lenne. Bocsánatot kérek: a csalásoknak legnagyobb része harmadik személyek ellenében a dátumok meghamisításában keresendő. A dátumok tétetnek előbbre, ugy, hogy a legszorgosabb vizsgálat sem képes meghatározni, hogy mely időben köttetett az üzlet, ennek következtében pedig nem lehet meghatározni: vajon jóhiszemüleg, azaz akkor, mikor vagyonának még teljes birtokában lévén, mások vagyonát nem veszélyeztette, mások kielégítési alapját nem vonta el; vagy pedig akkor, mikor ismerte fizetési képtelenségét: vagyonának elidegenítése által jóhiszemű hitelezőinek vagyonát vonta el. Tehát nem megkönynyiti, hanem rendszerint a legtöbb esetben lehetetlenné teszi a kijátszást. {Helyeslés.) Azt méltóz-