Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-232

134 232. országos ülés május 4. 1874. Joannovics György : Tisztelt ház! Ritkán szólalok föl, akkor is röviden. Ezúttal is igyekezni fogok röviden adni elő nézeteimet. Midőn a szóban forgó törvényjavaslat 2. §-a került tárgyalás alá, előadatott többek részérő] az, hogy Bésán indítványa fölösleges dolgot foglal magában ; mert hiszen magától értetik, hogy az illető vegyes-nép lakta vidéken működő közjegyző, az illető vidék nyelvét kell hogy értse. Van némely dolog, a mely magától értetik; de sok ember még sem érti; vagyis egyik igy érti, a másik amúgy. Tapasztaljuk ezt most, midőn a központi bizottság kebelében különvélemény támadt. E különvélemény egészen más térre állítja a kérdést, mint a melyen akkor állott, mikor a 2. §. a központi bizottsághoz utasíttatott. Én azt gondoltam, magától értetik, hogy a felek magánjogi ügyleteikben föl vannak jogosítva arra, hogy egymás között saját anyanyelvüket használhassák. De a különvélemény szerint, ha más, mint az állam hivatalos nyelvén vétetnék föl valamely közokirat: ez csorbát ejtene az államiság elvén. Az eddigi gyakorlat szerint többféle nyelven szerkesztik a szerződéseket, végrendeleteket, stb. sőt ezen okiratokat tárgyalják, hitelesitik az illető hatóságok és bíróságok; és eddig legalább nem mondta senki, hogy ezért csorbát szenved a magyar államiság eszméje. {Helyeslés jobb felől.) Áz 1868. évi LXIV. törvényczikk, a mely a nyelvhasználatot szabályozza, midőn egyrészről megóvja az állam hivatalos nyelvének elsőségét: a többi honi nyelveknek is bizonyos határig tért enged ugy, hogy e nyelvek, mint hivatalos nyelvek, mint jegyzőkönyvi nyelvek is szerepelnek a törvényhatóságok kebelében. Ezen nem magyar nyelven szerkesztett jegyzőkönyvek révén végrehajtatnak az állam nevében a törvények; és mondotta-e valaki, hogy ez az ország egységével, a gyors- és pontos igazságszolgáltatássá], és a közigazgatás gyakorlati lehetőségével össze nem fér? Gondoskodik a törvényjavaslat arról, hogy az államiság eszméje megóvassék. Ott van egy szakasz, mely elrendeli, hogy a belső ügyviteli nyelv a magyar; egy másik, mely szerint a közokiraton a bevezetés és befejezés magyarul szerkesztessék. Magától értetik, hogy midőn a közjegyző a törvényszékekkel érintkezik: az állam hivatalos nyelvét kell használnia. És ez ne volna elég a magyar államiság megóvására; ne volna elégséges a közigazgatás gyakorlati lehetőségének és az igazságszolgáltatás gyors foganatosításának megóvására? De azt mondják a különvélemény tisztelt beadói, hogy ők is figyelemmel vannak a többi honi nyelvekre, azt javasolván, hogy a közjegyző tartóz- j zék az okiratnak hiteles fordítását kiadni az illető félnek, ha ez kívánja. Én mcgvallum, ha engem meggyőzne valaki arról, hogy az illető félre és az ' ügylet jogi következményeire nézve egészen mindegy, akár magyarul, akár az illetőknek anyanyelvén van szerkesztve az okiratnak eredeti példánya; megnyugodnám benne; de nekem aggodalmaim vannak e részben. Jogász nem vagyok; szívesen fogadok el útbaigazítást; előadom azonban kételyeimet Mint nem szakértő is el merem mondani, hogy, ha lesz a közjegyző működésének az a sikere, a melyet neki mindnyájan kívánunk: lehetetlen, hogy ő a tömérdek fordítás özönében el ne merüljön. Elég munkát ad neki az, ha egy nyelven veszi is föl az okiratot; adjuk hozzá még azt a tömérdek fordítást, és véleményem szerint lehetetlen lesz megfelelnie kötelességének. Egyébiránt attól is tartok, hogy a különvélemény elfogadása esetére, a szőnyegen forgó törvényjavaslatnak sok lényeges intézkedése nem lesz foganatosítható; mert ezen törvényjavaslat, természetesen, egészen más alapra van fektetve, mint a minőre kívánják fektetni most a különvélemény beadói A mi a törvényjavaslatban igen sok helyen mint eredeti példány szerepel : különvéleményben fordítás. Igen, de ott meg van említve, hogy oly okiratoknak kellő hitelességére mi kívántatik meg? Például annak a kijelentése, hogy a felek és a tanuk az illető okirat, — az eredeti, — melyet a törvényjavaslat más nyelveken is enged szerkesztetni : előttük fölolvastatott, vagy épen, hogy maguk is olvasták. Mi következik ebből? hogy ha ezt mind a forditmányra kívánjuk áttétetni : akkor, nézetem szerint, nagy zavar támadna. Bátor leszek csak egy-két §-t röviden megemlíteni, hogy jobban kifejtsem kételyeimet. Itt van például a 83. §., a mely azt mondja: Ha nyílt végrendelet már készen adatik át a végre, hogy a jegyző azt közokirat erejére emelje: az a) pont értelmében, csak oly féltől fogadhat el ily okiratot, a mely az okirat nyelvén írni olvasni tud. Hogy ha az okirat csak magyar nyelven lehet kiállítva: akkor a honpolgároknak az a része, mely az állam hivatalos nyelvét nem bírja : egy ily eredeti okiraton sem szerepelhet mint tann. Egyátalán az oly okirat, mely már készen adatik át a közjegyzőnek, és nem magyar nyelven van szerkesztve: még azon esetre sem szünhetik meg eredeti lenni, hogy ha a különvélemény elfogadtatnék; mert azon nem magyar nyelven szerkesztett okirat mindig eredeti marad, és az, a mi magyarul fogna szerkesztetni, a törvény erejénél fogva sem válhatnék eredetivé. Nézetem szerint tehát, ha a különvélemény fogadtatnék el: a törvényjavaslatban foglalt számos lényeges rendelkezés nem lenne foganatosítható. Én tehát a különvéleményt nem pártolhatom, mert az szemben az eddigi gyakorlattal, szemben az 1868: XLIV. törvényczikke], valóságos visszalépés; és szemben a honpolgárok azon jogával, mely-