Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-232

232. országos ülés miijus 4. 1874. 125 tudomást vesz az iratokból a tényállásról, mégis oly kijelentésektől, melyek a bíróságok hatáskörébe tágnak, tartózkodni szokott. Nem is foglal az magában semmit, mi gróf Haller Ferencz eljárását helyeselné, és azért az ő ellenvetése minden tényleges alap nélküli. A másik, a mit képviselő úrtól hallottam : az, hogy a mentelmi bizottság elhagyta volna azon utat, melyet követni szokott s nem vette volna figyelembe azon!] elveket, melyeket eljárásánál különben követni szokott. Ugy látszik, hogy ezt abból gyanítja, mert ez alkalommal a mentelmi bizottság a kérvény megtagadását javasolja. Itt is téved a képviselő ur: mert olvassa el a mentelmi bizottság eddigi javaslatait és azokban egész sorát fogja találni olyanoknak, melyekben a mentelmi bizottság majd így. majd ugy vélekedett, de mindig az actákban foglaltakhoz képest legjobb meggyőződés szerint jár el, és ettől eltérő leg olyasmi, a mi eddig nem történt volna, ez alkalommal sem foglaltatik a jelentésben. Ez után szabadjon röviden áttérnem saját érteim előadására. Igaza van a mentelmi bizottság tisztelt előadójának, hogy azon okmányok, melyek a házhoz beterjesztettek és az előadó előtt fekszenek: csak igen sötét illustratioját képezik jelenlegi igazságügyi állapotainknak; de azt bátran lehet állítani, hogy oly botrányok, minők azon okmányokban foglaltatnak : mégis csak ritkán fordulnak elő, és hogy csak oly zilált állapot mellett, minőben igazságszolgáitatásunk létezik, lehetséges olyan hosszú eljárás, milyen ezen irományokban foglaltatik. A mentelmi bizottság nem érezte magát hivatva, határozni a bíróságok eljárásának helyessége vagy helytelensége fölött : hanem határozott csupán arra nézve: vajon foglaltatnak-e ezen eljárásban oly jelenségek, a melyekből a nélkül, hogy az ügy érdemére akart volna a mentelmi bizottság határozni, a zaklatás gyanúját lehet megállapítani. Midőn a mentelmi bizottság arra alapította határozatát: csak következetes maradt eljárásához, melyet követni szokott, s a képviselő ház is mindig ettől tette függővé: vajon megadatik-e a mi kéretik j vagy nem? Már most bátor vagyok kérdezni: nem zaklatás-e az, a midőn egy törvényszék kétszeri kérésének daczára két izben megtagadja a zárlatot, mely főokát képezi a jelen ügynek és harmadszor mégis I elrendeli azt, ugyan azon irományok alapján a nél- I kül, hogy az a mi előbb akadályul szolgált, pótoltatott volna ? Nem zaklatás-e az, midőn a bíróság | azon végzéseket maga vonja vissza, melyekkel a zárlat elrendeltetett, a tett kifogások következtében? inidőn a felsőbb bíróság megsemmisíti a zárlatot elrendelő végzést, azonban a törvényszék, mind a mellett az ellene foganatosított zárlatot, egy úttal, nem rendelte megszüntetendőnek, hanem megengedte azon zárlatot föntartani, melyet vagy maga az ellenfél kifogására, vagy a fölsőbb törvényszék megsemmisítő végzésére eszközöltek. Nem zaklatás-e az tisztelt ház, midőn az ügy újból tárgy altatván, újbóli kérelemre a viszonyok változása nélkül, a törvényszék megint elrendeli azon zárlatot, melyet előbb maga megszüntetett, és ismétlem mindig ugyanazon körülmények között; mert azt én is értem, hogy a körülmények változtával a törvény magadja ma azt, mi tegnap megtagadott; de a körülmények azonossága mellett megadni 3-adszor azt, mit kétszer megtagadott, egyszeri kiadás után visszavont, és a mit a felsőbb törvényszék is megsemmisített; a viszavonás daczára föntartani a zárlatot: nem zaklatás-e, tisztelt ház? Nem zaklatás-e az, tisztelt ház, midőn zárlatot rendelnek el egy oly honpolgár összes javaira, melyről még az ellenfél is elismeri, hogy azoknak jövedelme fele részben őt illeti meg és ha a zárlat által kipusztítják azon vagyonából is, mely őt illeti meg, minek következtében a vég szükségbe jut. Nem akarom tisztelt ház, a képeket tovább folytatni, azt hiszem, ez elégséges. Az irományokról nem akarok ítéletet mondani és azt sem kívánom vizsgálat alá venni, hogy forog-e fön jogtalan zaklatás vagy sem ? ez a tisztelt háznak sem hivatása; de az, ki a mentelmi bizottságnak azon ügyben beadott jelentését, és a beérkezett törvényszéki iratokat egy kissé figyelemmel olvassa, azon meggyőződésre íog jutni, hogy azokban bábeli zavar van; hogy e zavart nem a felek, hanem a törvényszéknek egymást érő, egymással homlok egyenest ellenkező, fölületes határozatai idézik elő. A feleknek ily körülmények közt mindenkor megtartani a törvényszabta utat, valóban nehéz, különösen, pedig azon érdekelt feleknek, a kik nagyon sújtatnak. Én tisztelt ház, — ismétlem, — most sem tudnám — ámbár a mentelmi bizottság tálalásaiban folytonosan részt vettem, — határozottan megmondani azt: vajon nem forgott-e fön egy bizonyos közép stádium a jogszerű zárlatra vonatkozólag, és nem tudnám elhatározni azt: vajon ezen zárlat ellenében nem történtek-e előzetes lépések gróf Haller Ferencz részéről, a melyek talán ellenkeznek a törvény rendeletével. Azt azonban tudom, hogy zűrzavar van; hogy ezt a törvényszék idézte elő; hogy ezen zűrzavar által egyes honpolgároknak, nem csak családja, hanem egész cselédsége fosztatott meg a mindennapi kenyértől, és hogy ily körülmények közt nagyon nehéz a kellő határt megtartani oly körülmények között, a melyek még a büntető jogi elvek szerint is mentségül fogadtatnak el. Ily körülmények között tisztelt ház, midőn a bíróság oly indokolatlan ingadozást tanúsít, hogy egymással homlokegyenest ellentétes végzések ho-