Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-231

112 231. országos ülés május 2. 1874. „Az igazgatótanács a közoktatási minister utasításai szerint vezeti a képezde anyagi és szellemi ügyeit, fölügyel a tanári kar működésére, s itél a tanári székből hozzá fölebbezett ügyekben." A kérés, me­lyet én a minister úrhoz intézek, hogy tudniillik terjeszszen kimerítő iratokkal fölszerelt jelentést a ház elé, ép e szakaszra vihető vissza indokolásában; mert azt vonják a kérvényező tanítói egyletek két­ségbe, hogy az elbocsátás a törvény rendeletének szemmeltartásával történt, s ennek folytán kelet­kezett a tanárok és egyesek közt is erre vo­natkozólag az izgalom, melyet a parlamenti többség­nek egyszerű szavazattöbbsége elfojthat ugyan, de nem tanácsos, hogy ezt tegye : hacsak azt nem akarja fönnen hirdetni , hogy nálunk érzéket büntet­lenül szabad bántalmazni. Nem elnémítani kívá­nom én a jog-sérelmet, hanem megorvosolni, és a törvénynek a tiszteletet biztosítani. Az nagyon ke­vés adat, a mi a második kérdésre vonatkozólag a ház előtt tudva van a minister szívességéből. A minister ur röpke, tünde szavakkal azt monda, hogy megtörtént a fegyelmi eljárás. De az illető tanár pedig, s az illető tanitó-egyletek a sajtóban, s az erre vonatkozó kérvényben mást állítanak, s épen az okozta az izgalmat ; mert azt állítják, hogy a rendes fegyelmi eljárás mellőztetett. Történtek e tekintetben fölterjesztések, és ha egyesek és egyle­tek a ministert a nyilvánosság előtt azzal vádolják hogy nem tartotta meg a törvényt ; hanem, hogy az érdekelt fél váciját vette elhatárzása alapjául: akkor ugyan meglehet, hogy a ház többsége, s ta­lán más pártbeli egyes képviselők, tekintve a pár­tok jelen constellatioját, a különböző pártérdekeket, rá fognak szavazni a minister kívánságára; de nem érik el azt, hogy a közerkölcsiségnek használjanak. (Jobb fölől: Zaj.) Sajnálom, hogy frivol megjegy­zéseket kellett hallanom oly ügyben, mely minden­esetre a közerkölcsiség és a törvény tiszteletének az ügye. Még egy fontos kérdés van: vajon czélszerü volt-e a minister eljárása ? vajon megfelelt-e az a czélszerüség azon tekintetének, mely szerint a kor­mány pártja saját lelkiismeretének ez esetben való­színűleg a törvény iránti mulasztás elnézését indo­kolja? Czélszerüség tekintetéből, ugy látszik, a több­ség neki akarja megadni a helyeslést, mintán azt monda, hogy fön akarja tartani a fegyelmet. De oly disciplina kell-e, mely ne támaszkodjék a tör­vényre? hanem hogy egyátalában brevi mami elcsap­hassa és véglegesen nemcsak hivatalától, hanem nyugdija élvezésének reményétől is megfoszthassa a minister az állami hivatalnokot, mint a minő az állami képezdei tanár? Ily eljárást értek egy for­radalmi dictaturavagy egy communardbizottság alatt; de a mai napon nemcsak alkotmányos, hanem abso­lut, legalább fölvilágosult absolut államban sem lehetséges már az ily eljárás; mert már az ily ab­solut államokban is tudják, a mit ugy látszik, nem akarnak sokan tudni e házban, hogy a szigor te­remti ugyan az erős kormányokat ; de csak akkor, hogy ha nem fojtják el egyúttal azon gyöngéd ér­zéket az erkölcsiség iránt, mely a népben egyedüli támasza a törvények tiszteletének, az egészség fej­lődésének. Itt a minister ur intézkedett brevi manu ; de nem vette figyelembe azt, hogy nem tesz eleget a törvény kívánalmainak ; nem vette figyelembe azt, hogy méltó anyagot és közvetlen okot szolgáltat arra, hogy épen azok, kiknek egyértelmű támoga­tására van szűkség, hogy Magyarország népnevelése fölvirágozzék: szomorúan, épen anyagot nyújtott egy kormányellenes plausibilis agitatiora. Inquiraltatott a tanfölügyelők által, hogy ki hozta be a tanitó­egyletekbe a Rill-ügyet, s a helyett, hogy a bajt orvosolta volna: nem gondolta meg, hogy ily kém­kedtetéssel megcsorbitja a nyilvánosságot, az egy­leti élet szabadságát, melyet a törvény megenged. Ezt sem törvényes, sem czélszerü eljárásnak nem nevezhetem. Mindig arról panaszkodunk, hogy nin­csenek elegendő tanerőink. Én azt hiszem, hogy szükséges az, hogy csakugyan minél előbb rendel­kezzünk kellő szánni tanerőkkel, melyekkel intéze­teinket elláthassuk. De vajon azt hiszi-e a köz­oktatási minister ur, hogy azért, mert a többség jelenleg meg fogja szavazni azt, amit kivan: hasz­nálni fog azzal a közoktatás ügyének, és ez által bá­torítani? buzdítani fogja a képzett egyéneket, hogy fogadjanak el oly állást, melyben anyagi helyzetük meglehetős sanyarú, és melyből minden perezbeu kivethetik, mint valami hajdút? Én nem teszem e szándékot föl a tisztelt közoktatási minister úrról. Én akarom, hogy a kormány erős legyen ; de akarom azt is, hogy ha szigort alkalmazunk : ez a törvényre és a közerkölcsiség szempontjára tá­maszkodjék. Tudom, nagy akadály az, a mi gátolja e kér­désben a minister urat, és ez az, hogy átalános bevett szokás, hogy a parlamentális minister urak a pártélct természeténél fogva nagyon érzékenyek Én bízom a minister ur hazafiságában, jóindu­latában és buzgóságában, és kérem, fontolja meg: van-e oka érzékenykedésre, van-e oka bizalmatlan­sági szavazatnak venni, ha ily kérdésben fölvilágo­sítást kér tőle a ház. Én azt hiszem, hogy nincs oka. A kormánynak és magának a minister urnák érdekében van épen, hogy fölvilágosítást adjon a fölől, hogy mi igaz van ez ügyben, melyből oly ellenkező reformátiokat hallott a közvélemény? Én részemről azt hiszem, hogy e kérésemet a minister ur teljesítheti, ha letesz érzékenykedésről. A constellatio jelenleg e házban olyan, hogy meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom