Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-231
108 231. országos ülés május 2. 1874. esetre figyelmeztetni akarom azokat, kik magukat — elismerem — jogosan a szabadelvű párthoz számítják, hogy, az én fölfogásom szerint, legalább a szabadelvüség követelménye nem az, hogy minden lelkész e hazában directe vagy indirecte a kormánykegyelmétől, vagy az attól húzott fizetéstől függjön; hanem annak egészen ellenkezője. (Élénk tetszés.) Különben ina egyátalában nincs — mondom — napirenden a papi javak saecularisatiojáról szólani; nem is akarok tehát ez irányban ma határozott véleményt mondani; csak figyelmeztetni akarom a fölszólalt képviselő urakat a dolognak különböző szempontjára. S itt ismét vissza kell térnem a közvetlen előttem szólt képviselő ur beszédére; megjegyezvén, hogy az általa fölállított analógia aligha volna védhető. Azt nem vonja senki sem kétségbe, hogy a papi javak, legalább egy részük, törvényes donatiok utján állami javakból adattak papi birtokba, hogy azok fölött az ellenőrködés, a fölügyelet jogát az állam mindig föntartotta. így tehát igen könnyen lehet azt mondani, lehet okvetetlenül indokolni azon nézetet, hogy az állam, mely azon czélokra adta akkor azon javakat, ha ugyancsak az államnak megélhetésének szüksége kívánja: más czélokra is fordíthatja azokat. De ez —- mondom — csakis oly javakra nézve állhat, a melyekre nézve a fölügyeletet, üresedések esetében a jövedelmeknek beszedését és más hasonlókat, magának az állani folytonosan föntartotta. Az analógia tehát semmi esetre nem áll. Én különben részemről csatlakozom azokhoz, a kik azt mondják, hogy nem oly kis kérdés ez, nem oly mellesleg megoldható kérdés, sőt még meg sem is bolygatandó, és azt mondom, hogy igenis jöhet idő, midőn az állam a legnagyobb szükségtől kényszerítve, megmentésére éhez is hozzá fog nyúlni; de akkor is meg kell ezt jól gondolni, s én épen azért, mert azt hiszem, hogy a szükség, a fönállhatás, a megélhetés indokolhatja csak nálunk az ily lépést: nem kívánom, hogy ez egyhamar bekövetkezzék. (Élénk helyeslés.) A mi különben a többi -mondottakat illeti, minthogy a bitorlásra nézve Péchy Tamás tisztelt képviselőtársam helyesen kifejtette az én nézetemet is, a többiekre nézve refíectálni nem kívánok; hanem a kérvényi bizottság véleményét, a mely igen helyesen e kérdésnek sem jobbra, sem balra nem praejudikál, magamévá teszem. (Élénk helyeslés a jobb és baloldalon.) Elnök: Csanády Sándor képviselő ur elferdített szavainak helyreigazítására kér szót. Csanády Sándor: Tisztelt ház! Tisza Kálmán képviselő ur nyilatkozatának azon részére, a melyben azt mondotta, hogy ő már csak azért sem óhajtaná a kérdés alatt lévő egyházi javakat a protestáns és más egyházak hivatalnokai és lelkészei között szétosztatni, mert ebből önkényt következnék az, hogy ezen egyházak lelkészei és hivatalnokai elvesztenék a kormány irányában függetlenségüket: legyen szabad megjegyeznem, miszerint a tisztelt képviselő ur félreértette nyilatkozatomat. (Fölkiáltások jobb felől: A dologra.) Elnök : A mint észreveszem, a tisztelt képviselő ur nem szavai félreértése tekintetében szólal föl; hanem az előtte szólott képviselő ur által mondottak czáfolatába bocsátkozik, s miután szavainak félremag tekintetéből kér szót: kérném a képviselő urat, szorítkozzék egyedül arra, a mire joga van, tudnillik szavainak helyreigazítására. Csanády Sándor; (Halljuk\) Nem is akarom túllépni a korlátokat; de hogy bebizonyíthassam, hogy szavaim csakugyan félremagyarázhattak, volt szükséges mindazokat, miket Tisza Kálmán e kérdésre vonatkozólag mondott, ismételni. (Halljuk!) Én, tisztelt ház, mem mondottam azt, hogy az állam birtokába visszakeritendő javak jövedelmei adományoztassanak a kormány vagy az egyház hivatalnokainak ; hanem igenis azt mondottam, hogy azon jövedelmek adassanak az egyházak vagyonai fölött őrködő bizottságnak. (Zaj.) így tehát azt hiszem, hogy Tisza Kálmán képviselő ur a fönebbieket csak ugy mondhatta, hogy az általam tett nyilatkozatot nem értette meg. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Szorosan a házszabályok értelmében csak annyit fogok megjegyezni, hogy az előttem szólott képviselő ur épen most, midőn saját szavainak értelmét akarta helyreállítani, — pedig azokat eléggé jól értettem, — olyat idézett beszédemből, a mit nem mondtam. (Derültség.) Ugy látszik, ő szerette idézni, hogy azután azt mondhassa, hogy én ellene voltam, hogy a protestáns és más felekezetű papok a papi vagyonban részeltessenek. (Derültség.) Tessék beszédemet megnézni, s meg fog győződni, hogy ezt nem mondottam ; (Igaz! Ugy van!) hanem beszéltem átalános elvi szempontból, a szabadelvüség szempontjából, és nem protestáns, nem óhitű papokról. Szólottam átalánosságban, s azt mondottam, hogy megfontolandó lesz, ha rákerül a sor, hogy a szabadelvüség azt kívánja-e, hogy az állam fizessen minden hitfele* kezetü lelkészt, vagy talán a szabadelvüség annak ellenkezőjét kívánja. (Helyeslés.) Elnök: Következik a szavazás. Föl fognak olvastatni a beadott elleninditványok. Beöthy Algernon jegyző (újra fölolvassa Solymossy Bálint indítványát, és olvassa Németh Albert határozati javaslatát:) „Mindaddig, mig az önálló független Magyarország, önálló független kormány létre nem jőn, e kérdés mellőztetik.' 1 Beadta Németh Albert.
