Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-231
104 231. országos ülés május 2. ISIi. nak. Másik része a főpapság birtokában lévő államvagyonnak oly ezélból adománvoztatott, hogy azok jövedelmei iskolai, nevelési s egyházi czélokra fordíttassanak. Ezen vagyon jövedelme is megfelelt az emiitett czélnak mindaddig, inig e hazában egy vallásfelekezet volt; mig hazánkban a különböző vallásfelekezetek el nem terjedtek. Megfeleltek addig, mig különösen a protestantismus behozatala következtében azon államjavak irányában, melyek egyházi és iskolai czélokra adományoztattak: jogosítva nem érezték magukat a protestánsok igényt formálni. Igenis, tisztelt ház! én ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen vagyonok a haza minden polgáraival közös javadalomból adományoztattak, és így az azok fölötti rendelkezés megilleti a haza minden polgárait. Tudom, miként sokan vannak e hazában, talán e házban is, a kik ezen javadalmakat nem akarják jelenlegi ezerjóktól elfordittatni; de vajon megegyezik-e az osztó igazsággal, hogy e hazában lakó azon polgárolt, kik nem tartoznak a katholikus egyház hivei közé, hogy a görög-nemegyesült és protestánsok megfosztassanak az őket jogosan megillető vagyonokhoz való tulajdonoktól, megfosztassanak egy más vaJlásbeli felekezet érdekében? Hiszen tudjuk, tisztelt képviselőház! hogy a görög-nemegyesült és protestánsok főpapjai nem idegen országból bevándorolt jövevények, hanem igenis utódai azon dicső ősöknek, kik a honfoglalás nagy művét kiontott vérükkei pecsételték meg; utódai azon ősöknek, kik kiontott verőkkel e haza földének minden porszemét szentté, imádottá tették előttünk, utódai azon ősöknek, kik megszerezték e hon egész területét; (Zaj.) utódai igenis azon ősöknek, kik a régi időben az általuk megszerzett és tulajdonokká vált haza birtokainak egy részét föntartották közös czéljok kivitelére, és mert ily czélok egyike, meggyőződésem szerint, a népnevelés is : igen méltán követelheti minden e hazában levő vallásfelekezet s honpolgár, hogy az állam és haza minden polgáraival közös vagyonok közös czélokra fordíttassanak. Én, tisztelt ház! tökéletesen osztozom az előttem szóló Solymossy képviselőtársamnak azon nézetében, óhaját, hogy az állam közös vagyonai közös czélokra fordíttassanak és ez okból kívánom, hogy az állam közös vagyonai, melyek jelenleg a római és görög főpapság és egyházak birtokaiban vannak: vétessenek vissza az állam által és helyeztessenek a nemzet rendelkezésére, s mert nem akarom azt, hogy a nemzet-család egyrésze, a testvér kizárássék az Őt megillető ősi örökségből: igenis kívánom, óhajtom, hogy ezen vagyonok jövedelmei e hazában létező minden vallásfelekezetben közt lélekszám aranyai szerint osztassanak föl; kívánom, óhajtom, hogy ezen vagyonok jövedelmei az egyházak vagyonai fölött őrködő testületek rendelkezése alá adassanak, helyeztessenek; kívánom igenis mindezt azért, hogy e hazában létező minden vallásfelekezetbeliek iskolái, egyházai virágzó állapotba tétessenek; kívánom azért igenis, hogy e hazában levő minden vallásfelekezetbeliek főpapjai, lelkészei, tanítói, kedvező anyagi körülmények közé jussanak. Vajon összeegyeztethető-e az osztó igazsággal, hogy akkor, a midőn a nemzet-család egy része saját maga véres verejtékével keresett vagyonából tartja fön egyházait, iskoláit, fizeti főpapjait, lelkészeit, tanítóit, daczára annak, hogy a mig az állam közös vagyona jövedelméből födöztettek ezen kiadások: addig az állampolgárok másik része a mindnyájunk*kai közös jövedelemből födözze egyház-iskolai költségeit? Megegyeztethető-e az osztó igazsággal, hogy az ideig, a mig a római és görög-katholikus főpapok az állam és haza minden polgáraival közös vagyonok jövedelmeibői milliókra menő összegeket kapnak rendelkezésök alá, melyeket néha még haza- és nemzet-ellenes czélokra fecsérelnek el: akkor, tisztelt ház! a római és görög-katholikus főpapok a kényelem mámorában úsznak, más hitfelekezeti lelkészek, tanítók pedig ínséggel küzdenek? Én e helyzetet az osztó-igazsággal, a lelkiismeret szabadságával 1 összeegyeztetni nem tudom, s ezért szeretnem hinni, hogy egyetlenegy képviselő sem fog találkozni a házban, a ki saját meggyőződését követve, elérkezettnek ne lássa az időt arra, hogy az általam említett igazságtalanságoknak, jogtalanságoknak, bitorlásoknak vége vettessék,' s velünk kezet ne fogna arra, hogy ezen államjavak, melyek közös javai | minden honpolgárnak, rendeltetésűk és czéljaikra fordíttassanak. Én szeretem hinni igenis, tisztelt ház! hogy egyetlenegy képviselő sem fog lenni e házban, ki a nemzet-családnak, a testvéreknek az ősi vagyos nokon való osztályát gátolni, akadályozni kívánná. Ez indokból kiindulva, igenis csatlakozom a Solymossy Bálint tisztelt képviselőtársam által beadott eliesinditványhoz, és kérem a tisztelt házat, méltóztassék a tárgyalás alatt lévő kérvényt az állam é. ! egyház közti viszony rendezésére kiküldött bizottsághoz utasítani. Péchy Tamás s Tisztelt ház ! Ha ezen, az aranyos-medgyesi választó-kerület 1848-as köre által beadott kérvény, mely a papi javaknak egy önálló nemzeti bank javára való elvételére vonatkozik, discussio tárgyát nem képezte volna, és ha a kérvényi bizottságnak benyújtott indítványa elfogadtatott volna: én sem szólottam volna hozzá; miután azonban az előttem szólott tisztelt képviselő urak egy elleniuditványt adtak be, s miután erélyes hangon föl is szólottak ezen kérvénynek nem anynyira tárgya, mint inkább azon tárgyak ellen, melyeket ez magában foglal, s miután az ily alkal*-