Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-231
102 231. országos ülés május 2. 1S74. böző részeiből a képviselőházhoz beterjesztett nagyszámú kérvények tanúsága szerint, az egész nemzetnél visszhangra talál. Engedje meg a tisztelt ház, hogy e nevezetes beszéd* az általam kijelölt irányra vonatkozó pontját fölolvashassam, mely igy szól: „Még egy példát említek meg, meglehet, hogy itt-ott visszatetszésre talál; de nem tehetek róla, ez meggyőződésem. Annyiszor említtetett már az egyházi javak elvétele ; egyhelyt elvették, nem adtak helyébe semmit, máshelyt elvették, és a státus vállalta magára az egyház költségeit. Én ezt oly lépésnek tartom, a mely nem vezet az én fő ez élőm felé, hogy tudniillik a status csak annyiban avatkozzék az egyház dolgaiba, a mennyire szükséges; ez oly lépés, a mely ettől visszafelé vezet. Azt hiszem tehát, nem azt kell kimondani, hogy az egyházi javak elvétetnek ; hanem meg kell különböztetni, hogy mik az egyház valóságos tulajdonai, és mik a státus tulajdonai a maga culturális czéljaira, és ha ez meg lesz különböztetve, és a státus a magáét megtartja, és használja a culturai czélokra: a másiknak elvételét azért is károsnak tartanám, mert a státusnak kellene födözni a cultus költségeit, a mi megint messze vezetne attól, a mit én akarok; még pedig visszafelé vezetne. lí Ezt mondta az államférfi, ki tudta azt, ha leteszi az alapot, ha nem emelkedhetnék is föl azon épület rögtön, meg lévén a kezdet, folytatja a jelen, biztosan befejezi az építést a legközelebb jövő kor. Tisztelt ház ! Tudjuk azt hazánk történetéből és törvényeiből, hogy a keresztyén vallás megalapításakor az Árpád házbeli királyaink az egyházi javadalmak részére nem saját, hanem az állam közös vagyonából igen sok alapítványokat tettek. Tették pedig ezt abban az időben, a mikor hazánkban egy vallás volt leginkább elterjedve, és ebből kifolyólag egy érdek volt, midőn rendes hadsereg nem lévén, a javadalmat" élvező főpapok, bandériumok állítása, fölszerelése, várak föntartására, sőt a bandériumok csatákba való vezetésére voltak kötelezve. Az emiitett jószágok azonban nem adattak tulajdon és korlátlan rendelkezési joggal, igazolja ezt Szt. István II-dik decretuma 3-ik czikke, hol világosan kimondatott: kiki szabadon rendelkezhetik mind sajátjáról, mind a király ajándékáról, kivétetnek ezen szabályok alól, a megyei várakhoz, és püspökségekhöz tartozó jószágok: hasonlóul Kálmán király I-ső decretum 16-ik czikke szerint visszavette az egyházak és klastromoktól a fölösleges javakat és ezen javak egy része a végvárak föntartására fordíttatott. Hasonló intézkedések tétettek Habsburg házbeli királyaink részéről is, igazolják ezt II-ik Ferdinánd 1625. esztendőben, I-ső Lipót király 1677. évi intézkedései, maga a Kolonits-féle conventió is, melyek mindegyikéből kitűnik, az egyházi javadalmak fölötti királyi rendelkezés. Fölöslegesnek tartom ez alkalommal több idézésekbe bocsátkozni; de mindenesetre megkell említenem, hogy intézkedések nemcsak királyaink, hanem a törvényhozás részéről is tétettek, nevezetesen az 1548. 12-ik íörvényezikk szerint a törvényhozás intézkedett az iránt, hogy az elhagyott klastromok és egyházak javainak jövedelmei hová fordíttassanak. Ezek szerint világos, miszerint a vallási szakadások előtt alapított egyházi javadalmak fölött, a törvényhozás intézkedési joga folytonosan föntartatván, az mai napig is teljes erejében fönáll; igen helyesen szól erről az alapok és alapítványok megvizsgálására kiküldött albizottság — mondván — és mert az ország kebelében levő minden javak, és igy az egyháziak is az állam törvényei alatt állanak, és ha a katholikus egyház jogosítva lenne arra, hogy az ő javadalmai által bitorolt javak felől nem az országnak, hanem az egyháznak törvényei rendelkezzenek: akkor a cath. egyház status lenne in statu, e tekintetben az ország törvényein kívül és igy fölöttük állana, s a nemzeti vagyonnak igen nagy része el lenne vonva a törvényhozás rendelkezése alól, a mi az állam fogalmával ellenkezik. Már ina a viszonyok teljesen megváltozván, főképen a vallásnak több felekezetre való szakadása óta a nemzetnek közös vagyonából bejövő jelenté- ( kény jövedelmét csakis a még hazánkban tényleg uralkodó vallásfelekezet hivei élvezhetnék; azonban látjuk, hogy ezek sem részesülnek benne, hanem élvezik az egyes főpapok, káptalanok és szerzetesek, kik roppant jövedelmeikből hazai közjótékony czélokra vajmi keveset ajándékoznak; hanem fordítják egy részét a civilisált államokból kiutasított, és hazánkban közmegütközéssel mai napig is megtűrt, a sötétség tanait hirdető jezsuiták megtelepítése, föntartása és a civilisatió ellenes zárdák fölállítására, főképpen pedig egyéni kényelmökre. Tisztelt ház! Természetes és megdönthetlea igazság az, ha megszűnik az ok : meg kell szűnni az okozatnak is. Hazánk viszonyai tökéletesen át alakultak, létezik állandó hadsereg s igy az egyházi javadalmasok ebbeni kötelezettségök alól föloldattak, királyunk udvartartása szükségletei fedezésének alapját többé nem a koronajószágok, hanem a nemzetnek e czélra tett készpénzbeli ajánlata képezi. Ha e tekintetben történhetett változás: miért ne történhetne a másikban is? Osszeférhetlen emberi társadalom eszméjével, hogy a nemzet ily tetemes közvagyona egyes főpapok kezeibe összpontosittatik, s ez által alkalom nyujtatik nekik arra, hogy az államban államot képezzenek.
